Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Hong Kong
Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Hong Kong

Egész napos kószálás Hong Kong szigetén
2004-12-09
Reggel már 5 órakor kukorékoltam, mint a kakas, sajnos nem bírtam tovább aludni. Mivel Hong Kong már az északi földféltekén található ezért itt tél lévén a nap elég korán tér nyugovóra és igen későn is kel fel, így aztán reggel fél 7-ig sötétben járkáltam odakint és bámultam az ébredő várost. Jópofa volt. A kilátás egész fain volt a hostel teraszáról, jobbra a Hong Kong sziget felhőkarcolói, előttem a Victoria-öböl kismillió "száguldozó" kisebb-nagyobb hajóval és csónakkal, szemben pedig a New Territories és a Kowloon-félsziget. Minden olyan idegen és furcsa volt, hogy azt sem tudtam ki kivel van. Már régen nem éreztem ilyet. 7 óra után aztán vettem egy frissítő zuhanyt és készen álltam, hogy felfedezzem ezt a varázslatos helyet. Ismerkedés céljából a még előző nap a reptéren beszerzett térképeket és brosúrákat böngésztem és bevallom őszintén, fél óra után már ki is figuráztam, hogy ki kivel van. Ez azért jó érzés, amikor az ember már képes magát betájolni egy új helyen. Emmával még dumcsizgattam és teázgattam egy ideig, majd a 9 órás hostelbusszal bementünk a városba, ahol Emmát "könnyes búcsút követően feltettem" egy reptéri buszra, majd elindultam, hogy magamba szippantsam Ázsia hangulatát. Hong Kong persze csak egy kis bemutatkozás Ázsiából, az igazi Ázsia majd Indonéziában fog utolérni, ezzel tisztában vagyok.

Az első 1 órában ide-oda sétálgattam a belváros forgalmas utcáin, melyeknek teljesen olyan hangulata volt mint a new yorki utcáknak, csak ez ugye ázsiai kivitelben. Megpróbálom a lehető legrövidebben leírni az érzéseimet a látottakkal kapcsolatban de ez nem lesz könnyű, mert annyi volt az újdonság, mint már nagyon régen az utam során. Szóval...

Az emberek először is jól öltözöttek. Mindenki olyan elegáns, mint atom, komolyan úgy éreztem magam a mackónadrágomban és a "világjáró" egyszerű pólómban mint egy hajléktalan. Valószínűleg annak következtében, hogy egyrészt Hong Kong brit gyarmat volt 150 éven át, másrészt meg egy jelentős kereskedelmi csomópont is Ázsiában ez a hely, az emberek nagyrésze beszél angolul bár az utcán csak és kizárólag kínai beszédet lehet hallani. (Egy esetlegesen felmerülő kérdés esetén azonban csak odafordultam akárkihez az utcán angolul és már útba is igazítottak. Ez fain volt.) A hatalmas tömeg és az élet iszonyatosan gyors sebessége miatt a világ nagyvárosaihoz hasonlóan itt is személytelenül suhannak el egymás mellett az utcán az emberek, mindenki kezében ott a mobiltelkó és a dipótáska, buszra fel, taxiból ki, irodaépületbe be, jujujujjjj, követni nem bírtam amit láttam. Próbáltam az utcán szemkontaktust teremteni csinos helyi lányokkal, de ez sem jött össze persze. Egy, ismétlem egyetlen egy nő se nézett rám. Ezt még anno Mike cimborám is említette egy emailben, amikor perui együtt utazgatásunk befejeztével rövid otthoni kitérő után Hong Kongba repült a srác, s hasonlóan kellemetlen érzései voltak neki is. Azaz senki nem vette őt emberszámba. Jó tudom, az előbb írtam, hogy gyors élet, meg miegymás, de akkor is. Azért 1000-ből 0 az elég rossz arány és nem kimondottam önbizalom növelő "eredmény". Ami a belvárosi közlekedést illeti, ez a másik hasonlóság más világvároskhoz képest. Angol ex-gyarmat lévén az itteni "hivatalos" buszok itt egytől egyig 2 szintesek, csakúgy mint Londonban és van belőlük egy rakattal. Egymás hegyén-hátán száguldoznak az utcákon és gyalogosként nagyon oda kell figyelni, hogy véletlenül be ne sétálj az egyik alá. Autókból is van egy halom és ami poén, hogy még azok rendszáma is ugyanolyan mint Angliában, elől fehér, hátul sárga színű és a betűtípus is ugyanaz. (A rendszám persze a buszokon is ugyanilyen.) A különbség, hogy itt a rendszámok betű-betű szám-szám, szám-szám, a Brit szigeteken meg ez másmilyen. Na de ez nem érdekes. 1 óra séta után a változatosság kedvéért felszálltam egy villamosra, is (ugyancsak kétszintes), melynek felső szintjéről szemléltem a rohanó várost. Ezek a villamosok ugyancsak még az "angol időkből" maradtak itt és remélem, hogy maradnak is egy ideig mert nagyon feldobják a városképet. Nem is beszélve arról, hogy a villamos a legolcsóbb tömegközlekedési eszköz, távolságtól függetlenül 2 HKD egy menet. (A helyi buszok és a metró díjazása az egy bizonyos mértékig függ a megtett távolságtól de a kiinduló tarifa az általában min. 4 dolcsi.) A buszok és a villamos mérete persze az ázsiai átlagmagassághoz van igazítva (ami a férfiak esetében 171 cm), azaz én szinte guggolópozícióban mászkálok ezeken a járműveken. Az se baj. A fél órás belvárosi villamosozásomnak persze oka is volt (nem csak úgy poénból verem én a lóvét), ugyanis meg akartam keresni az indonéziai nagykövetséget, melynek címét már korábban kinéztem egy telefonkönyvből. Hogy ezt miért tettem, azt majd mindjárt leírom.

A villamosról egy félig-meddig felreeső utcán szálltam le a belvárosi nyugati végén és kínzó éhségem azonnal egy étterembe vezérelt. Az étterem olcsó volt és tiszta, így gondoltam itt megkajálok. A kiszolgálószemélyzet között sajnos egyetlen egy ember sem beszélte az angolt de legalább volt angol nyelvű étlapjuk így mosolygósan elmutogattuk egymásnak, hogy mi az ábra. Első hong kongi étkem egy tésztás, zöldséges levesszerű dolog volt garnélarák darabokkal. Furcsán nézett ki de iszonyatosan finom volt és csak 18 HKD-ba került. A fincsi későreggeli / koraebéd után elsétáltam a közeli Indonéziai Nagykövetségre, hogy vízumot igényeljek világkörüli utam 20. (huszadik!!!) országába. Még Új-Zélandon tanácsolta nekem Neil, hogy előre kérjek vízumot, mert akkor 2 hónapra adják azt a határon kiállított 30 napos vízum helyett. Sajnos Hong Kongban a nagykövetség nem tudott erről a "turpiszságról", s így mivel itt is csak 30 napos vízumot kaptam volna, ezért inkább lemondtam a sorbanállásról. Majd Balin elbíbelődöm a vízumigényléssel. Fellélegezve - mondván, hogy "erről is le van a gond" - elsétáltam a partmenti sétány felé, hogy azon végigballagva megtekinthessem a Hong Kongi öblöt. Sajnos ez sem jött össze, mert átépítés miatt a sétány zárva volt de az se baj. Azért én sétálgattam rendületlenül. Érdekes egyébként ez a Hong Kong. Mármint a Hong Kong sziget. Egyes részei iszonyatosan modernek, más részek viszont olyan lepattantak, hogy olyan érzése van az embernek, mintha Laoszban járkálna. (Persze ott még nem jártam de oda is elérek majd egy pár hónap múlva.) Már csak a puskalövések okozta mélyedések hiányoztak a falakból. Ami pedig poén, hogy ezt a "kétféle" városképet egyes helyeken mindössze 100 méter választja el. Sétám aztán rövidúton egy internetkávézóba vezetett, ahol végre október 21. után újból sikerült a weboldalamat 2 óra alatt frissíteni. Vagyis a már korábban beletett 15 óra melót plusz 2 órával most befejeztem. De jó is volt ez, hohóóó!

