Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Cuenca
Riobamba
Baños & Cotopaxi
Quito
Galápagos-szigetek
Otavalo
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Ecuador

Érkezés Ecuadorba és azonnali továbbindulás Cuenca-ba
2004-05-26
2004. május 26. délután 1 óra után nem sokkal a perui határákelőhelyen rám akaszkodott José gyerekkel az oldalamon megérkeztem Ecuadorba. A Peru-Ecuador határát jelentő híd ecuadori oldalán egy hatalmas nemzeti színű Bienvenidos a Ecuador / Welcome to Ecuador tábla üdvözölte a Peruból érkezőket. Határozottam emlékeztem erre a képre, ugyanis P. Zoli cimborámnak egy az egyben ezen a helyen van egy képe, amint az egyik akkori izraeli cimborájával az ominózus üdvözlőtábla alatt álldogál. Deja-vu érzés és ez még valós is volt... :)

A határ ecuadori oldalán lévő határvárost Huaquillas-nak hívják. Csakúgy, mint Aguas Verdes, ez is egy hatalmas piac utcai árusokkal, a kettő között nincs semmi különbség. Maga a városka lepattant, ócska épületek és koszos utcák "szinesítik" a városképet. José "cimbora" elkísért az ominózus buszállomásra, az Azuay busztársaság termináljához. Azonnal meg is vettem a jegyet a legközelebbi du. 3-kor Cuencaba induló buszra. Jegyvétel után következett a váratlan és meglepő dolog. José közölte, hogy rendkívüli szolgáltatásaiért szeretné, ha mondjuk 5 dollárral (ahogy ő mondta 5 dollárocska) megajándékoznám. Mondtam neki, hogy nem erről volt szó de barátságosan mosolyogva ismételte önmagát, vagyishogy ismételte önmagát, hogy de azért mégis értékeljem (szívem szerint) a segítségét. Először kioktattam, hogy nem jól csinálja amit csinál, ("mert ha most egy szemét ember lennék, akkor csak a szemébe mosolyognék és elküldeném a retekbe"), majd közöltem vele, hogy utálom ha hülyének néznek de mivel belefáradtam az ostoba könyörgéseibe adtam neki 1 dollárt és elzavartam haza. Mit lehet tenni, ez a csávó is perui volt, ugyanolyan hazug kamusta, mint a többi. Az "incidens" után - hogy lehűtsem az időközben felforrósodott fejecskémet - elmentem sétálni egyet.

Érdekességként megemlítem így Ecuador bevezetőjében, hogy az ország hivatalos pénzneme az amerikai dollár. A dollarizáció 2000-ben következett be, amikor is borzasztó gazdasági kilengések és infláció következtében az akkori ecuadori pénz, a "Sucre" össze vissza ugrált, hol nyert, hol veszített az értékéből hatalmasat. Nehezen volt tartható ez az állapot így az ország akkori vezetői úgy döntöttek, hogy véget vetnek a nemzeti valutának és bevezetik a dollárt. Egy ideig a nacionalisták tiltakoztak ez ellen, de aztán 2001 tavaszára teljesen megtörtént a csere és a "Sucre"-t végleg kivonták a forgalomból. Ma már teljesen elfogadott és megszokott dolog, hogy mindent USA dollárban számolnak és eme "kivételezett státusznak" következtében számos latin-amerikai országban Ecuadorra a "gringo de los latinos" (a latinok gringója) kifejezéssel utalnak. A papírpénzek mind amerikai bankók, a fémpénzek viszont ecuadoriak, hasonló méretűek és címletűek mint amerikai "testvéreik" azzal a különbséggel, hogy ezeken az érméken más a figura és helyi híres emberek arcképe látható rajtuk.

Sétáltam tehát egy rövid órácskát Huaquillasban, majd visszaballagtam a buszállomásra, mert eleredt az eső. Du. 3-kor aztán felszálltam az Azuay társaság Cuencai járatára és elindultam egy újabb 5 órás útra. Néhány kilométerrel a városhatár elhagyása után megérkeztünk a hivatalos Ecuadori határhoz, ahol seperc alatt bepecsételtek az országba. 90 napot kaptam ide is, csakúgy, mint Peruba. Ennyi több, mint bőven elég. A buszra visszaszállva elindult a végetnemérni akaró zötyögés. A buszon én voltam az egyetlen gringó (fehérbőrű csávesz), így jó frankón megnézett minden le- és felszálló. Úgy éreztem magam, mintha én lennék a mozivászon. :)

A busz egész gyorsan ment egyes szakaszokon pedig odakint szakadt az eső. Az első 2 órában kb. 3 katonai és rendőri ellenőrzőponton mentünk keresztül, ahol is minden alkalommal le kellett szállni a buszról és a dokumentumokat egy hivatalos közegnek be kellett mutatni. Unalmas procedúra volt és nem igazán értettem, hogy miért van szükség ilyen gyakori ellenőrzésre. (Talán drogcsempészet, talán embercsempészet???) Nem tudom... Mindenesetre komolyan veszik eléggé, így nem volt kedvem ellenkezni. Az eső (és egyes helyeken komoly köd) miatt sajnos nem sokat láttam a tájból pedig biztosan csodás lehetett. Még az emelkedés előtt (tengerszinről ugyanis 2500m-t kell felkúszni Cuenca-ig) egy 20 perces szakaszon komoly banánültetvények között haladt a főút. Hatalmas banántermelő gazdaságok vannak errefelé, nem is csodálom, hogy az ecuadori banán ennyire híres. (Ha jól emlékszem még Magyarországon is Ecuadorból importált banánt lehet kapni...) Az 5 órás út egyetlen további említésre méltó "eseménye" csak az egyes megállókban leszálló fiatalembereknek a busz jobbelső kerekére való kisdolgozása volt, ami úgy látszik nem csak Peruban, hanem Ecuadorban is "tradíció."

