Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Puerto Iguazú
Buenos Aires
El Calafate
El Chalten
Trelew
Bariloche
Mendoza
Salta
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Mendoza

Átkelés az Andokon: Irány Mendoza
2004-04-01
Reggel iszonyú földrengésre ébredtünk. A ház vasbeton keresztgetendái egymás után, hatalmas erővel és robajjal omlottak az ágyak tetejére, s mindent szanaszét zúztak. Mike-kal menekültünk kifelé a szobából de a hatalmas pusztítás következtében eltörhetett az egyik gázcső, s a ház már lángokban állt. Nagynehezen átvergődtünk az égő folyosón, s kijutottunk a házból. Amint az utcára értünk, újabb rengés rázta meg a várost, s a ház kártyavárként omlott össze. Ordítottunk, hogy ez nem lehet igaz és nem is volt. Április 1., bolondok napja! :) Hehe.

Santiago mellett van egy völgy az Andok láncai alatt, ami a házigazdánk, Scott szerint gyönyörű de sajnos mivel ez a reggel is elég borongósra sikeredett (és ilyen időben nem akkora királyság a természetjárás), így végleg eldöntöttük Mike-kal, hogy átmegyünk Mendozába, az Andok túloldalára. Oda a hegyek miatt nem jut el az eső és mindig szárazság és napsütés van. Hívtunk is egy taxit és fél 10-kor már a buszpályaudvaron voltunk. Az Andesmar argentin busztársaság mendozai járata pontban 10-kor indult.

Az út kezdeti szakasza unalmas volt de legalább nem kavarta fel a gyomrunkat. Kb. 45 perc után elértük az Andok hegyláncait és elkezdődött a "mászóka". Helyenként csiga lassúsággal, hatalmas szerpentineken jutottunk feljebb. Talán egy óráig tartott, mire felértünk egy olyan magasságba, ahol már ismét jobban lehetett menni. Egy néhány km-es szakaszon a Túnel Cristo Redentor nevű alagúton ment át a busz az egyik hatalmas hegyóriás gyomrában. A túloldalra érve már naposabb volt az idő, s kezdtek eltűnni a felhők is. A látvány csodálatos volt. Zord, hófödte csúcsok és hatalmas völgyek váltogatták egymást.

Folyamatosan annak az uruguay-i rögbicsapatnak a túlélői jártak a fejemben, akikről a 90-es évek elején az "Életben maradtak" c. filmet készítették. Az ő gépük ha jól emlékszem (1972-ben) Mendozából ment Santiagóba és valahol 5-6000 m magasságban zuhant le. Kb. 2 hónapig voltak a hó fogságában, míg aztán a csapatból ketten átkeltek az örök hómezőkön és megmentették a még életben maradt tizenvalamennyi embert. Szívbemarkoló történet.

Délután 2 óra lehetett (ami 3 órával volt az indulás után tekintve, hogy Argentína 1 órával előrébb van), amikor elértük a határt. Újabb pecsét (már harmadszor jöttem be Argentínába), majd szétpakoltattak ezek a komiszok, mert a csomagátvilágításkor meglátták a laptop-omat és kiváncsiak voltak rá. Szerencsére nem szórakoztak velem sokáig, így gyorsan tovább mentünk. Még közvetlen a határ előtt egyébként láttuk a buszból az Andok legmagasabb csúcsát, az Aconcagua-t (6962m). Sok hegymászó expedíció indul eme csodás hegyóriás megmászására és kb. 15 napot kell kalkulálni rá. Nekünk ez eszünkben sem volt de azért örültük, hogy láttuk. A Mendozába vezető út elég hosszú volt a határtól. Még kb. 3 óráig kanyarogtunk, mire teljesen lejöttünk a hegyekből, a végén már hülyét kaptam a sok fékezéstől és fordulástól. Kicsivel 6 előtt futottunk be Mendozába. Az idő napos volt és meleg.