Internetezés után elballagtam egy közeli McDonalds-ba, hogy megajándékozzam magam egy csokis Sundae-val. (Ez a McFagyi otthon). Sorban állás közben elkezdett hozzám beszélni egy idősebb helyi pofa de egy szót sem értettem abból amit mondott. A magasságmora mutogatott a tag, meg labdapattogtatást imitált, amiből rögtön rájöttem, hogy afelől érdeklődik, vajon kosárlabdázó vagyok- e vagy sem. Mutogattam tehát neki, hogy "nem papa, én zeneszerszámokon játszom nem a kosárpályán", mire ismét hosszas eszmefuttatásba kezdett az öreg. Itt már csak bólogattam neki, hogy "nekem papa kínai az amit beszélsz", aztán rájöttem, hogy közben meg tényleg. :) A McFagyizásomat egy könnyed séta követte a város szívében található Hong Kong Parkban (itt az egyik apróbb mesterséges tó tele volt ékszerteknősökkel, tök poén!), aztán a Peak Tram (azaz a "csúcs villamos") felé vezetett az utam, mely a belváros fölött magasodó Mount Victoria-ra (hegy) felmenő fogaskerekű vasút. (Vagyis ez nem fogaskerekű, hanem sodronykötelekkel felhúzott vasút.) Útközben még beugrottam egy MTR (ez a helyi metró) állomásra, hogy vegyek egy olyan bérletet, ami mindenhol működik. Na ez a másik, ez is tök jópofa dolog. Elmesélem...

Szóval a tömegközlekedés úgy néz ki, hogy ha készpénzzel akarsz fizetni, akkor pontosan annyinak kell lenni nálad, amennyi a tarifa. Én ezt első alkalommal nem tudtam, így a reggeli villamosozásom ingyenbe volt, ugyanis amikor a 20 dolláros bankót lengettem a villamosvezető srácnak a leszálláskor, az csak mosolygott és lezavart a villamosról, majd mutogatott, hogy neki pontos váltópénz kell, nincs ideje pénzt váltogatni. Jjjo. A mindenki által használt megoldás az az ún. Octopus kártya. Ez egy valamilyen speckó műannyag mágneskártya, mellyel a rajta előre megvásárolt összeget le lehet utazni. A legkisebb összegű kártya 150 HKD, ebből 50 dolcsi az a kártya díja ("deposit", amit a kártya visszaváltásakor az ember visszakap), a többi meg leutazható. Ezzel elérik azt, hogy a használatban lévő kártyákat az emberek nem dobálják el, hanem inkább visszaváltják ha már nincs rá szükségük esetleg. Nincs szemét, s nincs felesleges extra kártyakészítési díj. Van tehát egy kártyád rajta teszem azt 100 dollárral, felszállsz a buszra, metróra, vonatra, kompra, stb. és azt az Octopus kártya emblémás leolvasófelülethez odaérinted (ez általában a metrón és kompon az állomáson található a forgóajtónál, a buszon és villamoson a sofőr mellett), az meg levonja a megfelelő tarifát a kártyádról. Ha meg kifogytál a lóvéból, akkor újratöltöd és GÓL. Ha esetleg meg készpénzzé akarod tenni a kártyát, az is lehetséges, mivel az MTR teljes összegben visszatéríti a kártyán lévő összeget a kártyadíjjal együtt. Ez bizony a legnagyobb stenk. Pláne, hogy az Octopus kártya egy csomó üdítőautomatánál is működik pénz helyett!

Újonnan vásárolt Octopus kártyámmal felszálltam tehát a Peak Tram felvonóvasútra és rövid úton feljutottam a Mt. Victoria tetején lévő kilátóba, ahonnan mesés kilátás nyílt a városra. Ez volt az a Hong Kong panoráma, amit már képeslapokon és mozifilmeken is láttam egy csomószor. Kb. fél óráig csak bámultam a várost és azon gondolkodtam, hogy milyen iszonyú szerencsés ember vagyok. Kopaszodom meg öregszem, (vagyis lehet, hogy Öreg Sam? :) de olyan csodás helyeken járok, hogy az eszméletlen. Nem egészen 2 héttel korábban a Doubtful Sound fjordjai között kajakozgattam, most meg itt voltam Hong Kong fölött egy kilátóban és a már oly sokszor képeken látott hongkongi öböl a "lábaim" előtt hevert. Óriási volt, egyszerűen nem bírtam betelni az érzéssel. A kilátó mellett található egy Peak Tower nevű hajótest alakú komplexum, amiben éttermek, kávézók, boltok és mindenféle turistaattrakciók találhatók (pl. egy Madame Tussauds Panoptikum), de ezek is mind csak a költekezésre mennek rá, így kihagytam ezt a mókalehetőséget. Nekem elég volt a látvány, csak ezért mentem fel a hegyre. Mivel már elég késő volt, ezért úgy határoztam, hogy a naplementét is megvárom, s azt, ahogyan a város "nappali öltönyét éjszakai köntösre cseréli". Sötétedésre várakozva összefutottam két ausztrál gyerekkel, akik ugyanabban a hostelben laktak ahol én, s velük együtt dumálgatva néztem végig ahogy a vöröslő nap eltűnik a horizonton. A naplemente után aztán visszamentem az '"eredeti pozíciómhoz" és megcsodáltam, ahogy a város éjszakai életre kel. Nem is tudom leírni, egyszerűen óriási volt. Imádom a felhőkarcolókkal teli világvárosokat éjszakai kivilágításban nézegetni. Nézelődés közben beszédbe elegyedtem egy hong kongban született eredetileg finn származású fiatal manussal, akiről kiderült, hogy az anyanyelve a kínai. :) Persze finnül is beszél egy kicsit, no meg angolul (és még vagy 5 másik ázsiai nyelven) de az első nyelv, amit a legtökéletesebben beszél, az a kínai. Furcsa volt egy ilyen fehér ember szájából ezt hallani.

A kilátóban töltött 1 óra után még sétáltam egy kicsit a Mt. Victoria körüli sétányon, majd néhány képeslapszintű fénykép elkészítése után leballagtam (vagyis inkább lefutottam) az igen meredek, Old Peak Road nevű gyalogösvényen vissza a városba. Az Old Peak Road egyenesen Hong Kong egyik előkelőbb környékére vezetett be, ahol hatalmas, hotelszerű apartmanépületek álltak egymás mellett, mindegyiknek az ajtajában személyzet vigyázta a rendet, s a rejtett garázsokból percenként gördültek ki mercédeszek, jaguárok és rolls royce-ok. Csak lestem. Néztek is rám ezerrel, hogy ez a szakadt izzadt "suhanc" mit keres ezen a környéken. ("Ha én gazdag lennék, tara tirarira, tara tirarirarira tam..." - gondoltam én...) Sokan mondják, hogy a pénzt nem boldogít, de akkor is. Ha az ember nem veszíti el a valódi célokat és értékeket, akkor igenis segíti az életet a zsír, nem is kicsit.

A városba visszaérkezve először Hong Kong SoHo-ján sétáltam át, ami telis tele volt nyugati bárokkal és európai / amerikai fiatal üzletemberekkel. Komolyan mondom, hogy ez a rész akár Londonban vagy New Yorkban is lehetett volna. Nem érződött rajta semmi speckó ázsiai hangulat. Az árak és a kinézetem (főleg az árak) miatt persze meg se fordult a fejemben, hogy megálljak egy pofa sörre, így csak hangulatszippantással laktam be egy kicsit, mielőtt a belváros kicsivel szerényebb keleti végében betértem egy apró kis kínai étterembe betolni egy rizses csirkés zöldséges vacsit 35 HKD-ért! Ez utóbbi azért laktatóbb volt. (pláne, hogy a SOHO-ban egy sör vagy 40 HKD) Vacsorázás után aztán kisétáltam a Shun Tak Centerhez és rövid öbölparti nézelődés után elkaptam a hostelbe menő este 9 órai buszt.

