Ars Poetica

Szeretettel köszöntelek Magyarország első pozitív blogján!

A 2005. júniusában megújult ahogyerzed.hu azzal a céllal született, hogy összegyűjtse a "világ" vidám és pozitív gondolatait. Egy sok-sok személyes blogról van szó, melyhez mindenki hozzáadhatja, amije van. Meghatározóan fontos, jelentést hordozó vidámságra gondolok, amitől az élet lelkileg gazdagabb lehet. Olyan ez mint egy virtuális sztorizgatás, amikor előadsz a cimboráidnak egy emlékezetes eseményt. Elmeséled a körülményeket és a dolgok menetét, a végén meg mindenki levonja a tanulságot és azt mondja: "öcccséééééém, hát ez baromi jó." Tanulság = információ a jövő döntéseihez. Vagyis kell és kész. :) Az élet fain!

Nagy írók és művészek már megírtak egy szekérderék jótanácsot a jövő nemzedékeinek, az ő életük viszont sokszor távol áll a mi kis mikro- és makrovilágunktól, vagyis a leírtakkal azonosulni néha nem könnyű. Ha viszont egy hozzád hasonló hétköznapi ember mesél el egy tanulságos történetet, azt jobban át tudod érezni. Szerintem :) Ez ennek az egész honlapnak a lényege. Van egy csomó témakör és kismillió "gondolatkaja". Szemelgessünk egymás tányérjából! :)

AHOGY ÉRZED...

Az eredeti "Ahogy Érzed.hu" egy 396 napig tartó Földkerülő túrának az internetes naplója és fényképalbuma volt - mely ide és a jobbfelső sarokban található hátizsákos logóra kattintva - továbbra is elérhető. Néha nagy meló volt megírni a történeteket és a benyomásokat de most már nagyon örülök neki, hogy így tettem. Az emlékeimen kívül van valami kézzel fogható az egész kirándulásról. A legszebb dolog a weblappal kapcsolatban - így utólag visszagondolva - talán mégis az volt, hogy sikerült inspirációt adnom néhány olvasómnak. Leírtam valamit, ami elgondolkoztatott, aztán meg kaptam rá egy reakciót. Esetenként teljesen meghatódtam egy-egy levélíró őszinte gondolatait olvasva, amikor arról írtak, hogy az általam leírtak hatására mit fognak másképpen csinálni. Rájöttem, hogy pozitívan hatni emberekre jól eső érzés. Tovább kell adni valamit, mert az jó....

Minden ember egy önálló kódex, élmények és tapasztalatok lélekkel felruházott lexikona, s mindenkiben lakozik tehetség és képesség. Nincs olyan, akivel ne történne elgondolkodtató és tanulságos esemény, mely "elmondásra rendeltetett". Az élet túl rövid ahhoz, hogy mindent önmagunk tapasztaljunk meg, főleg saját a kárunk árán. Át kell tehát adni azt, amiben van tanulság vagy bármilyen lecke. Céltalan kritizálás helyett - vagy mellett :) - tereljük a joule-okat helyes irányba is! Gondoljunk csak bele: hányszor fordult elő csak a TE életedben, hogy egy "másik ember" tapasztalatai, élményei hatására kaptál ösztönzést valami újra, jobbra, vagy pl. mennyit segíthet egy embernek az, ha a problémáival nem érzi magát egyedül?

Magyarországon nagyon sokan egykedvűek és pesszimisták. Az anyagi problémák és a történelmi, politikai viszontagságok tükrében ez félig-meddig érthető is, de azért lehet változtatni ezen is. Vagyis szerintem jó, ha az ember változtat ezen, mert a folyamatos morgolódás az nem oké. Maga a projekt - mármint, hogy vidámságot teremtsünk - nem könnyű, de talán nem lehetetlen. Ehhez persze sokan kellenek, főleg olyan emberek, akik hisznek abban, hogy a dolgok derűsebb oldalának meglátása is járvánnyá tehető.

Röviden összefoglalva: Pozitívan, tanulságosan, mindenki önmagáról vagy a körülötte lévő világról.

TERV, CÉL, MEGVALÓSÍTÁS

Az, hogy az életünkben valamit mennyire fogadunk el, becsülünk meg, vagy hogy mi a fontos, az többnyire környezetünk ránk gyakorolt hatásától is függ. Az eredeti terv az volt, hogy egy pozitív szemléletű utazói weblappá alakítom át a saját útinaplómat - mondván, hogy az utazás felszabadít és ráírányítja a figyelmet az apróságokra -, később viszont úgy gondoltam, hogy kell valami, ami ennél többet ad. Az utazáson kívül rengeteg olyan jelentéktelennek tűnő helyzetbe keveredünk mindannyian, melyek hatása néha sorsfordító is lehet.

A félreértések elkerülése végett szeretném leszögezni, hogy nem hittérítésről van szó. Pozitívan szeretnék hatni a külvilágra sokadmagammal egy olyan médium által, amelynek bárki részese lehet. Felnövekvő generációk egyre több időt töltenek majd el a világháló mellett, hogy bármilyen információ birtokába jussanak. Korábban kizárólag a rádió, tévé, írott formában pedig a könyvek és újságok töltötték be az információ átadásának elsődleges szerepét, ez viszont bizonyos fórumokat tekintve szép lassan változik. Ez szerintem főleg azért jó, mert könyvet és újságokat írni az maga egyfajta tudomány, ahhoz érteni kell. Az Internet viszont egyelőre még egy igencsak cenzúrázatlan médiaág, melyben mindenki azt ír, amit akar. És mivel ez így van, ezért olyan emberek is indíttatást kaphatnak a gondolataik megosztására, akik eddig ilyen irányba soha nem próbálták meg a véleményüket, tapasztalatukat kinyilvánítani! A cél tehát az, hogy ez a weblap egy kis "pozitív sziget"-té váljon, ahová jó betérni. :)

Szóval: vedd a bátorságot és írj! Ha történik veled valami, amiből tanultál vagy szerinted egyáltalán csak egy jó sztori, írd le és oszd meg a világgal! Én se hittem, hogy lesz értelme egy online utazási naplónak, de volt. Talán pont Te leszel az, aki a történetével inspirálni fog tömegeket valami jóra… Soha nem lehet tudni. Az élet éppen ettől olyan fain.

Bevezetőm végén álljon itt egy idézet J.D. Salinger nagysikerű Zabhegyezőjéből:

"..., akkor majd közelebb kerülsz... persze hogy ha akarsz, és keresed és várod... valami olyan felismeréshez, ami nagyon, nagyon sokat jelent majd neked. Többek között rájössz majd, hogy nem te vagy az első, akit megzavar, megrémít és undorral tölt el az emberek viselkedése. Semmi esetre sem vagy egyedül a listán, ez izgalmas és serkentő felismerés lesz. Nagyon, nagyon sok ember volt már ilyen erkölcsi és lelki válságban mint te most. Szerencsére volt köztük, aki feljegyezte az akkori problémáit. Tanulsz majd belőlük, ha akarsz. Mint ahogy egyszer, ha valamit már felmutattál életedben, valaki más tanul majd tőled. Csodálatos, kölcsönös folyamat. És ez nem nevelés. Ez történelem. Ez költészet."

Ezekben a dolgokban őszintén kell hinni és ingyen. Szerintem. :)

Üdvözlettel minden kedves idelátogatónak, olvasónak és leendő cikkírónak:

S.Ivi

Budapest, 2005. június 24.