Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
San Juan del Sur
Isla de Ometepe
Granada
León
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

León

Egész napos turistáskodás Leonban és környékén
2004-08-20
De jó, ma augusztus 20. van és nem kell dolgoznom!!! :) Én munkamániás...

A napot kicsivel 7 után elindítottam, mert az egyetlen napomat Leonban nem akartam lustálkodással tölteni. Az igazság, hogy már nagyon kezdek befáradni ettől a közép-amerikai iramtól de egyrészt Hondurasban lesz egy 4 napos búvárkodással összekötött pihenésem Utila szigetén, meg Guatemalában is egy kicsivel lazább lesz az iram. Szóval már nincs sok hátra a rohanásból. Szóval a szokásos összekészülődés után kisétáltam a főtérre és elkaptam egy, a központi buszállomás felé menő járatot. A nap első felvonásában León Viejo-t azaz az "Öreg León"-t akartam megnézni, Nicaragua eredeti, első fővárosát.

De mi is van Leónban és miért is jöttem én ide? León Granada után a második legrégebbi város, ezt is 1524-ben alapította a cordóbai Francisco Hernandez, azonban az eredeti León nem a mai helyén, hanem 32km-rel arrébb a Momotombo vulkán és a Managua-tó mellett helyezkedett el. 1610-ben azonban egy hatalmas földrengés lerombolta az egész várost, így aztán egy kicsivel arrébb építették újjá. Sokak szerint Nicaragua egyetlen igazi autentikus városa az új León, építészeti stílusa és gazdag kultúrális élete miatt az ország egyik legszínesebb városa. León Viejot, azaz a "Régi León"-t 1967-ben aztán archeológusok elkezdték a föld alól kitúrni és ma már világviszonylatban is Nemzeti Kultúrális Örökségnek számít a romváros. Ráadásul a fekvése miatt elég fain a kilátás a vulkánra és a Managua-tóra is.

A busz indulása előtt még vettem egy kis joghurtot, s fél 9-kor elindultunk La Paz Centro felé, ami egy kisváros 33 km-re és ott kellett átszállnom egy másik buszra, mely a León Viejo mellett fekvő Momtombo városkába ment. A buszozások abszolút símán le is zajlottak, csak a kettő közötti 45 perces várakozási idő tűnt egy kicsit hosszúnak. Lényeg a lényeg 10.30-kor már a romváros felé sétáltam Puerto Momotomboban. Leon Viejo-hoz érve belefutottam egy halom Managuából jött általános iskolás gyerekbe, akik iskolai tanulmányútra jöttek ide. Na mondom ez szép, nyugiban akartam ismerkedni a történelemmel, ez se fog összejönni. Szerencsére sikerült a csoportok előtt vagy 100m előnyt nyernem így a kívánt nyugit azért megkaptam. Kifizettem a 2 USD-s beugrót (még le akartak húzni plusz 1.75 dollárral ha fényképezni is szeretnék, de mondam, hogy akkor azt nem), majd besétáltam. Hát, nem is tudom mit mondjak. A székesfehérvári romkert ehhez képest a Gízai Piramisok jelentőségével vetekszik. Kb. 10 különböző restaurált 1 méter magas házalap az egész archeológiai emlékhely, az egyik végében az egykori katedrálissal, ahol többek között Francisco Hernandez csontjait is megtalálták. Igaz, nem kértem idegenvezetést, de ha még kaptam is volna, akkor se sokat segített volna a magyarázat az egyes romokat illetően, mivel minden ugyanúgy nézett ki. A romok "megtekintése" után felsétáltam egy dombra, ahonnan szép kilátás nyílt a Managua-tóra és a Momotombo - valamint Momotombito - vulkánokra is, majd mindezek után visszasétáltam oda, ahonnan a buszról leszálltam. Miért is ne, pontosan az orrom előtt 30 m-rel ment el egy busz, hiába integettem, már nem állt meg. Várhattam egy egész órát, mire jött a következő. Ezt az időt arra használtam fel, hogy a Lonely Planet könyvemből kiolvassam a lényeget Honduras történelmére vonatkozóan. Fél 1 körül aztán jött egy busz, ami visszavitt La Paz Centroba. Itt újabb 25 perc várakozás következett, majd végül megérkezett a León felé közlekedő busz is, ami pontban du. 2-re visszarepített a "bázisra". (Ahol a hátizsákom, az a bázis.)

