Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Puno
Cusco
Arequipa
Camino Inka
Nazca
Lima
Huaraz
Chiclayo & Tumbes
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Nazca és a Nazca-vonalak

Nazca: Érkezés, repülés, továbbhaladás
2004-05-18
(Nazca-ban ugyan tényleg csak 4 és fél óra hosszát tölöttem, mégis az itt található egyik világ csodája miatt külön fejezetet érdemel a "városka")

Az éjszaka közepén többször felébredtem arra, hogy megfagyok. A melegebb cuccaimat a csomagtárolóban zötykölődő nagy hátizsákomban hagytam, mivel a jegyvételkor Cusco-ban azt ígérte a busztársaság alkalmazottja, hogy lesz fűtés, WC, kényelem. Nos, ebből a háromból SEMMI nem volt. Hajnalban ezen tépelődve egyre idegesebb lettem de aztán a végén megpróbáltam nem erre gondolni, még mielőtt a busztársaság alkalmazottjait önkívületi állapotban bántalmaznám. Sajnos rá kellett jönnöm, hogy Peruban bármit megtesznek a kereskedők, hogy eladjanak neked valamit. Magyarul hazudnak. De azt nagyon. A busztársaságokra ez különösen jellemző mert a verseny hatalmas. Na mindegy, szóval csak azt javaslom az idelátogatóknak, hogy a nevesebb társaságok buszaival közlekedjenek, megéri!!! Reggel megálltunk egy faluban felvenni újabb utasokat, majd a falu szélén a buszvezető úgy határozott, hogy "megkegyelmez" az utasoknak és tart egy pár perces szünetet, hogy az emberek elvégezhessék kis és nagydolgaikat. A buszról leszállva néztem jobbra, néztem balra, de mellékhelyiséget egy, nem sok annyit nem láttam. Másokat ez annyira nem lepett meg, mindenki szétszóródott, a nők leguggoltak, a férfiak beálltak széllel háttal és hajrá! Eme rövid intermezzo után visszaszálltunk a buszra és "keserves kínok között" ledurrantottuk a hátralévő 3 órát. Annyit kanyarogtunk a busszal az Andok hegyláncairól lemászva, hogy komolyan mondom azt hittem, soha nem érünk le.

Röviddel déli 11- előtt, azaz 15 óra borzalom után beértünk Nazca-ba. Hát mit is mondjak? Ha a világ 7 csodájából itt található egyik, azaz a sivatagi Nazca-vonalak nem ide "születnek", erre a tájra fehér ember tutira nem jön. A helység annyira lepattant, hogy az nem kifejezés. Maga a koszfészek. Talán az angol "shithole" kifejezés a legmegfelelőbb, amit inkább nem fordítok le. Na mindegy. A buszállomásról leszállva (ami egy étterem előtti koszos placc) azonnal odajött hozzánk egy José nevű fiatal csávesz, aki a helyi nevezetességeket próbálta nekünk eladni. A Nazca vonalakon kívül van itt egy jelentősebb temető (mint látványosság), ahol mumikfiálódott tetemeket és a homokban mindenfelé szétszóródott csonvázakat lehet megtekinteni de ez minket nem érdekelt. Az egyetlen dolog amiért jöttünk, a sivatag rajzai. Kötöttünk tehát egy megállapodást a manussal: transzfer, 40 perc repülés, reptéri illeték és újabb transzfer vissza a buszokhoz 40 USD. Ez egy kicsit húzós sajnos de közeledik a szezon és ennek is megy fel az ára. Ha már itt voltunk, elfogadtuk.

5 perccel az érkezés után már a helyi reptér felé robogtunk tehát, majd megérkezés után beregisztráltuk magunkat, kifizettük a zsírt és megnéztünk egy National Geographic csatornáról felvett videót a Nazca vonalakról. Ugyan tudtunk már róla ezt azt, de érdekes volt a vonalak keletkezésének hipotéziseiről újból hallani. Na de mik is ezek a vonalak?