A buszról leszállva megtámadtak minket helyi diákszálló ügynökök, s az egyiknek az ajánlatát el is fogadtuk. Egy "Huellas Andinas" nevű egységet reklámozott 5 percre a központtól. A szálló tűrhető volt, bár az ágyak állapota hagyott maga mögött némi kívánnivalót. Lecuccolás után elsétáltunk pénzt kivenni, majd a főtéren söröztünk egy frissítőt. Sörözgetés közben odajött hozzánk két 18 éves kiscsaj beszélgetni. Mike örömére beszéltek angolul, így sikerült Mendoza party életéről egy s mást megtudni. Az este folyamán még ettünk egy frankó kis steak-et, majd 11 körül hazatértünk és bepihentünk. Én még írtam a naplót egy ideig, aztán éjjel 1 körül én is elpillettem.

Egy csendes nap Mendozában
2004-04-02
Az éjszaka közepén többször felébredtünk, hogy a szomszéd szobában egy pár hangosan "alszik". Főleg a lány volt hangos, orgazmushullámaira szerintem az egész hostel felébredt. Emlékezetesek az ilyen éjszakák, még akkor is ha nem veled történik a móka.

Reggel elég sokáig lustálkodtunk. Néha utazás közben eljutsz arra a pontra, amikor nem akarsz többet korán felkelni, hanem csak élvezni akarod a szadadságot és azt, hogy ha a semmittevés a terv az is oké. Hát, valahogy így voltunk ezzel a nappal is. Kb. 11 óra lehetett mire kikászálódtunk és még legalább 1-2 óráig csak ide-oda ültünk. Kora délután aztán elmentünk egy közeli mosodába, aztán reggeliztünk egy szerényet. Tervbe volt véve, hogy megnézzük az Aconcagua-t, de mivel az egész napos túra ugyanazon az útvonalon megy végig, mint ahol már az előző nap végigjöttünk, így ezt azt ötletet mégis lepattintottuk. A délután folyamán a belvárosban sétálgattunk, majd egy internetkávézóban kötöttünk ki egy pár órára. Egy hét után ismét frissítettem a weboldalt de ezúttal vagy 3 órámba telt mire mindent megcsináltam. Eme örvendetes dolog után az internetkávézó szomszédságában lévő fodrászüzletben gyorsan letolattam a "sörényemet". Újra kiskopasz lettem. :)

Sötétedés után visszamentünk a szálláshelyünkre. A hostelt üzemeltető srácok "kerti partit" rendeztek a hátsó udvarban egy kis BBQ (barbecue) keretében. Kb. 10 kiló marhahús (atom steak), saláta és fain argentin borocska. Kellemesen belakmároztunk és barátkoztunk a többi hátizsákos átutazóval. Volt köztünk belga, német, izraeli, kanadai, svéd, svájci, angol, argentin és persze egy csóró magyar gyerek. A sok finom bor és sör hatására mindenkinek egy kicsit fejébe szállt az alkohol, s ezáltal óriási hangulat kerekedett. El is határoztuk vagy nyolcan srácok, hogy elmegyünk a mendozai éjszakába és meghódítjuk a helyi lányokat.

A buli Argentinában - erről már korábban is írtam - nagyon későn kezdődik. Az este első szakaszában, ami kb. éjjel 1-3 közé esik a fiatalok mindenféle bárokban iszogatnak, aztán 3 óra felé mindenki elindul a szórakozóhelyekre. A helyi szokásokhoz alkalmazkodva mi is így tettünk, s Mendoza egyik legnépszerűbb bárokkal teli utcájába, az Aristides-re mentünk. Leültünk egy bárba, vidáman beszélgettünk, majd a szomszéd asztalnál ülő lányoktól megtudtuk, hogy mi a péntek esti buli hely és röviddel 3 után már ott is voltunk. A GEO névre hallgató egység dugig volt fiatalokkal, alig lehetett mozogni. Óriási sor volt de az egyik belga srác kidumálta a kidobólegénnyel, hogy soron kívül beengedjenek. Stenk. A diszkóban főleg argentin rockzene szólt, s ugyanúgy mint mindenhol, itt is egymás hegyén hátán tombolt a nép. Ilyenek ezek a bulik. Egy ideig együtt keveregtünk, aztán előbb utóbb mindannyiónkat megtalált egy helyi lánycsapat így szétszéledt a nép. Annyira világított, hogy turisták vagyunk, hogy az félelmetes. (A nőcsábász olvasóimnak ezúton ajánlom Mendozát, mint célpontot, garantálom, hogy nem lesz csalódás.) Engem két 24 éves helyi lány talált meg (Barbara és Melisa), akik egy kukkot sem beszéltek angolul, így kénytelen voltam mákos fejjel a spanyolt erőltetni. Vidáman eltáncoltunk és elbeszélgettünk egy néhány órát, aminek a végén meghívták az egész csapatunkat egy vasárnapi piknikre az egyik lány vikendházába fel a hegyekbe. Reggel 7 óra lehetett mire elindultunk hazafelé. Mike teljesen kész volt, így kénytelen voltam hazatámogatni újdonsült cimborámat.

