Egy-egy mondatnak többféle értelmezésrétege van, és mi adjuk neki az értelmet, mi töltjük meg értelemmel, tartalommal. Innentől fogva szubjektívek, rajtunk múlik, a mi lelki beállítottságunkon, hogyan értelmezzük őket: lehet kevésbé morálisan, az érdekeinknek megfelelően, de lehet mélyen, szellemien, attól függően, hogy mi magunk mennyire vagyunk mélyek és szellemiek.
Ideákról már sokszor, sok helyen hallottunk, ezek azok a "gondolatok", "ősképek", "ősigazságok", melyek a szellemvilágból erednek, és amelyeknek a megfejtésére több ezer éve törekszik az emberiség. Az ősképeknek, ideáknak van egy objektív megfejtésük, nevezzük ősjelentésnek, amely pont ezt a mély, szellemi tartalmat jelenti. Ez az idea LÉNYEGE, amihez mindannyian közelebb akarunk kerülni, és a magunk módján, de már szubjektíven közelítjük meg. Mindaddig, amíg képesek nem leszünk a szubjektívből felemelkedni az objektívba, azaz önmagunkon túllépni és így elérni és átélni az ősjelentést, azaz a lényeget.
Ahogy mondjuk is, mindennek van ÉNY-ege, tehát LÉNY-jellege, mert ezek az ideák, aminek a jellegét meg akarjuk fogni, ki akarjuk fejezni, valójában LÉNYek. A kifejezésmód pedig egyedi, szubjektiv és függ attól, hogy milyen/ki a kifejező, azaz a csatorna... Ha egy ideának a LÉNY-egét szeretném megérteni, befogadni és átadni másoknak, akkor meg kell tisztítanom a csatornát, azaz magamat, hogy ne szűrje, ne torzítsa, ne piszkítsa a lényeget, azaz minél objektívebb legyen az értelmezésem.
Tehát az értelmemet is meg kell tisztítanom, mert akkor fogom tudni megérteni a szellemi, objektív tartalmat, ha nem földhöz kötött az értelmem. Azaz van egy olyan értelem-fajta, amivel szellemi (morális) tartalmakat tudok értelmezni, meg tudom ragadni a lényegét, méghozzá logikusan.
Mindennek a LÉNYEGE a LÉNY(ek) EGE, azaz a szellem(világ). Minden onnan jön, abból vesszük fel, hozzuk le, adjuk át, áramoltatjuk mi, a csatornák.
Visszatérve a kiindulóponthoz: Mindenki a maga szerencséjének a kovácsa. A hagyományos, "magyaros" értelmezés szerint keresd meg a kiskaput, és bújj át rajta, legyél "élelmes", mert csak így tudsz érvényesülni, stb.
Az én értelmezésem szerint viszont ez a mondat a teremtésről, az egyéni teremtő erőről szól. Arról az erőről, amivel mindenki vagy él, vagy nem él. Vagy elhiszi, hogy létezik és működik, azaz mindenki működtetheti, vagy nem, és úgy érzi, hogy ki van szolgáltatva, és ő csak a "körülmények áldozata". És ez meghatározza a világhoz való hozzáállásunkat, a tudatunkat is: a média hatására lehet például 'válság-tudatunk', vagy 'értéktelenvagyok-tudatunk", de kézbe is vehetjük az irányítást, és mondhatjuk azt is, hogy a mi tudatunkat mi fogjuk irányítani, méghozzá adott pozitív dolgok felé, és elkezdünk teremteni. Természetesen nem a saját egoizmusunk kiszolgálására, hanem a fenti akarattal összhangban kovácsoljuk a szerencsénket... Hogy legyen meg a TE akaratod! |
