Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Antigua
Lago de Atitlán
Chichicastenango
Semuc Champey
Flores & Tikal
Lago Izabal
Rio Dulce & Livingston
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Flores & Tikal

Semuc Champey-ből 9 óra alatt Floresbe + egy pihis délután
2004-09-12
Egy nem túl nyugodt, felébredésekkel teli éjszaka után reggel fél 6-kor keltünk, mert a kisbusz Cobánba 6-kor indult. Már az este összecsomagoltunk, így csak egy frissítő arcmosás és egy kis magunkhoz térés volt hátra, majd felcuccoltuk az autó tetejére a csomagokat és elindultunk. Az út Cobánig nem volt semmi küli, az egyetlen említésre méltó dolog az ébredő természet abszolút csodálatos látványa volt, a völgyekből lassan felemelkedő felhők és a kelő napsugarak találkozása maga volt a legnagyobb stenk.

Cobánba reggel 3/4 9-re értünk be, ahol a másodsofőr-jegyszedő csókának majdnem a szájába léptem, mivel magát nem zavartatva izomból gyalogolt át a hátizsákomon, miközben a tetőről szedte le a csomagokat. Mondtam neki, hogy ha nem tudja, hogy mi van a zsákban, akkor minek lép rá, de erre nem tudott válaszolni, csak a száját rángatta. Most komolyan, olyan ideg lettem, mint borjú az újkapura. (Ja, ezt nem így mondják, de akkor is.) A kisbuszról leszállva azonnal átkalauzoltak bennünket egy másik buszmegállóba, ahonnan 10-kor ment tovább egy busz Sayaxche-be, ami már csak 1,5 óra Florestől. A Cobánban töltött idő alatt főleg csak a vasárnapi utcai vásáron keringő tömeget szemléltük, valamint bekaptunk egy kis paradicsomszószos - babos - kolbászos reggelit. Jó kis helyi, egészségtelen utcán sült kaja volt. De hát ezt is ki kell próbálni. A három éves útkönyvem szerint Cobántól Sayaxché vagy 9 óra csirkebusszal végig földúton, viszont szerencsére az elmúlt 2 évben megépült egy aszfaltos út a két város között, s egy új, mikrobuszos megoldással az egész utazás 3 óra hosszára lerövidült. Ez meg aztán pláne igazán stenk hír volt a számunkra. Juhééj. Nem kell egész nap utaznunk, csak egy fél nap! Azért ez nem mindegy. Az aznapi második szakaszt is nyugalomban és épsében átvészeltük, néha meg-megálltunk felvenni és ledobni utasokat de ettől függetenül minden símán ment. Még a rádió is rossz volt szerencsére így nem kellett "musica non grata"-kat hallgatnom a sofőr mellett ülve. A Guatemalai táj Cobán után még vagy 1 óráig hegyes, majd Sayaxché előtt 1 órával, Petén tartományba érve már szinte teljesen sík. Ez autókázás szempontjából még jól is jött, mert az utolsó szakaszon csakúgy átsuhantunk, mint ahogyan azt Niki Lauda tenné.

Sayaxché-be 13:15-re értünk be, ahol is egy bárkát igénybe véve kellett átkelnünk a városkát átszelő folyó túloldalára. Állítólag épülni fog egy híd is, de ezt se a bárka és komptulajdonosok, se pedig a folyó két különböző oldalán dolgozó busztársaságok alkalmazottai nem várják, ugyanis akkor majd megindul a háború a lóvéért. Na mindegy, engem persze ez nem érint, de érdekes dolog, hogy egyetlen híd megépülésével kb. 20 embernek szűnne meg a munkája. (Akkor ugyanis lehetnének ezen az úton közvetlen buszok Copán-Flores és Guatemala City-Flores viszonylatban is.) Ez a buszút, az aznapi harmadik már nem volt olyan kellemes, mert itt a sofőr egy ideig "angliásat játszott" (azaz valamilyen, számomra rejtélyes okból kifolyólag az első fél órában a bal oldali sávban ment végig), másrészt meg a recsegésig bömböltette a rádiót, úgy hogy a fejem majd' szétszakadt. Szerencsére 1,5 óra utazás már semminek számít, így ezt is símán túléltük. A szemét sofőr az út végén Santa Elenába érve közölte, hogy még plusz 5 quetzalt kér tőlünk fejenként, ha azt akarjuk, hogy a közvetlen szomszédságban lévő Floresbe is elvigyen bennünket. Nem volt mit tenni, fizettünk, mint a katonatiszt.