Fél 8 körül szédültünk be aludni.

Mendoza és a "repülés" napja
2004-04-03
Délután 2-kor felébredtem és azonnal felkeltem, mert nem akartam az egész napot átaludni. Elszaladtam gyorsan a mosodába a cuccaimért és vásároltam egy kis reggelit. Még az előző esti kertiparti alkalmával kiderült az ott lévő két belga sráctól, hogy Mendozától nem messze viszonylag baráti áron van lehetőség siklóernyőzésre (azt hiszem ez a neve magyarul, spanyolul "parapente", angolul meg "paragliding" -nak hívják ezt a mókát). Az egyik recepciós srác fel is hívta a mókamestereket és röviddel 3 után már egy taxiban robogtunk a közeli hegyek felé hármasban. Mike, egy svájci 21 éves srác Julian és jómagam. A mutatvány ára 110 peso / kopf, azaz 8800 Ft. Ez Európa egyéb részein állítólag a triplája.

Az idő csodálatosan tiszta és napos volt, vagyis tökéletes a repüléshez. Megérkezés után még várni kellett egy kicsikét az ejtőernyős klubot üzemeltető 38 éves Raul nevű csókára, eközben az egyik hozzáértő elmagyarázta a csíziót és közölte, hogy ideális napot választottunk a repüléshez, ugyanis volt egy kis keleti szél, ami a leszállásnál rengeteget segít majd. Kb. negyed órát időztünk, majd bevágódtunk Raul jeep-jebe és irány a 640 m magas Cerro Alto.

A felfelé vezető út elég meredek és rázós volt, egy ponton szegény jeep-nek ki is lyukadt a kipufogódobja. A kilátás - mondanom sem kell - mesés volt a csúcsról. Lábunk előtt hevert Mendoza, ellenkező irányban pedig az Andok hegyormai "sütkéreztek". Az ejtőernyős lesiklást természetesen a tudatlan és tapasztalatlan turisták nem egyedül, hanem egy profival együtt hajtják végre, ezt úgy hívják magyarul is, hogy tandemugrás. Engem egy nálam jópár évvel fiatalabb de már vagy 3-4 éves tapasztattal rendelkező Cristian nevű srác "vitt" le. Nemsokkal a felérkezés után már a hátamon is volt a felszerelés, s pár perccel később már futottunk is le a hegyről. Egyszerűen óriási élmény volt. A pillanat, amikor a talaj eltűnik a lábad alól egy kicsit félelmetes de aztán megszűnik a szorongó állapot. A meleg légáramlatok bele-belekaptak az ernyőbe a legelején, ilyenkor hirtelen 5-10 métert is emelkedtünk. Nem tudom leírni az érzést. Alattad több száz méter mélység, körös-körül pedig gyönyörű tájak. Tandemugrás esetén a móka különösen nagy, mert itt csak a látványra kell koncentrálni, hiszen a navigációt megoldja a mögötted lévő profi. Kb. 15 percet lehettünk a levegőben összesen. Leszállás előtt még pörögtünk egyet centrifuga módjára (egy kis akrobatika), majd finoman földet értünk. A szél tényleg sokat segített, meg se éreztünk a "becsapódást". Rövid értékelésként csak annyit tudok mondani, hogy a legnagyobb stenk a siklóernyőzés és azok számára, akik még soha nem repültek ezt mindenképpen ajánlom.