A hostelbe visszaérve átköltöztettek egy másik szobába (persze erről már értesültem reggel, hogy ez így lesz) de sajnos ennek színvonala sem volt egy fokkal sem jobb, mint az első esti. Lefekvés előtt még néhány hostelbéli sráccal megnéztem a Big Daddy c. amerikai mókafilmet Adam Sandlerrel a főszerepben, majd 11 óra magasságában eldőltem aludni. Még büszke is voltam magamra, hogy az ÚZ-hez képesti 5 órás időkülönbséget egy nap alatt átállítottam "odabent". :)

Jézusom mennyi minden történ ezen a napon és még csak most jöttem...

Átköltözés Kowloon-félszigetre és tervváltoztatás újból! :)
2004-12-10
A reggel az előző naphoz hasonlóan indult, bár most már majdnem 8-ig sikerült aludnom. Felkelés után gyorsan összecsomagoltam, majd kijelentkeztem a hostelből. Még az előző este eldöntöttem, hogy nem maradok a Mt. Davis Hostelben, mert a hostel különbuszaihoz való alkalmazkodás az nem kenyerem, s különben is nekem "action" kell, egy olyan helyen akarok lakni, ahol élet van és egy csomó ember. Elvileg HK-ban él közel 7 millió ember, éreznem kell ezt a tömeget. A 9 órás busszal le is buszoztam a Shun Tak Centerhez, majd elballagtam a közeli Star Ferry kikötőjéhez, ahonnan 10 percenként mennek kompok a Victoria-öböl túloldalán található Kowloon-félszigetre. A komp 2.20-ért át is vitt pár perc alatt Kowloon-ba és egy negyed órával később már meg is találtam az új szálláshelyemet, a Tsim Sha Tsui negyed gerincét alkotó Nathan Road-on egy kismillió "vendégházzal" és étteremmel tömött Chunking Mansions nevű hatalmas "lebujszerű" komplex 16. emeletén egy Traveller's Hostel nevű ugyancsak hulla lepattant diákszállóban.

Érkezésemkor William, egy fiatal helyi srác fogadott (a hostel recepciósa), s rögtön be is tett abba a szobába, ahol ő lakott egyes egyedül. A szállás 60 HKD / éj díjért "működött", elfogadtam az ajánlatot és azonnal ki is pengettem 2 éjszakára előre a zsírt. William jó fej gyerek volt, elmagyarázta a csíziót és hogy mit mikor érdemes meglátogatni HK-ban, majd rövid eszmecsere után még arra is rábeszélt, hogy menjek el a közeli Makaó-ba (Macau), mely mindössze 65 km-re található Hong Kongtól és szárnyashajóval 1 óra alatt elérhető. Az egyetlen problémám csak az volt, hogy a repjegyem dec. 14-re szólt Balira, s ezt meg kellett akkor változtatnom, mert ha ugye a Macau túrát is beleteszem a programba, akkor 5 nap kevés lesz erre a helyre. Hát, így tettem. Rövid úton kiderítettem, hogy hol található a Singapore Airlines helyi irodája és elmetróztam megváltoztatni a jegyem.

A Singapore Airlinesről már mások is mondták, hogy milyen baromi pipec egy légittársaság de ez alkalommal személyesen is megtapasztalhattam, hogy miért olyan jóhírű ez a cég. Az történt ugyanis, hogy a kinézett új dátumra már nem volt hely az adott gépen, én viszont mindenképpen menni akartam és megkérdeztem az ügyintéző kislányt, hogy nincs-e valami "b" verzós megoldás. Ő erre mosolygott egyet, bement a főnökéhez egy pár percre majd visszatért és a kezembe nyomta az általam kért időpontra az új foglalást. Kérdeztem, hogy hogy csinálta, mire mosolygott, hogy náluk a vendég az első. BRAVÓ! Ezt már szeretem. Pláne, hogy az Air New Zealand egy hulladék volt, szóval jól esett ez a különleges bánásmód.

A jegyváltoztatás után elsétáltam az öbölpartra a nemrég épült kiállítási csarnokhoz (Exhibition Center), mely egy aprócska földnyelven található az Admiralty (Wan Chai) negyedben. Maga a csarnok nem nagy durranás - vagyis jól néz ki de semmi küli - viszont mellette található egy ugyancsak jelentéktelennek tűnő de annál nagyobb történelmi szereppel bíró emlékmű, név szerint a "Reunification Monument", azaz a HK Kinával való, 1997. július 1-én megtörtént újraegyesítésének az emlékműve. Csitt csatt, ez is megvolt, meg még egy másik emlékmű is, az örökké virágzó Bauhinia, egy aranyból készült virág emlékműve. A séta után aztán felszálltam a Wan Chai-i kompállomáson egy hajóra és - ezen a napon már másodszor - áthajóztam Kowloonba a Tsim Sha Tsui negyedbe.

Tsim Sha Tsui a Kowloon-félsziget Victoria-öbölhöz legközelebb eső része és minden kétséget kizáróan egész Hong Kong legforgalmasabb negyede. Ennek a közepén volt az én lakhelyem, a Chungking Mansions is. Mivel még mindig kora délután volt, ezért gondoltam teszek egy sétát a környéken és lecsekkolom a látnivalókat. Mivel a negyed hatalmas, ezért ebből nem sok jött össze de azért egy, s mást sikerült megsasolnom. Első lépésben az öbölparti sétányon sétáltam végig. Séta közben letámadott vagy 10 kikiskolás diák mindenféle kérdőívekkel, melyekben elsősorban arra voltak kiváncsiak a gyerekek, hogy mi a véleményem HK-ról. (Mi néztem meg eddig, mivel közlekedtem, mennyi pénzt költöttem el, stb.) Valószínűleg a város bízhatta meg az iskolákat ezzel a projekttel de ez lényegtelen. A gyerekek édesek voltak én meg egymás után töltögettem ki a kérdőíveket. Ráadásul az ívek kitöltése után minden gyerek még fényképezkedni is akart egyet velem, szóval népszerű voltam egy kicsit. :) A "kérdőívezés" után az "Avenue of Stars" (azaz a "Csillagok sugárútja") következett, ami Hong Kong "Hollywood Boulevard"-ja. Ugye a los angelesi Hollywoodban van ez az utca ami ki van rakva egy csomó filmsztár csillagával, nevével és azok kéznyomával. A rengeteg turista miatt - gondolom én - létrehoztak itt is egy ilyet azzal a különbséggel, hogy itt helyi sztárok csillagain lehetett végigsétálni. Mondanom sem kell, nekem egyetlen egy "sztár" neve sem csengett ismerősen, vagyis bocsánat, 2 emberé igen, Az egyik volt néhai Bruce Lee, a másik meg Jackie Chan. Mindkettő "Made in Hong Kong"! Ha már itt voltam gyorsan le is fényképeztem ezeket, majd folytattam a sétát az öböl mentén.

A turistás attrakciótól távolabb érve már nem is volt olyan sok ember az utcákon, így nyugodtan ballagtam előre. Kb. 1 óra séta után már Kowloon modern sétálóutcájának a közepén nézegettem a kirakatokat, amikor eszembe jutott, hogy múzeumozni kéne. A Hong Kong Museum of History pont két saroknyira volt, így gyorsütemben odaigyekeztem. Érkezésemkor megtudtam, hogy 30 dolcsiért van egy 1 hetes múzeumbérlet, mely 6 különböző helyre korlátlan belépést engedélyez, s ez az átlagosan 10 dolláros egyszeri belépőkkel szemben egész jó üzletnek is tűnt, így aztán vettem egy ilyen jegyet. HK történelmi múzeumában közel 2 órát töltöttem el (ennél többre nem jutott időm), s ezalatt HK keletkezésétől elkezdve a különböző kínai dinasztiák uralkodása alatt ide beáramló népek életén át az angol gyarmatosításig és HK Kínával való újraegyesítéséig jó sok mindent megtudtam. Természetesen itt is volt annyi info, aminek a felét sem sikerült feldolgoznom de azért a lényeg megmaradt. A legmegmosolyogatóbb talán az utolsó 80-as évekbeli szekció volt, ahol matchbox-ok és mindenféle műanyagtárgyak és játékok voltak kiállítva (Made in Hong Kong), ezzel is bemutatva az ország szórakoztató kereskedelemben tett hatalmas szerepét. (Egyből eszembe is jutott a gyerekkorom és a jó sok "szar hongkongi" bóvli, ami talán még mindig a házunk pincéjében nyugszik kartondobozokban.)