A délután hátralévő részét nem sok értelmessel sikerült eltölteni, mert fél óránként eleredt az eső, de azért a közvetlen belvárost sikerült bejárnom és a főtérnek számító Parque Central melletti Katedrálist - mely egész Közép-Amerika legnagyobb katedrálisa - is sikerült megnéznem. Számos híres történelmi figurán kívül többek között Rubén Daríonak - Nicaragua talán leghíresebb költőjének - a sírja is itt található.

Városnézés után végül visszamentem a hostelbe pihizni egy kicsit. Ja igen, ez a Hostel Clinica Leon módra. Szóval ez maga a vicc. Egy család tulajdonában áll a szálló és halál nyugisan megy minden, értem ez alatt azt is, hogy még a szobámhoz sincs kulcsom (mert azt elhagyta a nő), hanem minden egyes alkalommal meg kell kérnem, hogy nyissa ki nekem a "lakosztályomat". Ez sokszor nehezen megy, mert az esti szappanopera elől elszakadni nem egyszerű. Ilyenkor váratnak egy pár percig, míg az izgalmas rész véget nem ér. Persze a szobában semmi nem szabad csinálni, még a másik ágyat sem érinthetem meg, mert ugye azért nem fizetek. Az első este könyörögnöm kellett a nőnek, hogy adjon egy lepedőt legalább takaró gyanánt, ő ugyanis váltig hajtogatta, hogy Leonban az állandó meleg miatt senki nem használ takarót. Azt, hogy én valamit gyűrögetni szeretnék, elég nehezen értette meg. Megérkezésemkor először a több ágyas "dormitory" megoldást választottam, mivel azonban ez egy előtérből kartonfallal elválasztott 10 négyzetméteres rész és a TV és utca és minden egyéb zaja izomból behallatszik oda, ezért átvonultam egy 2 ágyasba úgy, hogy csak 1 ágyért fizetek ugyi. Na mindegy, ezt is csak leírtam emlékeztetőnek, hogy hogy nem csinálok majd hostelt, ha egyszer oda jutok.

Este 8-kor még elmentem pizzázni egyet és sétáltam egyet az időközben feléledt belvárosban (péntek este itt is buli van), majd fél 10-kor hazamentem pihenni, mivel másnap korán kellett kelnem. Már megint, korán kellett kelnem! :)

Az augusztus 20-i dunaparti tüzijátékból sajnos semmit nem láttam, mert eléggé hátul álltam...

Korai továbbhaladás Honduras felé
2004-08-21
Reggel 3/4-kor keltem, mert az egyetlen közvetlen busz a Nicaragua-Honduras hatrárán felvő El Guasale nevű falucskába 4.15-kor indult. Előző este már mindent összepakoltam, így csak egy frissítő fogmosás és egy taxizás volt hátra a néhány órás buszút előtt. A busz természetesen teli volt emberekkel, egymás szájában ült és állt a nép, de a fáradtságom és az ebből adódó nyűgös lelkiállapotom ellenére nem húztam fel magam az aurámba folymatosan betolakodó embertömeg miatt. Kb. 1 óráig korom sötétben haladtunk, majd felkelt a nap és az utolsó 2 órát már az ébredező természetet figyelve töltöttük. Egyetlen hosszabb megállónk volt, a Leóntól 1 órányira lévő Chinandega városkában, ahol kicserélődött a tömeg.

El Guasale-ba 7 óra után értünk be, s a buszról leszállva egy helyi biciklis taxisfiú folyamatos ostromlásának engedve 4 keréken érkeztem meg a Hondurasi oldalra, hogy megszerezzem a kifelé menő pecsétetet. Legnagyobb meglepetésemre (ezúttal negatív értelemben) még itt is lehúztak 2 dollárral, de aztán visszapattantam a privát taximba és kigurultam Nicaraguából. Irány Honduras!

Nicaraguáról annyit tudok mondani, hogy jó kis hely. Sokak szerint az egyik legszegényebb ország Közép-Amerikában, ráadásul tele van mindenféle politikai problémákkal, ennek ellenére az emberekből mérhetetlen szeretet és kedvesség sugárzik. Természetileg is sok csoda található ebben az országban, s mindenképpen megérdemel egy 2-3 hetet egy tüzetesebb vizsgálódás, ha az embernek van rá ideje. S mivel a szegénységgel az alacsonyabb árak is együtt járnak, így viszonylag olcsón kivitelezhető mindenfelé móka, ami különösen nagy stenk. Nicaragua meglepetés volt számomra minden szempontból és biztos vagyok benne, hogy nem utoljára jöttem ide. Adiós y hasta luego! (Viszontlátásra!)

Folytatás: Érkezés Hondurasba (2004.08.21.)



Home  - Napló  - Nicaragua  - León

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)