Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Panamá
Portobello
Boquete
Bocas del Toro
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Panamá

Egész napos városnézés Panamában és körülötte
2004-07-30
Reggel korán keltem, mert nem akartam, hogy elszaladjon az egész nap. Szerencsére Panama és Venezuela között van 1 óra mínusz, vagyis amikor reggel 7-kor felkeltem, az nekem még belül 8 volt, így frissebbnek éreztem magam. Hehe. Frissítő zuhany és reggeli után fél 9-kor elindítottam a napi programot. Az egyik hostelben dolgozó amerikai sráctól megtudtam, hogy 3 látnivaló van Panamá körül: 1. Panama Csatorna, 2. Casco Antiguo - ami egy régi negyed a panamai nem modern belvárosban, valamint 3. Panamá La Vieja, ami a középkori Panamából visszamaradt romhalmaz a modern belvárostól 5 km-re keletre.

Mivel az idő kezdett kiderülni egy kicsit a reggeli felhősödésből, ezért úgy döntöttem, hogy a Panama-csatornával indítok. Eredeti terveim között egyébként az szerepelt, hogy majd próbálok egy 1 napos munkát találni valamelyik óceánjáró teherhajón, hogy aztán azzal együtt ájtussak majd végig a 80 km-es csatornán de aztán idő hiányában elvetettem ezt az ötletet. Állítólag nem nagy durranás csak néha várni kell 1-2 napot, mire találsz egy hajót, aki áment mond. (Szóval nem kell semmit sem fizetni, csak dolgozni kell a fuvarért cserébe.) A városhoz legközelebbi pont, ahol a csatornát meg lehet figyelni működés közben, az Miraflores negyedben van, mégpedig a Miraflores Locks. Na de hogyan is van ez az egész? Írok egy pár szót erről a csatornáról, mert ez azért nem semmi.

Szóval a történet még évszázadokkal ezelőtt kezdődött, amikor a spanyolok rájöttek arra, hogy az Isthmus (így hívják Panama legkeskenyebb részét) a legrövidebb út a Csendes-óceán és a Karib-tenger között. Ezért aztán ezen a részen - Portobello városkát megtéve a kereskedelmi központnak - folyt az áruszállítás szárazföldön ezerrel a két tenger között. Aztán az angolok az 1700-as években leverték a spanyolokat (mint vak a poharat), s ezáltal újból a hosszú - Horn-fok megkerüléses - kereskedelemre kényszerítették őket, Panama kereskedelmi szerepe lehanyatlott. Az 1800-as évek második felében aztán a franciák elkezdtek agyalni, hogy a Szuezi-csatornához hasonlóan itt is át lehetne vágni a földet és csinálni egy átjárót. El is kezdték a melót - az egésznek a mérnöke ugyanaz a francia tag volt, aki a Szuezi csatornát tervezte - de sárgaláz és egyéb "nyalánkságok" következtében hullottak a munkások mint a legyek. Pláne, hogy a francia terv tengerszint magasságú csatornát akart építeni, ami az adott szakaszon elég nehézkes és időigényes lett volna, hiszen a kontinens közepén vagy 50 méter a tengerszint fölötti magasság. Így aztán a sok emberhalál és sikertelenség következtében eladták az amerikaiaknak a projektet, akik Panam 1903-mas Kolumbiától való függetlenedése után 1904 és 1924 között "összedobták" ezt a zseniális mérnöki tervet. Az amcsik azt fundáltak kis, hogy egy lépcsős rendszert építenek, vagyis összesen 3 helyen ún. locks-ok segítségével (amire nem tudom a magyar szót de vízszintkiegyenlítő gátak vagy mi) egyre feljebb emelik a hajókat a kontinens közepének kényelmes átszelése érdekében, a végén meg visszaengedik tengerszintre őket. Ehhez létrehoztak egy mesterséges tavat is, melynek a neve Gatún-tó, ebből táplálkozik a gátas művelet, melynek végrehajtásához 1-1 hajó esetében 100 millió liter víz szükséges. A Gatún-tavat egy olyan helyre "építették", mely az azt körülvevő dzsungelből táplálkozik így a folyamatos esőzések következtében a megfelelő vízszint biztosítva van. Minden működik fainul, a csatorna üzemeltetése nem kis lóvé de az átkelésért komoly összegeket fizetnek a hajók (50-200e dolcsi között valahol egyetlen tranzit, a hajó súlyától függően), így mára már Panama végre tejel az ügyből. Mint említettem a XXI. század küszöbén nyújtották át az irányítást az amerikaiak a helyieknek, szóval ez még friss dolog. A Panama-csatorna egyéb történelmi részleteiről az interneten és egyéb helyeken is lehet találni egy csomó infót, erről most nem is írok többet.