A múzeumból kijőve már sötét volt az égbolt bár a megannyi világító és villogó neonfény miatt szinte nappali világosság volt az utcákon. Az egész napos átköltözés, ügyintézés, stb. miatt már elég fáradt voltam, s ezért nem sok kedvem volt semmihez de azért egy dolog még hátra volt a napból és ezt a világért sem akartam kihagyni. Ez pedig a "Fények Szimfóniája" volt (Symphony of Lights), mely Hong Kong sziget jónéhány felhőkarcolója tetején elhelyezett hatalmas reflektorokból világító fényének szimfónikus zenére "megrendezett" tánca volt. A show minden este lemegy HK-ban pontban este 8-kor, de csak heti 3x lehet zenével együtt meghallgatni és megtekinteni azt a felhőkarcolókkal szembeni "Csillagok Sugárútján". A történelmi múzeumból elsétáltam tehát a már délután lecsekkolt öbölparti sétányra - útbaejtve a Tsim Sha Tsui negyed éjszakai kavalkádját és egy kis indiait éttermet a Chungking Mansions egyik emeletén - majd ámulattal és tátott szájjal végignéztem a 16 perces showműsort. Egyszerűen fantasztikus volt. A hatalmas fénycsóvák mint fürge róka lábak (jó tudom, hogy ez egy idióta hasonlat de most nem jut más eszembe) ugráltak az égbolton a zene ritmusára, föl, s alá, jobbra, balra, egymást keresztezve meg úgy mindenhogy. Olyan jó megszokott amerikai stílusú hatásvadász dolog volt az egész de annyira profi módon volt megcsinálva, hogy csak lestem. Fényképeztem is egy csomót, a legjobban sikerült képek a fotóalbumban megtekinthetők. A show után aztán fél 9-kor visszatértem a szállásra, tévéztem még egy kicsit, majd 10 óra magasságában elaludtam.

És most arról, hogy miket is tapasztaltam és láttam ezen a napon (és az ezt megelőzőn) HK-ból. (Mostantól fogva inkább az összes megírt nap végén összeszedem csokorba az érdekességeket, már úgy értem ha voltak. A sorrend lényegtelen, ahogy eszembe jut...) Tehát lássuk csak:

1. Az utcán mindenkinek van mobiltelefonja és mindenki állandóan beszél. Az iskolás diákoknak egytől-egyig lóg a nyakába valami, legyen az telefon vagy mp3 játszó masina. Sőt, itt már a kisiskolás gyerekeknek is full extrás mobiljtelefonjuk van és szinte 100%, hogy a zsebükben egy min. 300 USD értékű digitális fényképező figyel. Szevasz.
2. Ebből következik, hogy a modern belvárosi utcák minden második üzlete mobiltelkó üzlet. Életemben nem láttam még ennyi telefonszaküzletet mint itt, se digitális fényképezőgépeket áruló boltokat. Az agyam dobom el.
3. HK elegáns negyedei iszonyú gazdagok, olyan autók mászkálnak az utcákon, hogy ihaj. Rolls Royce, Bentley, 600-as és sportmercik, amit akarsz. Padló.
4. A hong kongi tömegközlekedés zseniális és iszonyú hatékony. Mindenhová, jó sokáig, jó sok busz, metró, villamos, taxi és amit akarsz közlekedik. Árak tekintetében: busz városban 4,70; metró minimum 3 de ha városrészek között mész akkor vagy 7; villamos 2; komp meg 2.20 dolcsi. A tömegközlekedési eszközök - a villamos kivételével - nagyon modernek, a buszokon még TV is van, amin vagy az MTV vagy valami reklám nyomul. A metróállomásokon van egy extra műanyag védőfal a metrószerelvények és közötted, így amikor a vonat megérkezik, ki van zárva, hogy a alá lökjenek vagy alá ess. Unatkozással teli utazás itt ismeretlen. Annyi az "akció", hogy "reakcióra" nincs időd.
5. Hong Kong szigetén a hatalmas közúti forgalom miatt a főbb útvonalakon nincsen gyalogátkelőhely, hanem az utak fölött építettek felüljárószerű járdahálózatot, melyek irodaépületeket is összekötnek. Ahol meg nincs "footbridge", ott van "subway", ami Hong Kongban nem a metróra utal (az USA-val ellentétben), hanem egy közönséges aluljáró. A fene essen a sok lépcsőzésbe!
6. Hong Kongban - csakúgy mint sok latin-amerikai országban is - még divat az iskolai uniformis. (Még a lányoknak is kell nyakkendőt hordani!) Emlékszem rá, hogy mennyire utáltam az iskolaköpenyt a suliban, jól is néztem volna ki minden nap ugyanabban az ingben és nadrágban. Igaz, valóban jól néz ki egy sereg gyerek ugyanolyan ruhában (valahogy olyan rendezett diák kinézete lesz az embernek) de akkor is. Nekem van igazam, mert én KOS vagyok.
7. Hong Kong telis tele van gyönyörű lányokkal, akiket egyáltalán nem mozgat meg egy zöld szemű, két méteres, helyes (vagy sebhelyes?) magyar fiú. Ez gáz. Talán meg kéne kérdeznem Spéter Erszébetet, hogy hol csináltatta a bőrplasztikáját, talán nekem is tudnak "kínai" szemet csinálni. Grrrrrrr.
8. A kínai gyerekek annyira édesek, hogy nagyon. Persze az is lehet, hogy már utolért az apakor és gyerekre vágyom. Hmmm, ilyen se volt még. Lehet, hogy én is öregszem? :)

Jujj de hosszú volt ez a nap is...

Múzeumozás Kowloon-ban, délutáni sétálgatás HK szigetén
2004-12-11
Ezen a reggelen elhatároztam, hogy mostantól fogva röviden és tényszerűen fogok naplót írni, s az érdekességeket csokorba szedem inkább a nap végén. Már igazán kezdek befáradni a sok felesleges részlettől (amiről még én is azt hiszem, hogy fontos), szóval mostantól fogva csak azt írom le, ami tény.

Erre a napra városnézést terveztem ismét és egy kis múzeumozást. Egy igen fain, a tsim sha tsui-i Star Ferry kikötője mellett megvásárolt kínai reggeli (fénykép az albumban - fogalmam sem volt, hogy mit eszem, még elég furán is nézett ki a dolog de nagyon fincsi volt) és egy kis internetezés után a Space Museum felé irányultam. Itt 2,5 óra alatt jó sok mindent megtudtam a naprendszerünkről, az űrrepülésről és egyéb ezekkel kapcsolatos kutatásról. Nagyon érdekes volt, melegen ajánlom látogatásra ezt a helyet is.

A múzeumlátogatás után áthajóztam HK szigetére (immedias res), s itt a Central városrész északi részén található Hollywood Road-ot, azon belül is egy antik piacot látogattam meg. A piac nem volt akkora nagy stenk, mint amilyennek leírták, de a sok-sok bóvli és a Mao Ce-tung szobrok azért megadták a hely hangulatát. A Hollywood Road-on található a város egyik legszentebb temploma is, a Man Mo Temple ("A Tudás és Küzdés Isteneinek" temploma) - mely fontos imahely a helyi vallások követőinek - s természetesen ide is benéztem. Érdekes volt látni, ahogy az utcán mogorván sétáló emberek a templomba belépve azonnal átszellemültek, majd füstölőt gyújtottak és imátkozni kezdtek. Jópofa dolog ez a füstölő a templomokban (mely a rossz szellemeket hivatott elhessegetni ugye), ugyanis olyan émelyítően erős szaguk (bocsánat, illatuk) van, hogy pár perc alatt egyszerűen becsavarodik tőle az emberi agy. Hogy hogy bírják az ázsiaiak ezt ilyen töményen elviselni, azt nem tudom. (Állítólag ez máshol is ugyanilyen.) A Hollywood Road után elsétáltam a Western Market-ra, mely egy modern nyugati piac (gondoltátok volna a nevéből?), itt azonban nem maradtan sokáig mert ennek aztán semmilyen hangulata nem volt. Az épület jól néz ki kívülről 'osz kész.

