El Salvador

Érkezés El Salvadorba
2004-08-30
El Poyba reggel 8-ra értünk. Miután kifizettem a taxismanust (10 lempira volt, azaz 110 Ft), felvettem a hátizsákomat és elballagtam a határátkelőhöz. Sajnos csak egyetlen határőr dolgozott, így vagy 15 percet vártam a sorrakerüléshez de a Hondurasból való kilépés és az El Salvadorba való belépés sima ügy volt. A külügyminisztérium El Salvadorral kapcsolatos weboldalán nem találtam vízumkényszerre vonatkozó leírást, így csak reménykedtem, hogy nem kell ide vízum. Szerencsére a tiszt hosszas érdeklődő "faggatózás" után mosolyogva bepecsételte a belépésemet és még csak fizetnem sem kellett egy fillért sem. Costa Rica után az első hely, ahová ingyen bejutottam. Nahát.

El Salvador esetében kivételesen már az országba való belépésemkor felmerült a kérdés, hogy egyáltalán minek jöttem ide? Mi van El Salvadorban, amiért valaki idejön? A válasz, hogy semmi különös. Mivel mindenképpen el kellett mennem a Guatemalai követségre kideríteni a vízumügyeket, ezért nem volt más választásom, mint hogy idejöjjek de azért akkor is elgondolkodtató volt, hogy mit fogok itt magammal csinálni. Miről nevezetes El Salvador? Mondjuk arról, hogy 2001-ben volt itt egy bazinagy földrengés. Meg arról, hogy 1986-ban az akkor még egész jól "üzemelő" magyar nemzeti futballválogatott a Mexikói Világbajnokságon 10-1-re lenyomta El Salvador csapatát, mint a bélyeget. Van itt 1-2 nemzeti park meg vulkán és kész. Viccet félretéve azért itt is van egy s más, de sajnos semmi olyan, ami máshol ne lenne meg sokkal stenkebb "kivitelben". Így aztán már belépéskor tudtam, hogy El Salvador csak egy pár napos állomás lesz. Az útikönyvem szerint a legfainabbak El Salvadorban az emberek. Mivel az ország egyáltalán nem turisztikus, ezért a külföldiekkel állítólag nagyon kedvesek a helyiek. Nos, meglátjuk...

A sikeres pecsételgetés után átváltottam maradék lempiráimat dollárra, majd átsétáltam a határ túloldalán lévő San Ignazioba és feszálltam egy San Salvador felé induló buszra. A busz annyiban volt meglepetés, hogy itt nem 2x2-es ülések voltak, hanem jobb oldalon 3, bal oldalon 2 ülés. Jó vékony pici ülések, 15 évesekre tervezett méretekkel. Vagyis no hely se a lábamnak, se semminek. A hátizsákomat az alsó csomagtárolóba tettem be de valamiért annak az ajtaját nem lehetett becsukni. Ez egy kicsit aggasztott de gondoltam, hogy tudják a srácok, hogy mit csinálnak. Kicsivel 9 után aztán elindultunk a főváros felé. Eleinte hegyre felfelé mentünk egy ideig, aztán hol fel hol le. A táj Honduras és El Salvador határának ezen a részén egyszerűen maga a csoda, hatalmas zöld hegyek, völgyek, mezők stb. váltogatják egymást. Kb. 20 perce lehettünk úton, amikor az egyik balkanyarban hoppsz, izomból kirepült a hátizsákom az úttestre. Na mondom, szevasz. A busz azonnal megállt, én meg "semi" kétségbeesve leugrottam a buszról, hogy összeszedjem azt és örömmel konstatáltam, hogy nem lett túl nagy baja. Keletkezett rajta 1-2 apró lyuk, de különben túlélte a repülést. A hirtelen inzultusban még csak ki sem osztottam a csávót, aki meglehetősen kaskalák módon rámolta be a cuccot alulra (nem is beszélve az ajtó nyitva hagyásáról) de gondoltam úgy ez már úgy sem változtatna semmit azon, ami megtörtént. Vagyis ami megtörtént, megtörtént. A menetdíj San Salvadorig mindössze 1 dollár 50 cent volt, ami elég baráti összeg egy 3 órás útért. Na persze milyen három órás út. Olyan, ami alatt megszámlálhatatlan alkalommal áll meg a busz, mindenféle ok nélkül is. Főleg persze azért, mert leintik azt, a buszosok meg minél több pénzt akarnak keresni. A legcikibb főleg az volt, amikor laposra taposták a lábfejemet a tolakodó, hely nélküli emberek. De ezen sem húztam fel magam, csak mosolyogtam. Tehát az idegesség és a feszültség rossz szellemeivel szemben ismét én nyertem. Hehe.

Meglepődve vettem észre egyébként, hogy El Salvador hivatalos pénze ugyancsak az USA dollár. Pár éve még Salvadori Colón volt a zseton, mára viszont már ebben az országban is Amerika határozza meg a pénz értékét. Ez már a 3. ország az utazásom során Ecuador és Panama után. A különbség annyi az országok között, hogy Ecuadorban használják az eredeti amerikai fém 1 dollárost, Panamában és itt nem. Ecuadorban és Panamában viszont az 1 dollárosnál kisebb fémpénzek helyi érmék (azaz Ecuadorban "centavo" néven, Panamában meg "balboa cent" néven futnak és csak méretben egyeznek az amerikai társaikkal, minden rajtuk lévő híres ember valami helyi forma), El Salvadorban pedig minden érme és papír eredeti USA bankó. Az Egyesült Államok kezdi bekebelezni az amerikai országokat szép lassan, abszolút el tudom képzelni, hogy egy néhány év múlva az egész amerikai kontinensen USA dollár lesz a hivatalos lóvé. Persze erre Venezuelában és Brazíliában még tutira várni kell. Ők ugyanis gyűlölik az USA-t.

3 óra kismillió megállással teli utazás után déli 12-re befutottam El Salvador fővárosába. Juhééééééééééééééj!!!

Folytatás: San Salvador (2004.08.30. - 08.31.)