A legnagyobb stenk. Egészen véletlenül eszembe jutott, hogy mivel a laptopommal utazom - ahová korábban az összes megőrzésre szánt emailemet elmentettem - ezért nálam vannak azok a körlevelek, melyeket P. Zoli barátom 5 évvel korábban a világkörüli útján küldözgetett az otthoniaknak "Mindenkinek" címmel. Beleolvasgattam a leveleibe hosszú idő után ismét és csodálkozva konstatáltam, hogy minden előzetes útiterv nélkül - vagyis igazából útközben formálódik a dolog - szinte ugyanarra megyek mint ő. Így aztán az élményeink is megegyeznek, már ami a látottakat illeti. A levelek között találtam egy Nazca-val kapcsolatos levelet is és ezen kívül egy másik, kizárólag a Nazca-vonalakról író emailt, melyet Zoli egyik otthoni cimborája küldött neki vissza okosodás céljából, s Zoli aztán ezt ismét továbbküldte mindenkinek. Engedjétek meg tehát, hogy időspórolás végett beollózzam ide ezt a magyarázatot.

(Sánta Csaba tollából...) A NAZCA-VONALAK

"Sivatagi állatkert"-ként is szokták emlegetni a perui Nazca-sivatag "rajzait". 1927-ben Toribio Mexta Xesspe volt az a szerencsés, aki egy perui légimegfigyelõ-csoport tagjaként átrepült a sivatag felett és megpillantotta a sivatag rajzait. 500 négyzetkilométeres kopár sivatag... Lentrõl nézve homok és kõ, ám repülõrõl tekintve szét: állatok (óriás pókok, bálna, róka, kolibri, ...) hadának gondosan megrajzolt vonalas ábrái. Ezek mellett még geometriai ábrák: spirálok, háromszögek, egy pontba tartó és független vonalak... Ki alkotta és miért?!

A vonalak keletkezésére több lehetõség is van: Paul Kosok, a Long Island-i Egyetem tanára kezdett elsõként kutatni e területen. 1939-körül kezdett munkája során egyre inkább az lett a meggyõzõdése, hogy a vonalaknak csillagászati eredetük van: ez "a világ legnagyobb csillagászati könyve". Hasonlóan vélekedett Maria Reiche német csillagász (a "Nazca állandó archeológusa"), aki életét szentelte eme talány felfedésének: közel 40 évig kutatta. Állításukat látszik igazolni, hogy a vonalak egy része csillagok "felkelésének" vagy "lenyugvásának" irányába mutat. De nem minden vonal ilyen - jegyzik a szkeptikusok.

Tehát egy lehetõség, hogy valamilyen egyszerű hétköznapi igénnyel (pl. vetések ütemezése) rajzolták a vonalakat kultikus vagy tudományos magyarázat mellett. Mások azt hangsúlyozzák, hogy a vonalak rajzolódásai lehetnek elektromágneses vagy gravitációs hullámok eredményei is. Ekkor külön érdekességgel bír az ábrák rajzolata. Ez a lehetõség ugyanis azt jelentené, hogy a dolgok sokkal mélyebb szinten vannak meghatározva, mint azt bármikor is hittük. Ez utóbbi minden mosolyfakasztása mellett egy valós lehetőség. A fizikai tér szerkezete rekurzív, egy önmagában (önmagába!) "élõ akármi", s mint ilyen eredményezheti e vonalakat.

Egy harmadik lehetõség arról szól, hogy pontosan tudták, hogy eme vonalak fentről láthatóak. Látták vagy nem látták? Ha ők még nem, akkor művészek voltak, vagy üzenni akartak... Még mindig nem tudjuk, hogy mit! Ha viszont már ők is látták, akkor más technikai színvonalon voltak, mint azt a történelem órákon próbálták elhitetni velünk. Erich von Daniken és még néhányan egészen odáig elmennek, hogy "földön túli" kapcsolatokat, üzeneteket, közlekedési információkat tulajdonítanak az ábráknak. S való igaz, a lehetõség még ezekre is megvan... De bizonyíték ma még semmire sincs!


Ennyi a beollózás...

A videó végignézése után vártunk egy kicsit, majd megérkezett a repülő. Nick egy másik géppel ment, mert állítólag - ami ugyancsak hazugság volt - egy gépbe csak hárman ülhetnek a pilótán kívül és rajtunk kívül házaspárok és egyéb párok várakoznak, őket meg nem lehet szétszedni ugye. Mondtuk, hogy nekünk mindegy, hajrá. Hogy Nick kikkel ment azt nem tudom de velem két kínai középkorú ipse repült, akikről kétlem, hogy pár lettek volna. Állítólag valami magasrangú kínai generálisok voltak - mint utólag megtudtam. De ez nem is lényeges, csak ugye miért kell kamuzni??? Nem értem.