A Western Market után elkaptam egy 70-es buszt egy közeli buszpályaudvaron, majd 20 perc alatt átsuhantam a sziget túloldalán található Aberdeen városrészbe, hogy lecsekkoljak egy "oly de nagyon híres" Jumbo nevű vízen úszó éttermet. Maga az étterem tényleg a vízen úszott de semmi küli nem votl. Persze az is igaz, hogy elég távolról láttam csak, ahogy az aberdeeni öböl közepén lebeg a víz tetején. Enni biztos jókat lehet ott, de azt is tuti, hogy az árakat nem az én pénztárcámhoz méretezték. Említésre méltó viszont az, hogy a buszon leült mellém két eszméletlenül gyönyörű orosz lány (komolyan mondom és higgyetek nekem, egyszerűen 100%-os volt mind a két nő - legalábbis kinézetre), akik egy ugyancsak orosz csávóval és annak barátnőjével voltak együtt. Ment is nagyban a duma köztük (én csak lestem), s végig azon sopánkodtam, hogy miért nem tanultam meg oroszul anno. Annyit persze kivettem a beszélgetésből, hogy a lányok turisták a srác meg itt él, de ez kevés volt. (Ja meg azt is megértettem, amikor a csávókám káromkodott oroszul, mert hát azt ugye nem felejtettem el még én sem.) Tyerem-tyirimok-kto-vgyereme zsivjot? Ááááááááááááá, hát ezzel nem sokra mentem volna.

A lebegő étterem távoli megpillantása után aztán visszabuszoztam a Centralba, lecsekkoltam egy kis karácsony előtti vásárt a Statue Square-en, ahol az ún. "Santa Town" üzemel ezerrel (ez tényleg egész jópofa volt), majd végül áthajóztam Kowloon-ba, becsaptam egy iszonyú szar kínai vacsorát egy hátsó (abszolút turistamentes) utcában, majd hazaballagtam a hostelbe. (Ahol tévézénés közben William macskáját buzeráltam egy ideig, majd a szememet vakargattam kézmosás nélkül, mi következik ebből - hát az, hogy frankón begyulladt a szemem. Szemcsepp ON, grrrrrr.) Ja igen, még annyi volt, hogy összecimboráltam az utcán egy szabóság szórólapjait osztogató bangladeshi ügynökgyerekkel, (tényleg haláli jófejnek és rendes srácnak tűnt), aki arra kért, hogy segítsek neki vízumot kapni Magyarországra, mivel annak birtokában talán könnyebben kap Európába vízumot máshova is. A manus Itáliába vágyott, s azt gondolta, hogy Magyar vízum birtokában könnyen eljuthatna álmai földjére. Miért ne, meg is egyeztünk, hogy hétfőn reggel 8-kor találkozunk a Chunking Mansions előtt és elballagunk a nagykövetségre lerendezni ezt az apróságot. (De jó fej gyerek vagyok, mi?)

És akkor most a napi érdekességek és amiket "megfejtettem":

1. A bankjegyeket 3 különböző bank nyomja (Bank of China, Standard Chartered Bank, Hong Kong and Shangai Banking Corporations, Ltd. [HSBC Bank]) , azaz néha fogalmad nincs, hogy milyen pénzt fogsz a kezedben. Az azonos névértékű bankók színe persze hasonló de teljesen máshogy néznek ki. A 10 dolláros bankjegyek között pl. van olyan ami kék és lila, a másik meg zöld és fehér. Hmmmm.
2. A 7 millió ember ellenére az utcák viszonylag tiszták, ami nem utolsó dolog, bár lehet, hogy a külső kerületek azért nem ennyire pipecek. Ott még nem jártam. Well Done HK!
3. A vírusos A-típusos tüdőgyulladás már nem fertőz HK-ban egy jó ideje, de azért az utcaseprők és mindenféle tisztítószemélyzet itt szigorúan hordja az maszkot. Ami igazán dícséretes az pedig az, hogy a köhögő, göthös emberek is hordanak maszkot, hogy ne tüsszögjenek bele mások arcába. - "Jean, mi rotyog itt?" - "Fő a egészség uram!!!"
4. Kínában a helyi dialektusokon kívül két fő nyelv van, a mandarin és a kantoni nyelv. Mivel Hong Kong Kína legdélebbi "Kanton" tartományához esik közel és onnan érkezett ide egy csomó ember, ezért itt kantoni kínait beszélnek. Vajon a "jamaffagahai", az itt is ugyanazt jelenti mint egyéb országokban, ahol a kínai a hivatalos nyelv? (Ez valami botrányos kínai káromkodás, amit még amerikában tanított nekem egy maláj gyerek.)
5. HK szigetén nem, de Kowloon (Tsim Sha Tsui) központjában minden sarkon áll egy indiai arc, aki vagy öltönyt akar neked eladni, vagy egy Rolex órát. Lerázni őket szinte lehetetlen, de ha egy kis külön szórakozásra vágysz, akkor állj le velük beszélgetni. Biztos lehetsz benne, hogy 2 perc múlva már egy sereg "ügynök" fog körülvenni, akik az említett dolgokon túl éttermek étlapjait és egyebeket is az orrod alá dugnak. Ha másra nem, egy dologra biztos, hogy megtanít téged ez a pár perc. Arra, hogy ne akarj híres lenni. Gondold el, hogy az utcán sétálva mindig megállítanak és autogramot kérnek és fogdosnak, stb. A kedvencem az volt, amikor mosolyogva odajött egy tag és elkezdtett mesélni, hogy én milyen szerencsés vagyok. Kérdeztem, hogy miért mire a csillagok állásáról kezdett magyarázni meg a szememben lévő varázslatos csillogásról. Nem, nem volt homokos a tag, csak előadta a nagy jóst. Persze én ezeket az embereket - volt "ezekből" is egy pár - sem zavartam el, csak mondtam neki, hogy nem hiszek a babonákban és a jóslatokban sem. Én a saját szerencsémet kovácsolom és ha valami balul sül el, akkor az valószínűleg azért történik úgy ahogy, mert tanulnom kell az esetből. Szerencsére nem vesztünk össze ezen és mosolyogva elköszöntünk. Ááááááááááá, kész őrület ez a sok pénzhajhász emberke.
6. A tömegközlekedési járműveken, az utcán és mindenhol az emberek tolakodnak mint állat. Nincs igazi előzékenység, amikor az emberek egy ajtón való kisétálás előtt mutogatnak a másikra, hogy "csak ön után", itt bizony még mielőtt kinyílik az ajtó a mögötted álló ember már 3 lépéssel előtted van miután letörölte a cipőtalpát a 150 ezer forintos vadijúj krokodilbőr surranód hibanélküli felsőrészében. :)

Ez a nap is megvolt, huhhh.

Múzeumozás, buszozás, további városnézés
2004-12-12
Ezen a napon folytattam Hong Kong felfedezését. Miután jóízűen elfogyasztottam a már előző reggelről ismert furi de stenk reggelit, elsétáltam a történelmi múzeum mellett található Tudomány Múzeumába (Museum of Science) és 3 órát töltöttem el mindenféle okosság megnézésével. Már emiattt a múzeum miatt érdemes volt azt a 30 dolcsis bérletet megvenni, ugyanis csak ide 25 ruppó volt a beugró. (Nem nekem, hehe). Szóval a lényeg, hogy az ember biológiájától elkezdve a különböző hanghullám és fénytani kísérleteken túl a telekommunikáció, modern autóépítés és anyámkínjáig jó sok mindent tanultam. Persze itt is annyi volt az információ, hogy csak lapátoltam befelé a biteket, de hát én is Windowsból vagyok valahol, sajnos engem is újra kéne indítani, hogy mindenre emlékezzem. Na mindegy, a múzeum rettentő érdekes volt és mindenképpen ajánlom lecsekkolásra.