Este 8 óra lehetett, amikor megérkeztem Cuenca-ba. Mivel ez magasföld (ugyanolyan altiplano mint a bolíviai csak egy kicsivel alacsonyabban), ezért itt nincs a Limában és az egész partvonalon tapasztalt köd, hanem általában szép napos tiszta idő. Csakúgy mint Cusco-ban volt. Legalábbis ezt mondják. Az útikönyvem szerint ez a város Ecuador legszebb települése, egy hegyek közti völgyben fekszik, tele csodálatos katedrálisokkal és jellegzetes kockaköves kolóniális utcácskákkal. Érkezéskor ebből persze semmit nem láttam, így erről majd a városnéző túrám után mesélek bővebben. A pályudvarról kijőve azonnal fogtam egy taxit, hogy elvigyen a "Posada Todos Santos"-ba, amit a Huarazban megismert kanadai Peter ajánlott figyelmembe. Jó dolog másokra hallgatni ilyen esetben, ezért nem is gondolkodtam egy percig sem. A taxisokkal egy ideig jókat röhögtünk (ugyanis 2 dollárt akartak elkérni ezért az útért és Peter figyelmeztetett, hogy Cuencaban minden belvárosi út $1,50) de aztán az egyik dolgozni és keresni akaró idősebb manus látta, hogy engem nem fognak átverni így vállalta az utat 1,50-ért. Pár perc alatt el is repített az ominózus szállóba, ahol hatalmas kedvességgel fogadtak. A szobáért 10 USD-t akartak kérni, de mikor megemlítettem a kanadai Peter cimborámat aki $ 8-ért aludt itt (a tulaj szerint az promóciós ár volt mivel ez egy új hely), azonnal engedtek az árból. Beigazolódott ismét, hogy érdemes utazók és cimborák ajánlataira hallgatni, még nyerhet is vele az ember. A szoba egyszerűen fantasztikus volt és az egész ház melegséget árasztott. Privát fürdőszobával (forró zuhannyal), új baromi kényelmes ágyakkal, padlószőnyeggel és még egy - Peter szerint - fantasztikusan bőséges reggeli is benne van az árban. Komolyan mondom először az egész utam során úgy éreztem, mintha hazajöttem volna. Tisztaság, igényesség kedvesség, szeretet. Ez mind áradt a falakból és az itt dolgozókból. Amikor meg egyedül utazol ez különösen fontos tud lenni.

Lecuccolás után elöször is lezuhanyoztam (jujj de nagyon jól esett), majd megkértem a recepciós Natalia-t, hogy világosítson fel egy-két dologgal kapcsolatban, aki miután ezt megtette készített nekem egy "Isten hozott italt" (angolul csak welcome drink), ami egy helyi specialitás volt, az "aguardiente". Micsoda fogadtatás! :)

Este fél 10 körül még elkolbászoltam egy közeli bárba (az egyetlen környéken nyitva lévő egység, már az éttermek is zárva voltak, ismétlem fél 10-kor!) és elfogyasztottam egy csirkés brokkolis pita szendvicset vacsi gyanánt. Eközben egy jót beszélgettem a bár pultosával, egy 20 év körüli egész csinos lánnyal. (A cimborák most biztos azt kérdezik magukban, hogy "na, és volt valami?" de ismétlem, CSAK beszélgettünk. :) Fizetéskor tök furi volt dollárral rendezni a számlát. Jó, persze New York után hatalmas volt a különbség (pláne az árakat tekintve) de mégis olyan érdekes volt ez a fíling. Több mint 3 éven keresztül amerikai dollát ropogott a zsebemben, azt kerestem és költöttem minden nap és most újra itt vagyok. Azzal a különbséggel, hogy most csak költöm a pénzt, így a New Yorkban egyébként nevetségesen alacsonynak számító (és mellesleg kivitelezhetetlen) napi 30 dollár körüli keret itt is elég szűkösnek tűnik pont amiatt, hogy a dollárral kapcsolatos érzésem más volt mint egyéb pénzekkel. New Yorkban megszoktam, hogy 10 dollár az semmi, itt meg a napi létezésem 1/3-ada. Nem mindegy! :)

Vacsi után visszasétáltam a szállásra és szép lassan elpilledtem. Egy kicsivel éjfél után még fel kellett ébresztenem a háziakat, mert bekapcsolva hagyták a hangszórókat, melyből félhangosan a rádió szólt (borzasztó zenét sugározva). Volt egy olyan érzésem, hogy nem véletlenül hagyták bekapcsolva, mert a néni érdekesen nézett rám. Elgondolkodtam... vajon miért van szükség arra ezekben a dél-amerikai országokban, hogy örökké szóljon valami zaj / zene? A buszokon, boltokban, utcán és még egy szállóban is állandóan szól a zene. Nem mindenhol de nagyon sok helyen. Hát nem csodálatos a csönd néha? (pláne, ha egy szállóról van szó, ahol az emberek éjfél után már aludni akarnak?)

Az első napom Ecuadorban meg kell, hogy mondjam ("az éjszakai zene" ellenére) nagyon kellemes volt. Peru után hatalmas változás, főleg az emberek kedvessége és segítőkészsége terén. Yes!

Folytatás: Cuenca (2004.05.27. - 05.28.)



Home  - Napló  - Ecuador

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)