Floresbe érve azonnal megkerestük a Los Amigos diákszállót, mely annak ellenére, hogy ugyan még csak 2 hónapja üzemel, a híre mégis elég nagy mert Floresben nincsen ilyen olcsó (25 quetzal / éj) szállás sehol. Mathias, a hostel 26 éves holland tulaja vidám mosollyal fogadott bennünket és azonna ellátott minket a Tikal-lal kapcsolatos infókkal. A segítségével villámgyorsan szereztünk is 3 jegyet egy másnapi minibuszra Tikálba, majd megterveztük a hátralévő 2 napot. Pihenés és éhségcsillapítás céljából még a hostelben bekaptunk egy kis tamalest (ez is egy jó kis latin kaja), majd sétáltunk egy sort. Flores egy pici kis sziget a Lago de Petén közepén egyébként, az egész kb. 300x300 méter és egy híd köti össze a 400 m-re lévő Santa Elenával.

Kicsivel naplemente után megint belefutottunk a 2 svájci lányba - immáron harmadszor - így az este hátralévő részét velük söröztük és dumáltuk végig. Mivel jó korán keltünk és fáradtak voltunk mint atom, így sörözés után "hazaballagtunk" és szép lassan eltentikéztünk 10 óra körül. (A lányokkal most találkoztunk tutira utoljára, ugyanis innen ahányan vagyunk annyi felé megyünk.)

Délelőtt Flores-ben, délután Tikálban
2004-09-13
Hosszú idő után reggel nem volt miért felkelni időben. Így aztán ment a döglés ezerrel amíg lehetett, de mivel én már abszolút módon hozzászoktam a 7 körüli ébredéshes, ezért ezen a napon sem volt kivétel, felpattantak a szemeim és kész. Nem volt más hátra mint előre, így pótoltam a naplóból egy keveset. 9 után aztán egyre nagyobb zaj kerekedett az utcán, így mindannyian felkeltünk és kivonultunk reggelizni. Reggeli után újabb séta, internetezés, szennyes elcipelése a mosodába és ilyen kötelező programok jöttek sorban, szóval semmi küli. Du. 1-kor összecsomagoltunk a hostelben és hátrahagytuk a nagy hátizsákokat, bekaptunk egy fain szendvicset egy sarki étteremben, majd elkaptuk a 14:00 órás minibuszt Tikal-ba. A sofőr valamilyen oknál fogva elég morcos volt, így nyomta neki mint egy disznó, szóval gyorsan odaértünk. A Tikál Nemzeti Park a romoktól 17 km-re indul, s az egész nem más mint egy sűrű trópusi dzsungel tele állatokkal.

Na de mit is kell tudni Tikálról, merül fel a kérdés? Történelemórát mellőzve de mégis egy pár szóban leírom - ha megengeditek - , hogy mi a csoda a világ legnagyobb, Maya civilációból hátramaradt romvárosával kapcsolatban. Kb. i.e. 700-ban tébláboltak a világ ezen szegletébe a mayák és egészen a II. évezred közepéig folyt itt a móka. A város virágkorát a i.sz. 700-900-as évek között érte el, ekkor kb. 100 ezer lakója volt a 30 négyzetkilométeres körzetre kiterjedő Tikálnak. A város jelentősebb építményei - a piramisok és az azokra épített templomok, melyeket a mai napig meg lehet tekinteni (évtizedes restaurációs munkák után persze) - ebben az időszakban épültek, egészen pontosan az i.sz. 682-ben trónra lépő "Hold Dupla Fésű" (vagy másnéven Lord Csokoládé) uralkodó 52 évig tartó királysága alatt. A mai emlékparkban 6 különböző piramis-templom (ami piramisok tetejére épített szentély valójában) látható, azok közül is kettőt "bányásztak" ki teljesen, egyet pedig félig a dzsungel alól. Ezeken a nagy templomokon kívül pedig "egyéb" épületek is láthatók, mint pl. az Északi-Akropolisz névre hallgató kisebb piramisegyüttes, a Központi-Akropolisznak nevezett valószínűleg lakásoknak használt épületcsoport, vagy pl. a romváros dél-nyugati szegletében található késő klasszikus korabeli "Hét templom plaza" és Tikal legrégebbi épületegyüttese, az i.e. 700-ból származó 38 kisebb-nagyobb, egy központi piramist körülvevő építményből álló "Elveszett Világ" csoport. Csodának mégis elsősorban nem az épületek és a város mérete miatt nevezném ezt a helyet, hanem a "beállítás" miatt. Tikal az egyetlen Maya város mely egy az egyben a dzsungel közepére épült, csodálatos vegetáció veszi körül, s a hely szelleme több, mint rejtélyes és varázslatos.