A "reggeli" agytágítás után már du. 3 óra volt majdnem, így gondoltam elnézek a Kowloon City Parkba, mely egy XIX. században még "működő" fallal körülvett kínai város maradványainak az emlékparkja a New Territories városrész és Kowloon találkozásánál. (Ez a körbefalazott város nem volt a briteké, hanem a kínaiaké maradt mindvégig még a gyarmati idők alatt is!) Egy néhány évszázaddal ezelőtt építették ezt a körbefalazott várost, hogy az akkor itt élő kínai népek megvédhessék magukat a betolakodóktól. A történet persze 1987-ben végleg befejeződött, amikor is a Kai Tak repülőtér építéséhez elhordták a városfalat, majd a maradék részt lebontották. Az egykori város szívét jelentő szentély a mai napig látható, s e köré építették magát a parkot. Ide a Tsim Sha Tsui kompkikötő melletti buszmegállóból jutottam el az 1-es számú busszal 4.70-ért és fél Kowloon-on és a New Territorties déli részén átutazva egy 40 perc alatt oda is értem. Hogy érdemes volt-e, azt nem állítanám, de a buszozás az tetszett. Jópofa dolog egy emeletes busz felső szintjéről egy ilyen forgalmas és őrült várost szemlélni. A Kowloon City Park után bekajáltam egy félreeső lebujban (ez nagyon állat volt, csak néztek rám, hogy "mit keres itt ez a hatalmas fehér E.T.?"), majd ahogy jöttem úgy vissza is buszoztam a központba. Mivel visszaérkezéskor már sötét volt és fáradt is voltam, így már csak internezni próbáltam egyet (sikertelenül), majd hazatértem a "királyi" hostelembe a Chungking Mansions-ben. Az este még tévéztünk a szállóbeli srácokkal, meg volt egy kis kuncogás is, aztán írtam egy kis naplót és bepunnyadtam mint egy nyugdíjas.

Napi felsorolás:

1. Hong Kong ugye Ázsia része. 150 évig komoly volt a nyugati világ befolyása az itteni életre, de ma már ennek nem kellene így lennie. Jó tudom, HK fontos kereskedelmi csomópont, de akkor is Ázsia és Kína része. Ennek ellenére az utcán látott óriásplakátok és a boltok kirakatában elhelyezett reklámhordozók legalább 50%-án európai és amerikai arcok népszerűsítik a termékeket. David Beckham meg Lucy Liu az oké, de miért "no name beautiful Christy az USA-ból" egy elbűvölő tekintetű orientális bébi helyett? "Fura lány ez az Elizabeth, oh-oh." :)
2. Az emberek nem mosolyognak de még a legtöbb kisgyerek se. Persze lehet, hogy a rossz embereket találtam meg ezen a napon. Latin-Amerikában ha valakire rámosolyogsz, akkor Te is mosolyt fogsz kapni. Itt - általában - csak néznek rád, hogy mit bámulsz és mit vigyorogsz Te nagyfejű fehérember? Ez nem oké. Én szeretek az emberekre mosolyogni és ha ezért hülyének néznek, akkor bepippanok és rögtön átrántok 1-2 ember öreglyukán egy Bösendorfer koncertzongorát. :) Irgum-burgum. Nem is beszélve arról, hogy a "mosolymentes" emberi világ velejárója az is, hogy az emberek nem szeretik azt sem, ha fényképezik őket. Az meg külön gáz. :(
3. A kisebb, "backstreet" (azaz félreeső) éttermek lepattantak de olcsók. (Egy tál étel 25-30 HKD), turistás helyeken egy tál étel 100 HKD körül indul. Vajon a különbség csak a kiszolgálásban rejlik? Hmmmm. Én személy szerint szeretek olyan helyeken enni, ahol csak helyiek vannak. Igaz, kínaiakból már otthon is van elég, de ha már Hong Kongban vagyok, akkor érezzem már, hogy milyen nép között téblábolok...
4. Hong Kongban a karácsonyi hangulat eszméletlen. Nem csak, hogy az egész város tele van "Merry Christmas & Happy New Year" feliratú hatalmas neonfényekkel, de még az egyes boltok kiszolgáló emberkéi is mikulás sisakot hordanak, nem is beszélve az állandóan hallható anglomán karácsonyi dalokról, melyek az egyes üzleteken kívül még az utcán és a mobiltelefonok csörgésekor is zakatolnak a füledbe. A "Jingle Bells" dallamától már most hülyét kapok de szerencsére lesz ez még rosszabb is. A másik meg a bevásárlási láz. Az utcákon kismillió ember tolong fel, s alá, kezükben 500 nylonszatyor, doboz, zsák, amit akarsz, de azért még a biztonság kedvéért betérnek egy x+8000. üzletbe, hogy magukhoz vegyenek valami apróságot. Ettől függetlenül persze örülök, hogy ilyen ünnepi periódusban jöttem éppen ide, mert ilyenkor kimondottam megmutatkozik a város "kereskedelmi arculata". God Bless fogyasztói társadalom. Hajrá McDonald's Bácsi!

Kirándulás a New Territories területén
2004-12-13
A nap egy felesleges koránkeléssel indult. Ezen a napon akartam ugye a pár nappal korábban megismert bangladeshi srácnak segíteni, hogy vízumot szerezhessen Magyarországra. Sajnos a csávókám valamilyen rejtélyes oknál fogva nem bízott meg bennem, mert a megbeszélt 8 órás találkozónkra nem érkezett meg. 20 percet vártam rá, hiába. Hmmm. Na mindegy, ezzel sem én veszítettem és legalább aranyat leltem azzal, hogy korán keltem. :) Reggelire harmadik alkalommal fogyasztottam sárga tészta, fehér hernyótészta zöldséggolyó édes öntettel kínai megoldást. Nem tudom megunni, annyira dög. Ezeket a reggeliket egyébként mindig az Victoria-öböl szélére kiülve, a Hong Kong sziget felhőkarolcóival szemben fogyasztottam el és olyan jó kis hangulatosak voltak. Reggeli tumultus, emberek rohangálnak, süt a nap és meg zabálok egymagamban és tökjó. Kajálás után aztán felszálltam egy KCR-re (Kowloon-Canton Railway) és 10.3 HKD-ért elvonatoztam a fél órányira lévő Tai Po-ba, az északi New Territories területre.

Tai Po egy modern külvárosi rész, ahol mellesleg Hong Kong high-tech cégei gyártják a sok "bóvlit", de én nem ezért jöttem. Az én célom egy vasútmúzeum és egy utcai piac meglátogatása volt. A vonatról leszállva elég hamar meg is találtam a piacot, ami valóban jópofa volt, a nyers húst és friss halakat áruló emberektől a semi-ciki rádiósmagnókon át a pelenkáig mindent lehetett kapni. A legfurcsább számomra a frissen vágott hatalmas karajok látványa volt, ahogy egy utcai állványon lógtak, egyik a másik hegyén-hátán. Rajtuk meg 6 kiló légy, de hát ugye mit is számít az. Hmmm. A piac közepén itt is volt egy Man Mo Temple, ami a hong kong szigetihez hasonlóan tele volt füstőlőkkel, mert egy aprócska kis oltárral, ahol helyi emberkék imátkoztak. A piac után aztán átballagtam a vasúmúzeumba, ami ugyan érdekes volt, de semmi igazán küli nem volt benne. A történeteken kívül volt egy-két régi szerelvény és egy Sir Alexander névre keresztelt mozdony is a múzeumkertben, állítólag ez utóbbi volt a Kowloon-Canton szakasz első "igavonója". A legpoénabb talán az volt a vizitben, hogy iskolai "projekten" volt ott egy csomó kisiskolás is a múzeumban és így megtapasztalhattam, hogy az itteni kisgyerekek ugyanolyan lököttek mint mindenhol máshol a világon. A fegyelem az ugyan elég nagy de az egymás kergetése és társai az itt is benne van a kicsikben. Ami más volt mint otthon az a gyerekek nyakában lógó több száz dolcsis digifényképező meg a MiniDV videokamera volt. Otthon azért ez még nem divat. (Vajon miért? :) A vasútmúzeum után aztán visszaszálltam a KCR-re és mentem vele még egy megállót Kína irányába.

