Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Panamá
Portobello
Boquete
Bocas del Toro
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Panama

Érkezés Panamába
2004-07-29
A repülőút viszonylag sima volt. Sajnos nem sokat láttunk mert egy jó időben felhőben ment a gép, de ez nem is számított annyira, az sokkal jobban érdekelt, hogy a vészkijáratnál sikerült helyet szereznem egy olyan székre, amely előtt nincs másik szék. Vagyis ki tudtam nyújtani a lábam!!! (Az élet apró örömei.) Közép-Amerika fölé érve aztán tisztulás kezdődött és egyre többet láttunk a Földből. Az érkezés pedig maga volt a csoda. Panamá fölött (ami a főváros), egy meseszép naplementét obzerválhattunk meg. A távolban a modern belváros felhőkarcolói, mint apró pálcikák nyújtóztak az ég felé, s világosan ki lehetett venni a Panama-csatornát is. A Dél-Amerikától való szomorú búcsú hirtelen vidámságba fordult és olyan energiával szálltam ki a gépből, hogy ha a oda állt volna elém Rambo, akkor tutira kiütött volna még mindig de szóval akkor is jó sok energiám volt. 3 különböző papír kitöltése után átmentem az bevándorlásiakan (fogalmam sincs, hogy mennyi időre engedtek be mert egyik papíron sem látszik), majd felvettem a csomagjaimat és kiballagtam a reptérről. Mivel nem volt egy árva vasam se, ezért a legelső lépés a pénzszerzés volt.

Rövid úton találtam is egy automatát és mikor kértem a gépből 200 balboa-t (ami ugye a hivatalos pénz), nem más mint amerikai dollár jött ki belőle. Mögöttem egy panamai steward állt a sorban és mikor kérdeztem, hogy miért dollárt ad a gép, amikor a Balboa a pénznem, akkor közölte velem, hogy az csak írásban Balboa, valóságban minden USA dollár. Csakúgy mint Ecuadorban, itt is a zöldhasú a nyerő. A venezuelában dollár híján közel 200 dolláros bukóm miatt annyira megörültem a dollárnak, hogy csak na. Juhéééééééééééj. Talán a 3 év new yorki múltam miatt van ez is, de ha dollárt használok olyan mintha otthon lennék. Ez tudom, hogy hülyén hangzik de így van. Na mindegy. Szóval a papír itt is dollár, az érmék meg vegyesek, van amerikai is meg főleg helyi érmék, melyeknek ugyanakkora a névértéke, mint az amerikai "testvéreinek" csak az van ráírva, hogy balboa centesimos plusz helyi címerek és híres emberek figyelnek rajta. Szevasz.

Mivel nem akartam taxiért fizetni, ezért a reptéren megkérdeztem két autókölcsönzős srácot, hogy hogyan jutok be a városba busszal és ők halál készségesen elmagyarázták a csíziót. Így aztán szép komótosan ki is ballagtam a reptértől 10 percnyire lévő buszmegállóba (s eközben vagy 10 különböző taxit zavartam el, akik jobbnál jobb ajánlatokat téve akartak a városba bevinni - ami egyébként vagy 30 km a reptértől - de mikor mondtam, hogy a busz menetdíjánál, azaz a 25 centnél mondjanak jobb ajánlatot, akkor eloldalogtak) és pár perc múlva jött is egy Tumba Muerto nevű busz, ami 1 óra alatt bevitt a városba. A helyijáratos buszok itt is amerikai iskolabusz típusú járgányok és atom színesre vannak kipingálva mind. Belül meg pipec hi-fi szerkó, amiből árad a latin muzsika. Első panamai buszutam is nagyon kellemes volt, a városba érésig finom salsa bömbölt a hangszórókból, a végén már annyira feldobódtam, hogy alig akartam leesni...

Sajnos a buszról leszállva a Lonely Planet útikönyvem által megjelölt diákszállónak még két apró részét sem találtam meg, ugyanis a térképen megjelölt helyen se híre, se hamva nem volt. Néhány perc sétálgatás után megkérdeztem egy helyi párt, akik olyan készségesek voltak, hogy nemcsak felhívták és kiderítették nekem, hogy hová költözött a hostel, hanem még el is vittek oda. Azonnal megszerettem Panamát, annyira jó fejek itt az emberek!!!

Panama City egyetlen diákszállójába, a Voyagers International Hostel-be este 8 után értem. Azonnal kaptam is egy ágyat egy 8 ágyas szobában, majd rövid információszerzés után leballagtam egy sarki Angy's nevű kajáldába. Miután jól telepakoltam a majmot, elmentem egy rövidet internezni, majd hazatértem és beszunnyadtam.

Panama egyébként Venezuelához képest egy órával visszább van, csakúgy mint Kolumbia pl., így a 17 nappal korábban 1 órával előrecsavart órát visszatekertem megint. A végén teljesen be fogok itt csavarodni a sok óra vissza- és előrecsavargatás miatt. :)

Az első benyomásom Panamával kapcsolatban nagyon jó volt. Talán páratlanul jó az eddigi egész utazásomat tekintve. Az emberek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak, s ennek jelét érkezésem után azonnal vagy 3-szor tapasztaltam. Csak a miheztartás végett leírom, hogy Panama (ékezetek nélkül) az országot jelenti, Panamá pedig a fővárost és az államot, amiben található. (Legalábbis asszem. A térképeken így szerepel, viszont a rendszámtáblákból pont az ellenkezője derül ki, mivel a Panamá az mindegyiken rajta van, a Panama meg csak a főváros megyéjéhez tartozó autókon. Akkor nem tudom... :( ) Na mindegy, én most az első verzió alapján fogom a helyeket leírni. A modern Panamá egy az egyben úgy néz ki mint Miami, s a hostel is ennek a közepén, egy El Cangrejo nevű negyedben volt található. Minden sarkon bank, vagy valami gyorsétkezde, hajnalig vagy 24 órán át nyitva tartó éttermek és nagyon későig üzemelő internet cafék és tsi. Szóval egy modern, amerikához szokott embernek nagyon kellemes hely. Írtam még Venezuelával kapcsolatban, hogy az micsoda egy amerikanizálódott hely. Hát Panama mellett elbújhat. Az emberek nagyrésze beszéli az angolt (ez persze vszínűleg, vagyis tuti, hogy azért van így mert a Panama-csatorna 1999 dec. 31-ig tartó közel 1 évszázadon keresztül amerikai tulajdonban volt és Panama dugig volt amerikaiakkal), és ami a legfontosabb: az elmúlt néhány évben a közbiztonság hatalmasat fejlődött. Panama előlépett Közép-Amerika egyik legbiztonságosabb országává.

Folytatás: Panama City (2004.07.30.)



Home  - Napló  - Panama

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)