A park bejáratához érve mindannyian kiszálltunk az autóból és megvettük az 50 quetzal értékű beugrót. Mivel már délután 3 óra után voltunk, ezért a belépő nemcsak aznapra, hanem másnapra is szólt. Ezt persze tudtuk előre, ezért jöttünk délután. A jegyvásárlás után visszaszálltunk az autóba és a maradék 17 km leautózása után megérkeztünk a romváros bejáratához. Tikál hatalmas területen fekszik (csak a romváros területe 16 négyzetkilométer) így abban biztosak voltunk, hogy a délután hátralévő részében már nincs elég idő komoly vizitre de legalább a fontosabb épületeket meg akartuk nézni. Nem is beszélve a naplementéről, ami miatt döntöttünk úgy, hogy 2 naposra tervezzük a látogatást. Szóval először is besétáltunk a Gran Plaza-ra, ahol a Templo I és Templo II piramisok találhatók, s itt felmásztunk a Templo II tetejére egy kis kilátásért. A körülöttünk lévő épületeken kívül egy közeli fán észrevettünk egy csomó pók majmot (asszem így mondják magyarul, angolul "spider monkey" a nevük) valamint egy sereg tucán-t. Óriási volt. Majmokat már igen, de tucánokat még nem láttam soha ilyen közelről. Sajnos annyira közel azért nem voltak, hogy le is tudjam őket fényképezni de legalább a puszta szemnek fainság volt a látvány. Időközben csatlakozott hozzánk egy eredetileg dél-afrikai származású izraeli lány, így négyesben folytattuk a sétafikát. A piramisról lemászva átsétáltunk az Acropolis Central csoporton és elértünk a Templo V-höz, s arra is felmásztunk. A kilátás egyszerűen isteni volt. Körös-körül mindenhol dzsungel, majmok és madarak hangját lehetett hallani. Az idő sajnos eléggé borongós volt a délután folyamán bár mire ide elértünk úgy tűnt, hogy talán lesz naplementénk. Így aztán nem is időztünk 20 percnél többet itt, hanem lemásztunk és átsiettünk a park végében található Templo IV-hez, ami a legmagasabb piramis. Ez nincsen kibányászva a dzsungel alól, csak a legteteje (vagyis a szentély része) de mindenesetre erre is fel lehet mászni. Fel is másztunk. A látvány itt sem volt kevésbé pazar, mint a Templo V-ről és innen még többet is lehetett látni igazából. A naplemente sajnos nem sikerült tökéletesre mert az utolsó 10 percben a napocska elbújt a felhők mögé, de azért volt mégis egy kis fíling. Mivel naplemente után elég gyorsan besötétedik, ezért gyorsütemben lemásztunk a piramisról és 25 perc alatt kisétáltunk a parkból.

Az eredeti terv az volt egyébként, hogy esetleg bent a parkban (a romvárosban, úgy értem) éjszakáznánk valamelyik piramis tetején, hogy a napkeltét is megnézhessük, meg csak úgy egyébként, jó poénnak hangzott a dolog. Már többször hallottuk, hogy csináltak ilyet emberek - annak ellenére, hogy ez tilos, de a város dzsungel jellege miatt könnyen ki lehet játszani a park őreit - és a legtöbben azt állították, hogy óriási dolog éjszaka a csillagok alatt szunyókálni. Ezt az ötletet azonban mégis elvetettük, mivel az égbolt nem volt túl tiszta - és volt egy olyan érzésem, hogy nem lesz látványos napkelte - másrészt majd szétszakadtunk az éhségtől, enni kellett. (A piramisok tetején meg igen kevés büfé található, hogy úgy mondjam, zérus.) A parkból kifelé sétálva találkoztunk egy sráccal - akit még a floresi hostelből ismertünk - aki éppen a IV.-es templom teteje felé igyekezett éjszakázás céljából, szóval erre a napra is volt vállalkozó. Sok sikert kívántunk neki mindenesetre.

A parkból kiérve azonnal beirányultunk egy étterembe és jól telezabáltunk magunkat. Kaja után pedig átballagtunk a Jaguar Inn nevű szállóba, ahol 40 quetzal-ért szunyoghálóval borított függőágyas éjszakázást választottunk. Szívesen aludtunk volna ágyon is de az 15 dollár / fő / éjszakánál indult. Az meg rengeteg. A függőágyaknál még dumáltunk egy ideig 2 másik izraeli lánnyal meg egy kanadai sráccal, majd vettünk egy iszonyúan stenk forró fürdőt - valószínűleg ezért került a történet 40 pénzbe - és mivel 9 után lelőtték a generátort és kopp sötétség lett, így nem volt mit tenni, aludnunk kellett.