Mike és Julian csak órák múlva jöttek le a hegyről. Nem értettem, hogy mi ez a végtelen várakozás de kiderült, hogy az általalunk választott klubból csak ketten voltak ejtőernyősök és csak 2 ernyő volt egyébként is. A srácokra várakozás közben egy nagyon édes mendozai lánnyal beszélgettem, aki ugyancsak most repült életében először. Mike este 6 körül jött le, Julian kicsivel naplemente előtt. Mindannyiónk számára óriási élmény volt a lesiklás, így eleinte másról se beszéltünk. Már sötét volt, mire visszaindultunk a városba. Az eredetileg 2 személyes jeep-be összesen 7-en préselődtünk be, ketten az autó oldalán is lógtak. Jópofa volt, minden járókelő elmosolyodott a látványtól. (Gondolták magukban: hülye gringók...)

Visszaérkezés után azonnal egy pizzériában kötöttünk ki, ahol a mesés napot vidám lakmározással ünnepeltük meg. Vacsi után visszamentünk a hostelbe pihizni. Az este folyamán még felhívtam az előző este megismert Barbarát és egyeztettük a másnapi kirándulás részleteit. A meghívás nemcsak nekem szólt, hanem bárkinek a csapatunkból, aki jönni akart. Mivel szombat este lévén a bulizós társaság újabb bulira vágyott, így csak ígérgetéseket kaptam, tuti ígéretet nem. Én mindenesetre nem mentem el bulizni, mivel az előző este már így is eléggé leamortizáltam a testet és 1 héten egy ilyen bőven elég. Kb. éjjel 2 lehetett, amikor elaludtam.

Kirándulás a hegyekbe, a Mendoza melletti Potrerillo-ba
2004-04-04
"Április négyről szóljon az ének, felszabadulva zengje a nép... Dörgött az ágyu és... stb." Szovjet testvéreink felszabadító seregére emlékezve kandikáltam ki a szemhéjaim mögül. Barbara és Melisa a hostel előtt vártak ránk. Az ígérgetős csapatból természetesen mindenki kiütötte magát, így nem volt mit tenni, egyedül mentem kirándulni a két lánnyal. 3/4 8-kor fogtunk egy taxit és elirányultunk a központi buszpályaudvarra. Egy pékségben vettünk egy kis reggelit, s fél 9-kor már a Mendozától 2 órányira délre lévő Potrerillo nevű község Salto nevű része felé robogtunk. A távolsági buszokkal ellentétben a helyi buszok ugyanolyan lepattantak, mint pl. otthon a Vecsés-Hajdúszoboszló "expressz". Felszálláskor óriási tolakodás, tumultus, s a buszok állapota is elég gyík. Sebaj. Valamilyen rejtélyes oknál fogva a 2 órás út alatt 3x szálltunk át. Beértünk egy falucskába, s mindenkit áttereltek egy másik buszba. Aztán kicsivel később megint. Fél 11 magasságában aztán megérkeztünk Salto-ba. A falucska mögött még félig felhőben úszó gyönyörű hegyóriások figyeltek, s a hely hangulata végtelen nyugalmat árasztott.

Barbara családi víkendháza egy állati fain kis 5 szobás vityinló, hatalmas kerttel. Mivel baromi fáradt voltam, így fél óra szolíd napozgatás után illedelmesen bekéredzkedtem az egyik szobába pihenni. Ennek az lett a vége, hogy du. 3 előtt ébrdesztettek a lányok, hogy ha már eljöttünk legalább beszélgessünk, ne aludjak már. Mondom "jjjjo". Legnagyobb meglepetésemre pizzát sütöttek és az egyik kertbe kivitt asztalnál egy üveg borral vártak. Álmosan de vidáman megebédeltünk és a délután hátralévő részében kibeszéltük az agyunkat. Mivel - mint már említettem - a két lány szinte semmit nem beszélt angolul így az egész diskurzus spanyolul folyt és ettől néha nagyon lefáradtam. Már egész jól pörgök spanyolul de azért sokkal jobban kell koncentrálnom és figyelnem mint ha angolul beszélnénk. Az idő sajnos beborult és szemerkélni kezdett az eső, így a délutáni séta elmaradt. Maradt tehát a csendes borozgatás és szieszta. A buszunk fél 7-kor indult vissza Mendozába. Az újfent 2 órás út nagyobbik részét atszundikáltuk.