A nap következő programja egy Fanling nevű negyedben volt, ahová egy Fung Ying Seen Koon nevű hatalmas taoista templomot jöttem el lecsekkolni. Maga a szentély elég fiatal, 1929-ben építették Hong Kong Tao-t követő lakói számára de annál impozánsabb. A templom méltó módon dícséri a taoizmus alapítóját Tai Sheung Lo Kwan-t, valamint két másik fontos szentatyát, Lui Shun Yeung-ot és Yau Cheung Chuen-t. (Az összes kínai vallás közül ugye a taoizmus a legrégibb, története 4000 évvel ezelőttre nyúlik vissza.) A Fung Ying Seen Koon a Taoizmus tanításán kívül állandó jótékonysági és oktatási projektekben is aktívan kiveszi a részét, így Hong Kong működő rendszerében egy fontos láncszemet képvisel. A középső fő templomon (Main Hall) kívül több egyéb épület is található a szentély területén, melyek kiállítási termeket és kisebb-nagyobb imahelyeket rejtenek. Amennyire lehetett, lecsekkoltam mindent, de mivel a legtöbb helyen minden csak kínaiul volt kiírva, ezért nem minden volt teljesen világos. Az se baj. Hong Kong legnagyobb taoista szenthelye után aztán visszaszálltam a KCR-re és egy ügyes átszállással eljutottam Kowloon keleti végébe a Lei Yue Mun Seafood Bazárba.

Maga a bazár nem annyira bazár, hanem inkább egy halpiac éttermekkel egybeépítve. Igazából este érdemes idejönni, viszont mivel én egyedül utazom (cimborákat meg nem sikerült HK-ban beszerválni), ezért nem volt kedvem este ilyen messzire elmetrózgatni, mindössze csak látni akartam, hogy mi is ez az egész. A Lei Yue Mun bazár egy érdekes hely ugyanis, mivel az összes halárus stand mögött van egy étterem, ahol a kiválasztott halat (az általad kért módon) elfogyaszthatod. Sétálsz tehát fel, s alá, tetszik egy hal, rámutatsz, elmagyarázod, hogy hogyan szeretnéd, ők meg megcsinálják neked. Szóval stenk. Nappal azonban ez a hely elég halott, így nekem nem volt kedvem leülni falatozni, csak megsasoltam a dolgokat, majd visszaszálltam a metróra és továbbillantam.

A nap következő és egyben utolsó programja a Tsing Ma híd közelebbről való szemügyre vétele lett volna, azonban már túl későn értem az ominózus buszállomásra a város másik végén (ahonnan a buszok a kilátóhoz mennek), így erről nagyívben lepattantam. Hát, így jártam. Nagy búsan visszaszálltam egy metróra, majd egy újabb 1 órás sétálgatás után Tsim Sha Tsui-ban hazamentem a hostelbe. Az este már csak dumálás volt meg tévénézés (meg egy kis naplóirogatás), aztán bepunnyadtam.

Napi újdonságok:

1. KCR vonat állati nagy stenk. Nemcsak hogy gyors, viszonylag olcsó, hanem még tévé is van rajta és 2 percenként jár, csakúgy mint a metró. Ha Hong Kong forgatagából elvágysz tehát, csak ülj fel egy KCR-re és 20 perc múlva a természet lágy ölén lehetsz távol a város zajától.
2. Hong Kongban és Kowloon-ban minden sarkon van egy McDonalds. Egyéb amerikai gyorséttermekből nincs túl sok de Donald bácsi kárpótol. :)
3. A hostelben található Hong Kong & Macau Lonely Planetből megtudtam, hogy a Chungking Mansions lebujkomplexum az egész Hong Kong legolcsóbb de egyben legcikibb szállóegyüttese. A házat a borzasztó kinézete miatt még rengetegszer le akarták rombolni de valahogy még mindig "húzza az igát". Az egész épület persze hatalmas (vagy 6 különböző liftrendszere van) és a kismillió "vendégfogadó" mellett rengeteg étterem, fodrászat, pénzváltó és bóvlikat áruló boltok tömkelege található az földszinti árkádokban. Kész labirtintus ez a hely. S bár a hangulata tényleg elég ciki, nekem azért tetszett. Vagyis inkább nem volt annyira ciki, hogy kedvem lett volna arrébköltözni innen egy olyan helyre, ahol többet kell fizetnem 60 HKD-nél egy éjszakára. Ha igazi HK élményre vágyik az ember, ide el kell jönni!

Folytatás: Macau (Makaó) (2004.12.14. - 12.15.)

Kiruccanás Lantau-szigetre
2004-12-16
Reggel sokáig aludtam és egészen 11 óra is volt már, mire elhagytam a hostelt. Farkas éhségemet aztán a fain kis "szokásos" Star House-i reggelivel csillapítottam, majd átkompoztam HK-ba és elkaptam a 12.30-kor Lantau-ra induló hajót a központban lévő "Outlying Islands Ferry Pier"-ről. Az út gyors volt és kellemes, kb. 45 perc alatt el is jutottam Lantaura. A hajóról leszállva itt azonnal egy helyi buszra szálltam ami újabb 45 perc alatt felvitt Lantau egyik legmagasabb pontjára az ott "pihenő" Tian Tan Buddha hatalmas szobrához és a Po Lin Kolostorhoz.

Az óriás Buddha szoborral kapcsolatban annyi az érdekesség, hogy ez a világ állítólagosan legnagyobb ülő buddhaszobra, kb. 20 évvel ezelőtt építették, 10 évbe és 70 millió HKD-ba került, 34 méter magas, 1 cm-es falvastagságú acélből készült és 250 tonnát nyom, és 1614 kilónyi aranybevonattal vonták be. Ez persze azonnal HK egyik elsőszámú turistaattrakciójává is tette ezt a szobrot, azaz annyian voltak körülötte, mint az oroszok. Vagyis inkább a kínaiak, azok sokkal többen vannak. :) A szobor megvizsgálása után aztán a közeli Po Lin buddhista kolostorba is benéztem (stenk!), majd egy óra aktív pihenés után lebuszoztam a sziget déli végében található Tai O nevű halászfalucskába. (Az aktív pihenésemről még csak annyit, hogy valamilyen furcsa oknál fogva a Buddha szobor környékén kisebb-nagyobb hangszórókból órákon keresztül egy és ugyanazon dal szól, valami borzasztó békeközvetítő kínai vallásos dal. Nincs bajom a vallásos dalokkal - félreértés ne essék - de az hogy órákon keresztül ugyanazt nyomták, abba majdnem beleőrültem.) A LP szerint Tai O is elég faintos kis hely és nem is tévedtek, viszont egyedül ennek a felfedezéséhez sem volt túl sok kedvem, így egy fél óra séta után megvacsiztam egy étteremben, majd elkaptam egy buszt Lantau legnagyobb településére Tung Chungba, ahonnan visszametróztam Kowloon-ba.

Az este már nem sok mindent csináltam. Söröztem egy jót egy hostelben lévő ausztrál, svéd és német gyerekkel, aztán éjfélig tévéztünk, majd szépen bepunnyadtunk. Igazság szerint egy kicsit be is rúgtam de az legalább jól esett.

Napi apróbb megfigyelések:

1. A Buddha szobor szép-szép, de az rettenetesen idegesített, hogy a közepén lévő apró múzeumba ún. "meal ticket"-tel lehetett csak bejutni (ez egy kajajegy), ami ugye tartalmaz egy ingyen kaját is. Valahogy nekem a vallás és a pénzszedés az nem fér egy lapra. Pláne a buddhizmus! Na mindegy.
2. Lantau baromi nagy sziget, ennek ellenére az utak elég ritkák. Igaz, tiszta hegyes-völgyes az egész viszont a szigetet átszelő egyetlen út a legtöbb helyen egy sávos, buszmegállószerű előzőpontokkal tarkítva. Hmmm.
3. Az emberek mobiltelefonálás közben "fossák" (bocs) a kínai szöveget, elköszönéskot viszont mindig "bye bye"-oznak. Ez érdekes és ráadásul még Kínában is így telefonálnak az emberek - állítólag.
4. HK bizonyos szempontból olyan mint New York. Itt is úton-útfélen nyomják a füledbe, hogy ez a világ legnagyszerűbb városa és hogy "tegyünk együtt valamit, hogy mégfainabb legyen". God Bless Tekerespuszta Alsó és a békés, csöndes falusi élet! :)
5. A Kínai tenger fölött a naplementék csodálatosak. Az is igaz, hogy ezt a levegőszennyezésnek is "köszönhetjük", viszont ettől még lélegzetelállítók. Atyááááááám! :)
6. HK nem csak külvárosa, hanem belvárosa is valahol egy "gettó". Az emberek hatalmas háztömbökben élnek, ahol magánélet nem sok van, a különbség, hogy minél több pénzed van, annál szebb tömböt választhatsz és annál közelebb vagy az "eksön"-höz! :)
7. HK apró mérete ellenére tele van mobiltelefonhálózatokkal. Itt tartózkodásom alatt hazai mobilkártyám 4 különböző céghez roaming-olt be, így legalább néha csipogott valami (sms), hogy "Isten hozott HK-ban ennél / annál a mobilcégnél". Még jó, hogy így úgy érezhettem egy kicsit, hogy kapcsolatban vagyok az információs sztrádával és én is fontos vagyok. Vagy mi?