Délelőtt nézelődés Tikal-ban, délután vissza Floresbe
2004-09-14
Az éjszakánk nem volt túl nyugodt, mivel nem igazán kényelmes dolog függőágyakban aludni - nem is beszélve a hidegről, ami miatt fel kellett kelni felöltözni egy kicsit - de 4-5 felébredésen kívül viszonylag gyorsan átvészeltük a sötétséget. Fél 6 környékén beindultal a howler monkey-k (ezeket sajnos fogalmam sincs, hogy magyarul hogy hívják, talán "ordító majmok" a legközelebbi amit írni tudnék róluk de ez nem a hivatalos megnevezésük, az tuti) és a kilométerekre is elhallatszó hörgésükre felébredtünk. Olyan volt, mintha oroszlánok ordítanának a fák tetejéről. Jó kis igazi dzsungelfílinges ébredés, ahogy kell. Az ég borult volt, vagyis jól éreztem, hogy nem lesz fain a napkelte, szóval még örömmel is konstatáltuk, hogy nem próbáltuk meg a piramis tetején való megoldást. Kb. 3/4 7-ig lustálkodtunk meg dumáltunk még, majd mindannyian kipattantunk a fekvő pozícióból, összeszedelődzködtünk és elmentünk reggelizni az előző estéről már ismert étterembe. "Tankolás" után pedig újfent besétáltunk a parkba.

Sorrendben (csak a pontosság kedvvéért) először a Templo VI, majd Grupo G, Templo V, Plaza de Siete Templos, El Mundo Perdido, Palacio Las Ventanas, Gran Plaza, Acropolis Central, Acropolis Norte, Grupo H, Grupo Q és R jöttek sorban. Az egészet kb. 4 óra alatt jártuk körbe szépen nyugiban, s minden egyes helyre érve kiolvastuk a könyvből, hogy az adott helyeknek mi volt a szerepe, mikor épültek és mi bennük a stenk. Az 5. számú piramis tetejére megint felmásztunk egy kis kilátásra szomjazva és az itt hűsölő őrtől megtudtunk egy s mást a jövö Tikál-lal kapcsolatos munkálatairól. Az van ugyanis, hogy az eredeti városnak eddig még csak a legfontossabb részeit szedték ki a dzsungel alól, azaz rengeteg minden még mindig eredeti (azaz felfedezés korabeli) állapotban van. Szép lassan dolgoznak a restaurátorok, valószínűleg 10-15 év múlva egy sokkal több épülettel teli parkot fognak az idelátogatók találni. Ennek ellenére persze lehet, hogy most jártam itt először és utoljára de hát ez még nem biztos, mint ahogyan semmi sem az életben. (1 dolgot kivéve) A tüzetes vizsgálódás és a több kilométeres gyaloglás után kiballagtunk Tikálból és elkaptuk a 12.30-as minibuszt vissza Flores-be. A buszsofőr eszméletlenül nyugdíjas módon vezetett, így 1 óra 10 perc alatt 1 óra 40 alatt értünk vissza. Grrrrrrrrrrrrr.

Visszaérkezés után egy kiadós és drága ebédelés, majd sok-sok pihizés következett. Egészen estig már nem is csináltunk semmit, hanem csak döglöttünk a hostelben és dumáltunk. Ez volt a közös utolsó estém a két angol sráccal, mivel ők Tikálból a mexikói Yucatán-félszigetre mentek tovább északnak, én meg le délre a karib-tengeri guatemalát lecsekkolni még 1-2 napra. Az "utolsó vacsorát" a hostellel szemközti sarki étteremben ejtettünk meg és ismét rendesen telezabáltuk magunkat. Naggggyon fincsi volt. A srácok elárulták nekem, hogy hatásomra elhatározták, hogy - mivel brit állampolgárok - kihasználják az 1 éves munkalehetőséget Ausztráliában és összegyűjtenek annyi lóvét, amiből mondjuk Dél-kelet Ázsiát, vagy Dél-Amerikát körbe lehet utazni. Aztán megint dolgoznak egy évet és megint utaznak. Hehe. Fertőzök mint a vírus.

Vacsi után bevonultunk a hostelbe és szépen nyugisan elpilledtünk. Egy közös 10 napos mókával teli utazás véget ért, másnaptól ismét egyedül folytatom tovább az utat!

Folytatás: Lago Izabal (2004.09.15. - 09.16.)



Home  - Napló  - Guatemala  - Flores & Tikal

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)