Én mindent szeretek, ami spanyol: zenét, táncot, filmet, focit, nyelvet, kultúrát stb., tényleg mindent. És semmit nem szeretek, ami német (kivéve az autóikat). Tudom, hogy még nincs vége, még hátra van a mindent eldöntő döntő, de én reménykedek. Két éve az EB kezdete előtt azt mondtam, hogy Spanyolország lesz a bajnok. És lőn.
Idén egy internetes tippversenyen már június 11-én megtettem őket világbajnoknak. Aztán végig követtem a meccseket. Nem sok okot adtak optimizmusra, igazából ezidáig csak csalódottságot hoztak ki belőlem olyannyira, hogy a németek elleni összecsapást nem akartam követni. Az elődöntő előtt egy nappal döntöttem el, hogy mégis megnézem. Nagyon féltem. Nem akartam végignézni, ahogy a katonás, precíz, kiszámítható, hidegvérű játékot játszó németek megalázzák őket. Azt hiszem, itt lépett közbe a tudatalatti, és még egy koncertet is lemondva a meccs mellett döntöttem.
Elkezdődött és játszottak. Szépen, pontosan, okosan, spanyolosan. Több olyan helyzet is volt, mikor folyton csak ismételtem önmagam, hogy ezért szeretem én a spanyolokat. 73 percet kellett várni, míg Puyol fején találta a labdát, vagy fordítva és akkor következett csak az igazi izgulás. Gyomorideg, izzadt tenyér, visszatartott lélegzet, egyszóval adrenalinbomba. Ezúttal nem kellett csalódnom. Sokan úgy tartják, hogy a csajok mind a spanyoloknak szurkolnak, mert a spanyol válogatottban sok a jóképű futballista. Nem cáfolom, mármint a jóképű focistákat, de a futball akkor sem szépségverseny, és sajnálom, akik nem a játék alapján választanak maguknak favoritot. Mert egy igazi spanyol mérkőzést végignézve, szemet gyönyörködtető játékukat figyelve, felőlem akár zombik is lehetnének. (Egyébként szerény "közvéleménykutatásom" azt igazolja, hogy a csajok elsősorban a braziloknak és portugáloknak szurkolnak.)
Húsz évvel ezelőtt Roger Milla, elismert kameruni labdarúgó, sajátos módon fejezte ki gólörömét, ahogyan azt azelőtt senki nem tette: táncolt. Tettem volna ezt én is Puyol fejese után, ám nem akarok előre táncolni a medve bőrére. Majd vasárnap…
A gólörömre fókuszál a VB alatt ismertté vált Coca Cola legújabb reklámfilmjének betétdala is, amelyet most idézek, stílszerűen spanyolul: "En las calles muchas manos levantadas, celebrando una fiesta sin descanso, los países como hermanos. Canta y une tu voz, grita fuerte que te escuche el sol, El partido ya va a comenzar, todos juntos vamos a ganar, unidos. Seremos grandes, seremos fuertes somos un pueblo bandera de la libertad, que viene y que va."
Pedróra egy picit még haragszom, de az az érzésem, hogy a haragom vasárnap majd elmúlik. Addig is: Vamos a ganar! Viva España! |
