Jó kérdések nélkül az élet unalmas, jó válaszok nélkül pedig tragikus lehet. Ebben az írásban ezt a különös kérdést járom körül Veled: Hidat, ételt vagy családot tervezel? Ugyanis ez a kérdés, és főleg a válasz, amelyet adsz rá, igazán nagyszerű alkalmat ad arra, hogy GONDOLKOZZ erről, mielőtt a szerelmeddel családot terveznél (és itt most nem a gyermekek nemének és számának tervezésére gondolok, hanem amikor egy boldog családot szeretnél főzni). Lássuk hát...!
Gondoltál már arra, hogy MI AZONOS a hidak, az ételek és a családok tervezésében? Ó, most nem arra gondolok, hogy a rossz tervezés mindegyik esetben kárt okozhat. Bár kétségtelen, hogy egy rosszul megtervezett híd leomolhat és emberek halhatnak meg a kőkemény acélszerkezet maradványaira zuhanva, és egy étel pedig ehetetlen lehet, ami elrontja egy társaság hangulatát vagy az egész estét, és igaz, hogy egy család széthullása közben sérülhetnek a gyermekek és a családtagok érzelmi világa... Ez mind igaz ugyan, de ez a rossz tervezés rossz KÖVETKEZMÉNYÉNEK azonossága, és nem magáé a tervezésé.
Érdekes megfigyelni, hogy mindhárom esetben van egy közös pont. A tartós hidakat csavarokból, acélból és betonból építik manapság. A jó ételek friss zöldségekből, növényekből, különféle húsfélékből, olajokból és fűszerekből készülnek. És nézd csak meg a családokat! Ó, igen... a családok emberekből állnak, azaz pontosabban mindabból, amiből az Ember áll. Mindenesetre jól látható, hogy a közös pont A NYERSANYAGOK felhasználása.
A tervezés első hibája az lehet, hogy nem tudja a tervező, hogy mit akar létrehozni. De a második hibája az, ha ROSSZ minőségű nyersanyagokból szeretne kiváló dolgot létrehozni. Ez lenne a második legsúlyosabb hibalehetőség. És lám-lám... mit tanulnak a mérnökhallgatók az első évtől kezdve, amely tantárgyat az iskola arra használja, hogy szelektálja a tanulókat? Hát ANYAGISMERETET tanulnak! Az Alapok Alapját tanulják meg, hogy pl. mi történik egy acélcsavar szakítószilárdságával, ha 0,02% grafitporral többet kevernek a nyersacélhoz a kohóban. A szakácsok megtanulják a növényi nyersanyagok összetételét és kémiáját, hogy tudják, mi történik a liszttel, ha a rántást készítik és miért lesz keserű a paprika, ha pirítják. És vajon a jövő középiskolájában mit kellene tanulni az ÉRETTSÉG előtt álló diákoknak? EMBERISMERETET. Természetesen...
A család alapanyaga az Ember. (Jobb esetben) egy férfi és egy nő. (Még jobb esetben) egy IGAZI FÉRFI és egy IGAZI NŐ, akik KÉPESEK és HAJLANDÓAK felelősséget vállalni EGYMÁSÉRT és a gyermekeikért. (Legjobb esetben) egy ÉPELMÉJŰ igazi férfi és egy ÉPELMÉJŰ igazi nő, akik KÉPESEK és HAJLANDÓAK valódi és összehangolt együttműködésre a közös célok érdekében. SZERETNI is képesnek kell lenniük (ha már VÉGIGhallgattad A SZERETET - mint védjegy c. előadásomat, amit a honlapomról ingyenesen letölthetsz, akkor tudod, hogy mire gondolok). És ha még humorérzékük is volna, akkor igazán esélyesek volnának arra, hogy benevezzenek egy családfőző versenyre, és ott elnyerjék a megtisztelő Kiváló Alapanyag címet. Belőlük lehetne igazán TARTÓS és JÓ családot főzni.
De van itt még valami... Létezik ugyanis EGY igazán fontos KÜLÖNBSÉG is, a hidak, az ételek és a családok nyersanyagai között, ami az életet jobban érthetővé teszi. Tisztában kell lennünk vele, hogy minél több ÉLETTEL van dolgunk, annál több VÉLETLENSZERŰSÉGGEL is kalkulálnunk kell az eredmények tekintetében. A hidakat élettelen anyagból tervezik, és ezért olyanok, mint a halál: BIZTOSAK. Az ételek nyersanyagát megfigyelve már láthatjuk, hogy a farmtojás tartalmasabb, mint egy ismeretlen kínai, de azért arra nagyjából számíthatunk, hogy mindkettőnek (valamilyen) sárga lesz a közepe. Itt már komoly és kevésbé kontrollálható különbségek adódnak. Amikor az Emberről beszélünk, akkor megjelenik a viszonylagos SZABADSÁG emberi tényezője is. Ekkor eljutunk a hídtervezés ellentétpontjához, ahol EGY dologban biztosak lehetünk: AZ EMBER VÁLTOZNI FOG...
Az Ember egy VÁLTOZÓ alapanyag. Ez a legnagyobb és legfontosabb különbség, amit figyelembe kell vegyél, ha családot tervezel... mert ÉLETET tervezel... és az Életet sosem tudod megállítani. Kalitkába zárhatod, de még ott is változni fog. Követ rakhatsz rá, elfojthatod, de nincsen olyan élettelen kő, amely ellen állna az Élet erejének. Bármit is tervezel a jövőre vonatkozóan, egyetlen esélyed van arra, hogy jóban maradj az Élettel és a családod tagjaival, miközben családot főzöl: tiszteld őket és soha ne add fel, hogy kommunikálj Velük. Így ismerheted őket, és ismerheted a változásaikat. Így hathatnak Rád, és hathatsz Rájuk. Ez teremti meg annak a lehetőségét, hogy KÖZÖS IRÁNYBA VÁLTOZZATOK.
Ha valaki boldog családot kíván tervezni, akkor tudnia kell tehát arról, hogy nem hidat tervez, és nem ételt készít. Valami sokkal izgalmasabb és értékesebb dologgal van dolga, amelynek az a szépsége, hogy mindig változik. A család egy gondolatokból, álmokból, szeretetből és tettekből épített híd, az azt alkotó családtagok között. Csak akkor marad fenn, ha folyamatosan dolgozunk érte a MEGFELELŐ módon.
Ha viszont ez így van, akkor végezetül fel lehet tenni egy újabb kérdést: LEHET TERVEZNI, AZT AMI VÁLTOZIK? LEHET CSALÁDOT TERVEZNI? Mi az a része, amit lehet, és mi az, amit nem? |