A visszaérkezés után a nap fényponjtaként elhívtak a lányok mate-zni. A mate-ról bővebben írtam a bendőboldogítók alatt de ide is leírok annyit, hogy ez egy MATE nevű gyógyfüvön alapú teaszerű ital, amit az argentinok általában összejövetelek alkalmával közösen fogyasztanak el úgy hogy, körbeadogatják a varázsitalt tartalmazó "mate bögrét". A közös mate-zás közelebb hozza az embereket, kapcsolatteremtésre is tökéletes. Kellemesen "elmatezgattunk" tehát Melisa albérletében, majd este 11 felé szétszéledt a csapat, mert fel kellett készülni az esti bulira. Nekem nem sok kedvem volt megint reggelig tartó buliban rázni a ráznivalót, de abban állapodtunk meg, hogy a lányok majd beugranak a diákszállásunkra és akkor majd kiderül, hogy akarok-e menni vagy sem. Ők mindenképpen akartak. A hostelbe való visszaérkezés után megtaláltam Mike-ot, aki sűrű elnézések közepette exkuzálta magát, hogy nem bírt velem jönni. A bulizós csapat többi része továbbállt Mendozából, szinte üres volt az egész ház. Mike nem akart bulizni és én is eléggé bepunnyadtam, így hát hagytam egy kedves üzit a lányoknak, hogy "bocs, de ma nem sajnos" és beájultam aludni. Ez a nap is megvolt.

Nyugodalmas pihenőnap
2004-04-05
Terveink szerint ez volt az utolsó nap Mendozában. A 11 órai ágyból való kikászálódás után azonnal eltaxiztunk a központi buszpályaudvarra, hogy megváltsuk az esti buszjegyet tovább északra, Salta-ba. Legnagyobb meglepetésünkre sajnos már nem volt jegy és a másnapi járatra is csak 5 hely volt, amiből gyorsan meg is vettünk kettőt.

Mendozában ragadtunk tehát plusz 1 napot. Igaz, lenne még mit csinálni ezen a környéken (pl. a vadvízevezés az egy tutijó móka) de ha ember utazgat, akkor mindent beoszt és mi már semmit nem akartunk Mendozában csinálni. Elég volt. Egyes szórakozási lehetőségek számtalan helyen léteznek (mint pl. az említett vadvízevezés vagy a bungee jumping) és ezeket úgy osztod be, hogy mindent a legolcsóbb helyre tervezel. Ami nem mindenhol van és Mendoza környékén az egyik legajánlottabb turistaattrakció az a "bodega"-k, azaz a borászatok borkósoltó turája, de mivel Mike is és én is jártunk már ilyenen korábban és egyébként sem vagyunk nagy borszakértők, így stornóztuk ezt az ötletet.

A kora délután csendes kajcsizgatással és internetezéssel telt. Argentínában a legjobb internetezni, ha az embernek nincs semmi dolga, mert baromi olcsó és iszonyat gyors. Egy óra internetezés kb. 70 Ft-ba kerül és a sávszélesség mindenhol minimum 512 Mb/s-es, szóval dög. :) Szerény ebéd után kitaláltuk Mike-kal, hogy elmegyünk mozizni. Beugrottunk egy taxiba és elmentünk a kb. 10 km-re lévő Palmares nevű bevásárló centrumba, ami egy az egyben egy amerikai "mall". Itt azonnal a mozi felé vettük az irányt és kiválasztottunk egy ígéretesnek tűnő "Barátnőm, Polly" című amerikai komédiát Ben Stiller-rel a főszerepben. Ez a "fantasztikus" remekmű az egyik leggyengébb film amit valaha láttam, ezúton megtiltom mindenkinek, hogy megnézze. Csak idő- és pénzpocsékolás.

Mozi után ismét a visszataxiztunk a belvárosba. Mike ismét internetezni indult én viszont egy sétára vágytam. Séta közben belefutottam Melisa-ba és szobatársába Cintiába, akit az előző esti matezgatás alkalmával ugyancsak megismertem. Elmentünk együtt fagyizni egyet, majd 1-2 óra múlva visszamentünk Mike-ért és az egyik sétálóutcán lévő étteremben becsaptunk egy családi pizzát. Ezek után még elkísértük a lányokat haza, ahol a beszélgetés egy idő után poénos nyelvleckébe torkollott, egymást tanítgattuk angolra és spanyolra. (Poén, hogy Argentínában a "cola" feneket jelent többek között.) Cintia szerencsére egész jól beszélte az angolt, így Mike sem unatkozott. A mókás nyelvóra valamikor hajnalban ért véget, amikor is elbúcsúztunk a lányoktól és hazatértünk pihenni. Jópofa dolog, ha az embernek már 3 nap után vannak olyan helyi cimborái, akikhez felugorhat egy teára meg ilyesmi. Akikbe bele lehet futni az utcán. Szóval poén. Még 15 órát kell Mendozában átvészelni, aztán tipli.

