Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Puerto Viejo
San José
Monteverde
La Fortuna
Manuel Antonio
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Quepos & Manuel Antonio

San Joséból a Manuel Antonio Nemzeti Parkba
2004-08-12
Az éjszakám sajnos nem volt túl nyugalmas, mivel a 8 ágyas szobába állandóan ment a ki-be járkálás. A vekkeróra reggel 5-re volt beállítva de már 3/4-kor felkeltem, mert úgy sem bírtam aludni. Gyors zuhanyzás és összepakolás következett, majd fogtam egy taxit a Coca-Cola buszpályaudvarra. (A központi pályaudvart ugyanis így hívják.) A busz Manuel Antonio-ba reggel 6-kor indult. Mivel nem volt jegyem, így meg kellett várni, míg minden elővételes megérkezik, s mivel csak 3 hely üres hely volt már és nem nyertem hangszórót, ezért félig a földön ülve élvezhettem a buszozást. A San Josét a Csendes-óceánnal összekötő út nagyon szép, tiszta hegyes-völgyes vidék az egész. Ennek köszönhetően a szerpentinekből is van egy pár, ami már nem annyira kellemes de legalább a látvány kárpótolt es nem utolsósorban napos idő volt kék éggel!!!!

Másfél óra után megálltunk egy SODA-nál reggelizni, ítt teletankoltam a bendőt mindenféle jóval. Innen még ugyanannyi volt hátra, amit szerencsére már végigülhettem, mert időközben leszállt egy utas és gyorsan odapattantam a helyére. A Manuel Antoniotól 7 km-re lévő Queposba 9.15 körül értünk be, az útikönyvem szerint ez jobb hely volt olcsó szálláshelyek tekintetében, mint a Nemzeti Park bejáratához közeli, s annak nevét viselő kis falucska, így inkább itt maradtam. Pillanatok alatt találtam is egy hotelt (ugyan ez is 8 dolcsi / éjszaka volt de legalább tiszta ls fain), s fél 11-kor már a Nemzeti Park felé nyomultam egy helyi busszal. Manuel Antonio falucska tiszta egy turistaközpont volt, szinte nem is bántam, hogy Quepost választottam bázisnak. Az egyetlen és lényeges különbség talán az, hogy míg Manuel Antoniot egy csodás zöld hegyes környezet veszi körbe, addig Quepos egy sík területen fekszik és nem annyira szép. Dehát az se baj. A buszról leszállva elsétáltam a park bejáratához, s 7 dollár beugró kifizetése után - melyből sajna nem kaptam kedvezményt, hiába lobogtattam a nemzetközi diákomat - már neki is vágtam a túrázásnak.

A Manuel Antonio Nemzeti Park Costa Rica nyugati határának a közepén található a Csendes-óceán partján, az ország talán legkedveltebb parkja, mégpedig azért mert a fekvése mesés, másrészt meg 5 óra alatt körbe lehet járni az egészet. Tele van állatokkal, trópusi nővényekkel és meseszép óceánparti szakaszokkal. Összesen kb. 5 túraútvonal van a parkban, mindegyiket 3/4 óra alatt végig lehet sétálni. Én első körben a Sendero Punta Catedralt sétáltam végig, majd sorban a Sendero Miradort, a Playa Gemelast, Puerto Escondidot, majd végül a Sendero Cataratat. Az első egy dzsungelszerű ösvény volt, a második egy kilátóponthoz vezetett, a harmadik és negyedik két különböző beach-hez, az ötödik meg egy szép de semmi küli vízeséshez. Mivel papucsot válaszottam az aznapi lábbelinek, így elég lassan sétáltam, nehogy kificamítsam a bokám de szerencsére gond nélkül megúsztam az egészet. A park beváltotta a hozzá fűzött reményeket, s mivel az idő is csodás volt és napos, így a közel 5 órás sétám rendkívül kellemesre sikeredett. Azért jó lett volna nem egyedül sétálgatni, hanem egy cimborával, de azért így is élveztem, mert volt látnivaló bőven. Csudiszép színes pillangókon kívül láttam egy csomó madarat, iguanat, lajhárt és vagy 3 féle majmot, köztük a Costa Ricában oly híres fehér pofás Capuchin majmot. Ez utóbbiból láttam vagy 20-at, ahogy egyik a másik után fáról-fára ugrál és közben meg persze figyeltek engem, mint atom. Óriási volt. A sétát időnként megszakítottam egy frissítő mártózásra és üldögélésre, ezek is felettébb jól estek. Főleg ezeken a részeken éreztem azt, hogy egyedül lenni nem akkora stenk. Az egyetlen igazi problémám talán csak a túl sok ember volt, pláne ha csoportokban közlekedtek, mert akkor olyan zajt csaptak a sok vakerálástól, hogy az állatok tutira elbújtak és elmenekültek messzire. A séta befejezése előtt beszédbe elegyedtem egy Tenessee-ből származó amerikai fiatal nővel, akiről kiderült, hogy az unokatestvére egy magyar lányt vett feleségül és Budapesten él. Egy kicsit villogtatta nekem az unokatestvérétől tanult magyar tudását, de miután magyarul válaszoltam neki és csak nézett - mint Jenő - mégis inkább angolul folytattuk a diskurzust. :)