Utolsó kószálgatás Ázsia világvárosában
2004-12-17
Ezt a címet azért írtam ennek a napnak, mert Hong Kongot helyben "Asia's World City"-nek hívják hatalmas plakátokon. Mondjuk tényleg világvárosi hangulatú, efelől semmi kétség.

Reggel megint sokáig szöszmötöltem, délben sikerült ismét elindulnom. Utolsó nap lévén még búcsúzólag behajóztam Hong Kong szigetre, ahol sétáltam egyet a SOHO-ban (ez itt a "south of Hollywood road" miatt kapta ezt a nevet), valamint "kipróbáltam" a világ leghosszabb, 800 méter hosszú mozgólépcsőjét, mely a centrum gerincét alkotó Queens Road-ról több kisebb-nagyobb megszakítással megy fel szinte a város fölé. Hát, jópofa volt ez is, de nem több mint egy semi-gyenge turistaattrakció. Mindegy, kipipáltam. Végül is nem mentem fel egészen a mozgólépcső tetejéig, csak kb. a 3/4-ig de már az is elég volt. Visszaérve aztán átsétáltam a Lan Kwai Fong-hoz, mely SOHO szíve, átvergődtem magam HK üzletembereinek dzsungelén (komolyan annyi ember nyüzsgött az utcákon, hogy az agyam dobtam el), majd ezt megunva visszamentem a Star Ferry kompkikötőbe és áthajóztam Kowloon-ba.

Kowloonban erre a napra konkrét terveim voltak, ugyanis elhatároztam, hogy veszek egy farmert. Internetes fórumokban azt javasolták sokan, hogy felesleges ruhanemű a farmer de nekem sajnos egyetlen normális "kimenős" ruhám nincs, így egy farmer az muszáj. A kezdeti lelkesedésem persze gyorsan alábbhagyott, amikor a jobban kinéző farmerek a Replay boltban 2000 HKD körül indultak (az több mint 50 ezer Ft), így aztán lemondtam erről a tervről. A délután hátralévő részét Mong Kok bevásárlónegyedében töltöttem. Ez Tsim Sha Tsui után a második legtöbb - vagy lehet, hogy az első? - üzlettel rendelkező rész. Igazából semmit nem akartam venni, de van egy kedvenc időtöltésem, amit angolul "people watching"-nak hívnak, ami annyit tesz, hogy figyeled az embereket. Sétálgattam tehát az őrületben, néha megálltam fényképezni vagy csak nézni, ahogy az emberek mint apró hangyák nyüzsögnek ezerrel. Mong Kok után aztán egy éttermet útbaejve (ahol felejthetetlenül finom currys levest ettem!) lesétáltam a Temple Street Marketre, mely Kowloon leghíresebb éjszakai piaca. Hát, ettől sem estem hanyatt, volt egy csomó bóvli meg egy tucat Mao-Cetungos póló amiből poénból vettem is egyet. :) A Temple Street után aztán visszamentem a Chungking Mansions-be és az este hátralévő részét már ott töltöttem tévézéssel.

Napi érdekességek:

1. Várakozásaimmal ellentétben Hong Kongban nagyon drágák voltak a ruházati cikkek. Végül is a nap végén egy Levis Boltban vettem egy 501-es farmert (ez kb. 19 ezer Ft-ba került, vagyis 699HKD-be, - tudom, hogy ez Magyarországon több de az USA-ban csak max 8 ezer Ft egy 501-es!) de mégis azt javasolnám minden vásárolni akaró embernek, hogy az Egyesült Államokba menjem pénzt költeni. Amerikában szinte minden olcsóbb mint máshol a világon. Mármint a ruházat, elektronika és egyéb használati cikkek. Tudom, ez igazságtalan valahol de ez az élet Babócsai néni.
2. Ezt persze már korábban is észrevettem csak elfeljtettem megemlíteni, hogy Hong Kong nem más mint McDonald's városa. És ez nem vicc. Szinte minden sarkon van egy "meki" és természetesen az összes állandóan dugig van. Nem is csoda, hogy ennyit építettek ebből a "remek" étteremből errefelé. Burger Kinget viszont sehol nem láttam!
3. A kínai éttermek nagytöbbségében nem adnak szalvétát a tál étel mellé, hanem egy műanyagból készült "szalvétartóból" téphetsz le magadnak elegendő mennyiségű WC papírt. Ők ezzel törlik a szájukat. Igaz, mivel eme terméket másra gyártották eredetileg, a "kínai szalvéta" lágy és puha. Ezzel tutira kellemes a szádat megtörölni. Csak nehogy a WC-n is erre vetemedjél véletlenül... :)
4. Ezen a napon vettem észre, hogy a tömegközlekedés buszain hétvégén drágább a menetjegy. Hogy ez miért van azt nem tudom, de a megoldás, hogy hétközben kell sokat utazgatni, hétvégén meg sokat sétálni egy helyben. Már úgy értem, hogy ha spórolni akarsz egy kicsit.

Továbbindulás Szingapúr felé
2004-12-18
Reggel korán keltem kemény 4 óra alvás után. Fáradt voltam mint atom de menni kellett, nem késhettem le a repcsit. Gyors összeszedelődzködés után 8 körül elkaptam egy A21-es reptéri buszt a Nathan Road-on és 33 HKD ellenében 40 perc alatt kibuszoztam a Chep Lap Kok reptérre. Itt pillanatok alatt be is csekkoltam, majd visszaváltottam a tömegközlekedésre használt Octopus kártyámat és megkaptam a rajtalévő összeget a deposit-tal együtt. Vagyis 7 dollárral kevesebbet mert "ezek a tetvek" 2 hónappal ezelőtt kitalálták, hogy ha valaki a vásárlástól számított 3 hónapon belül visszaváltja a kártyát, akkor van egy 7 dolláros díj. Szerintem ezzel is az idelátogató több százezer turistát célozták meg, mivel "mink" nem maradunk ugye ezen a helyen 1-2 hétnél többet, s a városi közlekedés szinte egyetlen ésszerű megoldásaként mindenki vesz egy ilyen kártyát és elutazáskor 7 dollárral megajándékozza a HKKV-t. (azaz az MTR-t, ami Mass Transit Railway). Grrrrrrrrr. A Singapore Airlines SQ 587-es járata 10.30-kor szállt fel Hong Kongból Szingapúr felé. Ennyi volt Asia's World City, ismét irány a "harmadik világ", Indonézia!

Hong Kongról röviden annyit tudnék írni. hogy érdemes ide ellátogatni egy 5-6 napra. A város iszonyú nyüzsi de kellemesen ázsiai hangulata van keveredve egy kis amerikai és európai fílinggel. Sajnos nem olcsó hely, viszont legalább drága. Hmmm. A másik meg, hogy Kínába készülőknek itt a legegyszerűbb vízumot szerezni, ugyanis az ügyintézési idő 5 óra is lehet, vagy 1-2 nap. Az gyors egy kommunista országot tekintve! Én nagyon örülök, hogy bekukkantottam ide de egy jó ideig biztos, hogy nem jövök ide vissza. 9 nap elég volt 1-2 évtizedre! :)

Hong Kong, Live it, Love it! Uhhhh, whatever... :)

Folytatás:
Érkezés Indonéziába (2004.12.18.)



Home  - Napló  - Hong Kong & Macau  - Hong Kong

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)