A Panamá központi terének számító 5 de Mayo térről fogtam tehát egy buszt reggel 9 felé, mely elvitt a kb. fél órányira lévő Miraflores Locks bejáratához. A buszról leszállva azonnal beszédbe elegyedtem egy korombeli német sráccal, aki 3 hetes vakációját tölti Costa Ricán és Panamában. Mivel ő is egyedül volt, így együtt sétáltunk el a múzeum és kilátópont bejáratához. Sajnos a könyvemnek megint nem volt igaza, mert a díjmentes beugró ma már 10 dolcsi de ha már itt voltam, nem volt mit tenni, befizettem a lét. Cserébe egy 10 perces, a Panama-csatornáról szóló dokumentumfilmet és egy négy emeleten lévő múzeumot tekinthettünk meg, no és persze kimehettünk egy tetőteraszra, ahonnan a hajók átkelését lehet látni. Legnagyobb pechünkre több mint 2 órát kellett várnunk, hogy az első hajó megérkezzen, mivel a Csendes-óceán felől érkező hajók kora reggel mennek át itt, az ellenkező irányú forgalom meg délben indul csak meg ezen a részen. Először megnéztük a dokumentumfilmet, majd csiga lassúsággal végigsétáltunk a múzeum 4 szintjén ahol nem csak a csatorna történelméről, hanem annak működésével kapcsolatban is tanultunk egy csomó mindent, valamint Panama egyedülálló rovarvilágával kapcsolatban is olvashattunk bőven és láthattunk kipreparált példányokat dögivel. Érdekes volt. Aztán kicsivel dél előtt befutott az egyik hatalmas Európából Chiléig közlekedő teherhajó. Mivel ez a hajó a Csatorna közepe felől jött, így itt lejjebb kellett ereszteni, egészen pontosan 26 méterrel, mivel ennyivel volt a tengerszint felett a csatorna ezen szakasza. Ez meg is történt 2 lépésben és fél óra tili-toli után a hatalmas hajó már úton is volt Chile felé. Aztán jött egy másik hajó is, az üzemanyagot szállított és azt is leeresztették tengerszintre, ahogy kell. Érdekes volt látni a műveletet, bár az egész talán azért volt annyira fantasztikus, mert mindig az járt a fejemben, hogy ez mekkora egy mérnöki teljesítmény volt egy ilyet létrehozni. Mellesleg azt is olvastam (ez a LP könyvben van), hogy azért ide építették a csatornát (és nem Nicaraguába, ahol a Nicaragua tavat fantasztikus könnyedséggel használhattál volna víztározónak), mert találtak egy XVI. századból származó spanyol hidat a franciák, mely sértetlen volt. Vagyis természet pusztítása nem látszott rajta, ami világossá tette a mérnökök számára, hogy ez egy valószínűleg földrengésmentes terület, s mint olyan biztonságos egy ilyen mérnöki projekt létrehozását illetően. Érdekes mi? A Csatornát nézegetve eszembe jutott volt gimnáziumi egyik angoltanárom, az amerikai Vermont államból származó William L. Gardner bácsi, aki megtanított nekünk egy angol mondatot, mely oda-vissza ugyanaz: A MAN A PLAN A CANAL PANAMA. Hehe.

