Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Tahiti
Moorea
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Francia Polinézia

Érkezés Francia Polinéziába
2004-09-20
A repülőút viszonylag nyugis volt, szerencsére csak félig volt teli a Boeing 767-300-as gépe, így mellettem se ült senki. Ez alvás szempontjából jól jött, gondoltam én, bár 2 méteres magasságommal így sem beszélhetek komfortos pihenésről, csak egy fokkal jobbról, mint amilyenre számítottam egyébként. Mivel az ablak mellett kaptam helyet, ahol 2 ülés van egymás mellett, így ezen a két ülésen "terültem" el, mint Dr. Alföld. Az éjszakai járat ellenére egymás után nyomatták a mozifilmeket, de én egyik végignézéséhez sem éreztem túl erős késztetést, csak a Shrek 2-be pillantottam bele egy fél óra erejéig. Sajnos bármennyire is szerettem volna aludni, ez nem jött össze, így a 6500 km-es 8 és fél óráig tartó repülés után igen fáradtam, helyi idő szerint reggel 2.40-kor érkeztem meg Tahitire. Érkezéskor kisakkoztam az időeltolódásokat és konstatáltam, hogy jelen pillanatban Tahiti pontosan 12 órával van a közép-európai idő mögött. Vagyis amikor én pezsgek, mint a Béres Plusz, drága szeretteim otthon mind az igazak álmát alusszák. :) Bármennyire is hajnal volt, a gépről leszállva még ilyenkor is a szigeteket szimbolizáló "tiare" nevű virággal fogadtak minket (ráadásul két nagyon csinos gádzsi osztogatta a virágokat) valamint jópofa helyi zenével amit 3 gitáros-énekes fickó nyomatott a "Bievenue a Tahiti" tábla mellett. Az útlevélpecsételés is hipp-hopp lement, így reggel 3 órára már hivatalosan is megérkeztem Tahitibe.

Őszintén bevallom nektek, hogy az egész Francia Polinéziáról csak annyit tudtam, hogy Tahiti, Pape'ete meg Gauguin. S mivel csak 6 napot terveztem az egészre, így még 20 dollárt sem volt kedvem elkölteni egy Lonely Planet-re, ami érkezéskor igen jól jött volna. Szerencsére azonban rajtam kívül jönnek egy páran ezekre a szigetekre és nekik volt útikönyvük. (S az itt töltött 6 nap alatt kismilliószor volt lehetőségem kölcsönkérni mások könyvét, így nem csak az olcsó szálláslehetőségekről gyűjtöttem info-t, hanem a szigetek történelméről is.) Nos, nézzük csak, hogy mit is érdemes tudni néhány szóban Francia Polinéziáról? Bizonyított tény, hogy a világ ezen szeglete (mely kiterjedését tekintve koránt sem aprócska) a Föld legkésőbb benépesült csücske és egyben az európaiak által legkésőbb gyarmatosított része is. Az első lakosai - a valószínűleg mai Indonézia és Malayzia területéről beáramlott nép - i.e. 200 és i.sz. 400 között telepedtek le itt. Az 1500-as évek közepétől egészen az 1800-as évek közepéig a spanyolok, majd hollandok, brit és a francia gyarmatosítók felváltva próbálták megszerezni maguknak a szigeteket, míg aztán 1840 körül a már évtizedek óra serényen dolgozó angol protestáns misszináriusoktól a franciák elkezdték átvenni az irányítást és 1903-ra megalkották az EFO-t (Étabilissement Francais D'Óceanie, ami kb. annyit tesz, hogy "Óceánia Francia Szervezete"). A britek elég sokáig "tüsténtkedtek" a szigetvilágban és ennek jelei mai napig láthatók. (Mint pl. a protestantizmus szerepe és rengeteg britek által behozott gyümölcs!) A szigetek az I. és II. világháborúban is fontos szerepet játszottak (főleg a japánok Pearl Harbor elleni támadása után, az 1941-ben a II. Világháborúhoz csatlakozó USA bázisának létrehozását jóváhagyva az azóta - szépsége miatt - világhíressé vált Bora Bora szigeten), majd 1946-ban a Francia Köztársaság tengerentúli területének nyilvánították. 1957-ben aztán a korábbi EFO hivatalosan is felvette a "Francia Polinézia" nevet. Aztán az 1960-ban Marlon Brando főszereplésével itt forgatott "Mutiny on the Bounty" c. filmnek köszönhetően (mely 1700-as évek végén valóban megtörtént, egy Bounty nevű hajón történt lázadásról szól) sok-sok millió dollár áramlott a szigetekre és 1961-re már el is készült a szigetcsoport nemzetközi repülőtere, a Faa'a reptér Pape'ete mellett. A franciák egészen 1963-tól 1996-ig nukleárlis kísérleteket is végeztek egyes szigeteken, de ezeket a világ számos nemzete tiltakozó megmozdulásainak következtében végül beszüntették. Ma már nyugalom és viszonylagos politikai és gazdasági egyensúly van Francia Polinéziában.