Majdnem 5 óra volt mire beszunnyadtunk.

Utolsó (és nyögvenyelős) nap Mendozában és indulás tovább
2004-04-06
A szunyát délután 1-ig nyomtuk Mike-kal. Mivel a hostelből való kijelentkezéshez egy kicsit már késésben voltunk, így gyorsan lezuhanyoztunk, rendbe vágtuk magunkat, összerámoltunk és kijelentkeztünk. A buszunk este 8-kor indult, így volt egy csomó időnk. A cuccainkat a szálláson hagytuk a recepciónál, majd a városba indultunk.

Először is egy kis bendőboldogítással indítottunk. Mendoza belvárosi sétálóutcáján, a Sarmiento utcán egy kedves kis kávéházban egyidőben megreggeliztünk és megebédeltünk. Először egy tejeskávé medialunával, majd egy nagy tál saláta tette gyomrunkat hihetetlenül elégedetté. Ezek után gyógyszertár keresőbe indultunk mert Mike-nak már napok óta borzalmasan fájt a válla valami rejtélyes okból kifolyólag és gondoltuk talán szerzünk rá valami gyógyírt. Hát ez nem jött össze azonnal. Már korábban is szembesültünk a délutáni órák nyugoldalmával de valahogy soha nem figyeltünk oda rá, hogy itt a "sziesztának" mekkora hagyománya van. A boltok nagyrésze délután 1 körül bezár és csak 4 körül nyitnak ki újra. Argentínában az emberek szinte minden nap eljárnak szórakozni hajnalig és az egyetlen mód, amivel ezt a bulizós életmódot ellensúlyozni tudják az a délutáni szieszta. Mindenki hazatér és alszik egy pár órát, pihi után aztán újra kinyitnak és este 9-10-ig megy a biznisz. Mivel már semmi turisztikusat nem akartunk csinálni, így néhány órás internetezést passzintottunk a programba újfent. Mire ezt befejeztük már este fél 7 volt, így nyugisan elsétáltunk egy gyógyszertárba, szereztünk Mike-nak egy gyulladáscsökkentőt, majd visszaballagtunk a hostelbe a cucciainkért. Indulás előtt vettünk még egy kis útravaló madárláttát, majd elkaptunk egy taxit a buszpályaudvarra. Legnagyobb meglepetésünkre Cintia és Melisa kijöttek elénk elbúcsúzni. Még előző nap mondtuk nekik, hogy este 8-kor megy a busz és meg akartak bennünket lepni. Hát, sikerült.

Mendozától való búcsúnk a lányok miatt elég rendhagyóra sikeredett. Ilyen se volt még, hogy búcsúztattott volna valaki engem / bennünket. Volt bennünk egy furcsa érzés emiatt de hát az utazó az megy és ez az utazás rendje. Hetente többször is búcsúzunk, persze helyiektől ritkábban. Az Andesmar Salta-i járata fél órás késéssel futott ki Mendozából. A ránk váró út ismét közel 20 órás lesz...

A buszon eddigi utazásaim legcsászárabb kiszolgálását tapasztaltam. A székek ugyan nem voltak annyira stenkek, de ezt ellensúlyozandó frankó kis vacsorát kaptunk és ígéretet másnapi reggelire és ebédre is. Az utazók szórakoztatására vacsora után még levetítették a Gyűrűk Ura c. film első részét de mivel spanyol szinkronnal ment a történet és félhangerővel, ezért inkább zenét hallgattam, majd valamikor 11 magasságában elszunnyadtam.

Éjjel 1 is volt, mire beszunnyadtunk.

Folytatás: Salta (2004.04.07. - 04.10.)



Home  - Napló  - Argentína  - Mendoza

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)