Elindultunk tehát. A felszállás símán ment, Americo a pilótánk elég "fiatalosan" vezette a 4 személyes 1 propelleres gépet. Egymás után repültük körbe az egyes alakzatokat, sorrendben: bálna, pilóta, háromszög, majom, kutya, kondor, kolibri, fa, kezek, papagáj, stb. Először jobbról egy kör, majd balról egy kör. Jópofa volt látni az alakzatokat, a fényképalbumba is tettem egy néhányról képet, melyeket sikerült normálisan lekapnom (kisebb kozmetikázás után persze, hogy jobban látszódjanak - ezért az egyes képek érdekesebb színe). A sok körözés következtében azonban bármennyire is próbáltam magam tartani, nem sikerült. Egyre jobban kezdtem émelyegni (és a kínaiak is hátul - ja mert én az anyósülésen, vagyis másodpilóta ülésén ültem) és 25 perc után már komoly hányingerrel és fejfájással küzdöttem. A kicsivel hosszabbra tervezett utazást így lerövidítettük és visszatértünk a nazcai reptérre. Érkezés után kiderült a reptéri srácoktól, hogy az öreg Americo máskor is csinált már ilyet, vagyis az utasai közül sokan lesznek rosszul, mert a csáveszkám rallyzik a levegőben. PARASZT!

A rajzok mindazonáltal érdekesek voltak és nem bántam, hogy ennyit fizettem ki ezért a rövid attrakcióért. Visszaérkezés után egy fél óráig még pihentem és regenerálódtam, aztán kivittek minket a buszállomásokhoz. Indulás előtt még bevágtunk egy kétfogásos ebéd menüt (3.50-ért, ami kb. 210 Ft, hohóóóó), majd kiballagtunk a buszokhoz és felszálltunk egy Ica-felé menő buszra. A reptéren azt az infót kaptuk, hogy először Ica, majd utána Lima. Közvetlen járat nincs. A buszon üldögélve megláttam, hogy előttünk áll egy sokkal nagyobb busztársaság busza. Gondoltam megkérdezem, hogy ők hova mennek és kiderült, hogy Limába és közvetlen járat. NEM IGAZ!!! Miért nem lehet itt senkinek sem hinni? Miért kamuznak az emberek ekkorákat és egyszerűen miért nincs fogalmuk semmiről? Vagy miért nem mondják azt, hogy egyszerűen csak nem tudják, hogy mi merre mikor megy... Komolyabb mérgelődés helyett átszálltuk gyorsan az Ormeno busztársaság közvetlen limai járatára és du. 3.20-kor már a perui főváros felé robogtunk. 6 órás utat ígértek de már ebben sem bíztam. Útközben még volt egy-két megállónk (és egyébként a hely itt is szűk volt) de azért haladtunk. Egy idő után elszundítottam, majd a Limába érkezésre ébredtem. Természetesen nem 6, hanem 8 óra volt az utazás, már 11 óra is elmúlt mire megérkeztünk.

A buszról leszállva fogtunk egy taxit és a Lonely Planet által ajánlott egyik diákszállóba mentünk Miraflores negyedbe, ami talán Lima legtűrhetőbb környéke. Sajnos nem volt hely - és még 2 másikban sem - így aztán az egyik hostel ajánlatára egy harmadik - könyvünkben nem szereplő - helyre mentünk és az szinte teljesen üres volt! Lima egy pöttyet drágább lesz mint gondoltuk, itt ugyanis 10 dolcsi körül van egy éjszaka a legtöbb helyen reggelivel együtt. A szoba tiszta volt és volt kábeltévé (mozicsatornákkal!!!), erre vágytunk. Limában különben sincs túl sok látnivaló, legalább kipihenjük majd magunkat amerikai módra. Ettől az ötlettől fellelkesülve gyorsan el is sétáltunk a 10 percnyire lévő McDonald's-ba éjjel 1-kor és bevágtunk egy pár sajtburgert vacsi gyanánt. :)

Alvás valamikor éjjel 2-kor ért utol bennünket.

Folytatás: Lima (2004.05.19. - 05.22.)



Home  - Napló  - Peru  - Nazca

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)