Földrajzilag is van egy néhány tényező, ami érdekes, így arról is írok egy pár szót. Francia Polinézia mindentől rohadt messze van. Aki ide elúszik akármelyik kontinensről, annak megrázom a kezét, de még a lábát is. :) (Hogy milyen messze is van valójában, arról pont eszembe jutott egy sok által valószínűleg már ismert vicc, amely így hangzik: Hol vol, hol nem volt, a Hetedhét ország határain túl, a sárkányok és démonok lakta zord vidékeken túl, az Üveghegyeken is túl, ahol már a kurta farkú malac sem túr és a madár sem jár és még csak nem is repül, ott, ahová már a műholdas internetkapcsolatot is csak a következő évezredre tervezték be, ott egy nagyon távoli magas hegyóriás leges legtetején egy apró házikóban éldegélt a nyuszika, aki egy hideg téli reggelen felkelés után kiballagott a házának erkélyére, s a szeme előtt elterülő végtelen messzeségbe tekintett, majd hangosan felsójhajtott: "De k...va messze lakom, a fenébe is!" ) A helyzet persze nem ennyire tragikus, pláne, hogy minden csak viszonylagos az életben. Még jó, hogy nem él senki a Plutón, az aztán tényleg úgy érezné magát, mint a nyuszika. Komolyra fordítva a szót azonban szóval és tehát Francia Polinézia Chilétől 7000 km-re nyugatra, Ausztráliától 5200 km-re keletre helyezkedik el és a Nemzetközi Dátumválasztó Vonaltól is vagy 1000 km-re keletre figyel. A legközelebbi szigetcsoport az Új-Zélandhoz tartozó Cook-szigetek 900 km-re innen nyugatra. Francia Polinézia 118 szigetből áll - melyek közül 76 lakatlan - s észak-déli irányban több mint 2000 km a kiterjedése. Ez kb. akkora terület, mintha London-t sorrendben összekötnénk Stockholmmal, Bucharesttel majd végül Madriddal. Az egész Francia Polinéziai szigetvilág összesen 5 különböző csoportra van szétosztva, név szerint: Társaság-szigetek (14 sziget), Tuamotu-szigetek (77 sziget), a Marquesas- (15 sziget), az Australs- (5 sziget), valamint a Gambier-szigetcsoport. A népességet tekintve az itt élők 65 %-a polinéziai, 16%-a "demis" (azaz európai-polinéziai / kínai-polinéziai mix), 12% európai és 5% kínai. A maradék néhány százalék meg az abszolút mix. Az itt élők főleg mezőgazdaságból, halászatból, gyöngykereskedelemből és turizmusból "tengődnek". A szigetek hivatalos nyelve a francia és a tahiti-i. (Ez utóbbi semmire nem hasonlít igazán, sajátos nyelv, melyet az idősebb nemzedék megpróbál továbbadni, már amennyire lehet. A "Jó napot" pl. "Ia ora na, nana", a "Hogy vagy?" pedig "E aha te huru?" tahiti nyelven. Hogy ez mire hasonlít a leginkább azt nem igazán tudnám megmondani.)

A gyarmatosítók és a kereszténység megérkezésével sajnos az ősi polinéziai civilizáció maradványai abszolút elhalványodtak, és manapság már csak apró restaurációs munkák folynak, hogy ami megmaradt, legalább azt áplolják. A Húsvét-szigeteken felllelt óriás "moai" szobrokhoz hasonló emlék itt sajnos nem találhatók, így régészeti szempontból említésre méltók a - pl. Ra'iatea és Moorea szigeteken megtalált - "Marae" imahelyek, valamint a "Tiki" néven ismert emberformára emlékeztető imaszobrok. Ezeken kívül pedig számos petroglifet is találtak, melyek jelentőségét - csakúgy mint anno Nicaraguában az Ometepe-szigeten fellelt hasonló vésett kövek szerepét - még nem derítették ki igazán.

Szóval tehát ott tartottam, hogy bepecsételtek és beléptem az országba. Magyar állampolgárként Francia Polinéziában 1 hónap belépés jár ingyé, ami igen stenk. A csomagfelvétel után kisétáltam a reptér kávézójába és leültem pihenni egyet, majd a már Los Angelesben megismert bolgár házaspárral csevegtem egy ideig. Ők full extrás kirándulásra érkeztek és fel is ajánlották, hogy a kibérelt autójukkal elvisznek oda ahová akarom, de mivel ilyen korán megérkezve valahová még leszedtek volna egy egész éjszakai díjra, ezért megköszöntem a kedvességüket és a reptéren maradtam. Első lépésben lóvét akartam szerezni de - még szerencse, hogy Papó figyelmeztetett extra USD készpénzben való behozatalára - sajnos egyik ATM kártyám sem működött a helyi pénzfelvevő automatákból, így viszonylag kedvezőtlen árfolyamon kellett dollárt átváltanom. Most először bosszantott, hogy nincs EURO alapú számlám, mivel azt fix árfolyamon (1 EURO = 119.331 Pacific Franc) váltják oda-vissza szemben a dollárral, ami ingadozik, ráadásul most igen alacsonyan áll (1 USD = 92/94 Pacific Franc). Mindezen felül meg 427 CPF az átváltáson felüli tranzakciós díj, vagy mi a "csoda", ami közel 5 dolcsi. Szóval jól leszedtek a tetvek. A pénzszerzés után egy rövid ideig még két egymást őszintén szerető amerikai sráccal beszélgettem, majd egy asztalra roskadva töltöttem el a reggelig tartó időt. Miután aztán 3/4 6-kor már kezdett kivilágosodni, kisétáltam a reptérről a közeli főútra, hogy elkapjak egy Le Truck-ot Pape'ete felé.

Folytatás: Tahiti (2004.09.20. - 09.22.)



Home  - Napló  - Francia Polinézia

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)