A mirafloresi zseniális gátrendszer megtekintése után elköszöntem a német sráctól, majd visszabuszoztam a belvárosba, hogy folytassam a betervezett programot. Következő lépés a Casco Antigua volt, mely a 5 de Mayo tértől délre található óvárosi rész. Az odavezető út keresztül megy egy sétálóutcai szakaszon - mely telis-tele van bóvlikat áruló boltokkal és kajáldákkal, roskatad lakóházakkal -, s ezen sétálgatva összefutottam az egyik sráccal a hostelből, akivel reggel váltottam egy pár szót még indulásom előtt. Hamza (asszem így hívják a srácot, aki a franciaországi Toursból jött) egy másik fickóval, a dny-angliai Cameronnal sétálgatott. Pillanatok alatt össze is cimboráltunk és a délután hátralévő részét együtt ballagtuk végig. Először tehát a Casco Antiguo-t sétáltuk be keresztbe-kasul. Ez a negyed nagyon szegényes. Egyes részei annyira lepattantak, hogy Belize-t juttatták eszembe. Az utcán nagy a ganyé, s hajléktalanok fetrengenek itt-ott. Mivel elég sok turista jön ide, ezért van egy turista rendőrség is, mely a városnak ezen a szakaszán őrzi a rendet. A házak roskadoznak és bűz árad az egyes sikátorokból. Mindazonáltal a negyed végében (mely egyébiránt egy félszigetecske) van egy Plaza Francia nevű tér, ahonnan csodás kilátás nyílik az egész öbölre és a modern belvárosra. Itt negyed órát nézelődtünk, majd szép lassan kisétáltunk a negyedből. Útközben elhaladtunk az egykori Noriega elnök tulajdonában lévő "puccos" sportklub mellett, melyet az 1989-es USA invázióban szarrá bombáztak az amerikaiak és az épület roskadozva és romjaiban a mai napig ugyanúgy ott áll. Talán mementónak hagyták ott a panamaiak a romokat, hogy emlékezzenek azokra a sanyarú időkre. Nem tudom, de nem tudok másra gondolni, mivel a romokkal szemben két patinás épület is látható, az egyik az Igazságügy Minisztérium, a másik meg a színház. Na mindegy. Szép lassan kisétáltunk tehát ebből a negyedből is, majd mivel még mindig világos volt, rávettem a srácokat, hogy menjünk el együtt megnézni a "Régi Panama" romjait. Pár perc keresgélés és várakozás után jött is egy busz mely elvitt minket oda.

Kb. 40 percet buszoztunk, mire elértünk a romokhoz. Hát mit mondjak, két dolgot tudok a romokról állítani: 1. a romok nem néznek ki sehogy és 2. sehogyan sem néznek ki a romok. A főút kettéválasztja a romkertet, egyik oldalon van egy 3 emeletes torony (melyet aztán egy jópár helyi poszreten láttam később de közel sem impozáns vagy ilyesmi), a másik oldalon meg néhány középkori falmaradvány. Szinte azonnal tovább is álltunk, de úgy nézett ki, hogy megint lesz szép naplementénk ezért vártunk egy kicsit, hátha szerencsénk lesz. Ugyan csak egy néhány percre de szerencsénk volt és a romok lábánál üldögélve figyeltük, ahogy a vöröslő nap eltűnik a horizonton. Ezek után egy taxiba szálltunk és visszamentünk a hostelhez. Itt becsaptunk egy hatalmas vacsit, majd először interneteztünk egy kicsit, majd a hostelbe visszavonulva éjfélig néztük a "Scarface" c. filmet Al Pacinoval a főszerepben. Hulla fáradt voltam mire kidőltem.

Folytatás: Portobello (2004.07.31.)



Home  - Napló  - Panama  - Panamá

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)