A sétát délután fél 5 körül fejeztem be, amikor is azonnal fogtam egy buszt és visszamentem Queposba. A buszról leszállva azonnal megvettem egy másnap reggel 6-os buszra a jegyet, nehogy megint a földön üljek, mint idefelé. Mivel nem ettem semmit egész nap reggeli óta, így farkaséhesen gyorsan lezuhanyoztam, majd egy közeli étterembe mentem és bekaptam 2 vacsorát egymás után. Közben meg az Animal Planet csatornát néztem nagy ámulattal és rájöttem, hogy belőlem sem lesz természetfilmes, ugyanis az ott látottakhoz hasonlót én életemben nem kapnék lencsevégre. Ez egy kicsit elszomorított, így megvígasztaltam magam egy kis plusz kajával. Vacsi után sétáltam egy levezetőt, majd visszamentem a hotelbe, írtam egy kis naplót este 11-ig, majd bealudtam ahogy az a nagykönyvben meg van írva.

Utolsó napom Costa Ricában, irány Nicaragua!
204-08-13
Reggel már megint korán kellett kelni a busz miatt. Grrrr, már soha nem fogom magam kialudni. Jó tudom, senki nem mondja, hogy így kell rohanni de hát ez van. Idő szűke van és látni szeretnék minél többet. Szóval összeszedelődzködés után kiballagtam a buszállomásra és 6.15-kor már ismét San José felé repesztettem. Ugyan San José innen nézve nem igazán a határ felé volt, mégis azt javasolták a "hozzáértők", hogy menjek előbb a fővárosba, mert onnan jobb csatlakozások vannak. Mondom jjjjo. Egy rövid reggeliszünet kivételével most is végig mentünk megállás nélkül (mire jók a közvetlen járatok, bárcsak több lenne ezekből Közép-Amerikában) és 9.20-ra már bent is voltunk San Joséban. A buszról leszállva elsétáltam a két sarokkal arrébbi másik buszmegállóba, ahonnan Penas Blancas (Costa Rica - Nicaragua határvárosa) felé mennek buszok viszonylag sűrűn. Sajnos egy órát várnom kellett (ami alatt 28 kilóval a hátamon internet találás reményében sétáltam egy fél órát) , de 10.45-kor és 2350 colónnal megrövidítve már a határ felé nyomultam.

A buszraszálláskor összeismerkedtem egy 20 éves Rob nevű vancouveri sráccal, aki Közép-Amerika túrájának befejezéséhez közeledve haladt északnak El Salvador felé, vele vidáman átbeszélgettem a közel 5 és fél órás utat. Ez a busz sajnos már nem direkt járat volt, hanem "collectivo", ami annyit tesz, hogy minden útmenti buszt leintő utasnak megállt és felvette azokat. Mivel a székek közötti nem létező "távolság" miatt a folyosón kellett a lábaimat "tárolni", így néha elég kellemetlen volt a temérdek utas között féloldalasan üldögélni. De túléltem. Du. fél 5 volt, mikor elértük a határt, a busz szerencsére egészen a határállomásig vitt minket. A kifelé menő pecsét után még betoltunk egy utolsó costa ricai tál ételt, majd a maradék colónjainkat nicaraguai cordobára átváltva kiballagtunk Costa Ricából. Adiós!

Costa Ricát összegezve annyit tudnék mondani, hogy először is jó kis hely. Sajnos itt is sok az amerikai turista (semmi bajom az amerikaiakkal, SŐT, viszont az amerikai turisták nem olyan fainak), és az ország felkapottsága miatt elég turisztikus minden. (...és ennek következtében az árakat is feljebb tették, ugye.) Az emberek viszonylag jó fejek és segítőkészek de én személy szerint nem tapasztaltam azt a hatalmas vendégszeretet, amiről mások nekem ódákat zengtek. Az ország legismertebb jelmondata a "PURA VIDA", ami tiszta életet jelent, ezt sokszor még köszönés helyett is használják, ami igencsak jópofa. Panamához hasonlóan itt is rengeteg egyedülálló állat- és növényfaj található és egész Közép-Amerikában itt van a legtöbb természetvédelmi terület, nemzeti park. Természetkedvelőknek az ország maga Mekka, viszont ha nem akarod azt érezni folyamatosan, hogy pénztárcának néznek, akkor vannak jobb helyek is Közép-Amerikában. Persze ha nem 8 napot, hanem mondjuk 28-at töltöttem volna itt és egy-egy elhagyatott, nem turisztikus falucskába is ellátogattam volna, akkor a véleményem bizonyára más lenne. Így viszont csak arrók tudok írni, amit megtapasztaltam. Egy biztos, ide is csak nyáron fogok legközelebb visszajönni, mert az állandó esőzéstől már lassan ereket vágok magamon. VÁRJ MÍG FELKEL MAJD A NAP!!!!

Folytatás: Érkezés Nicaraguába (2004.08.13.)



Home  - Napló  - Costa Rica  - Manuel Antonio

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)