Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Antigua
Lago de Atitlán
Chichicastenango
Semuc Champey
Flores & Tikal
Lago Izabal
Rio Dulce & Livingston
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Rio Dulce & Livingston

Denny's Beach-ről a Rio Dulcén át Livingstonba, majd ott délutáni sétahegyek
2004-09-17
Reggel korán kellett kelnünk, mert előző jeleztük, hogy korán akarunk lelécelni. Általában 8 és 9 között megy a kollektív csónak vissza Rio Dulce falucskába, mivel azonban mi voltunk az egyetlen vendégek Denny-nél, így a korábbi indulásnak nem volt akadálya. Összecuccolás után kifizettük a számlát, majd fél 8 magasságában elindultunk vissza Rio Dulce-be. Ez az út is viszonylag kellemesre sikeredett, bár az idő egy kicsit borongósabb volt az első fél órában, így a táj szépségében való gyönyörködés nem igazán jött össze. Az se baj. Rio Dulce-be érve tettünk egy rövid reggeliszünetet, majd 9.30-kor már egy vízitaxin ültünk Livingston felé. Emlékezetes pillanat számomra, hogy amikor a hátizsákomat elhelyeztem a csónak elejében és vissza akartam lépni a szárazföldre, akkor a dokktól eltávolodó csónakról frankón a móló és a csónak közé léptem. Az esés szerencsés volt mindazonáltal és nem lett semmi bajom hála Istennek de a jobb cipőm csurom víz lett, ami azért a bosszúság kategóriába került. Ejnye-bejnye.

A közel másfél órás aznapi második "csónakázás" a Rio Dulce-n egészen hosszában végigvitt. A Lago Izabal felőli része semmi küli nem volt, viszont a Livingston előtti fél óra egy meseszép kanyonos részen vitt keresztül. Még tavaly Mexikóban láttam ehhez hasonlót csak egy kicsit nagyobb méretben. (Az pedig a Canon del Sumidero volt a chiapas állambeli Tuxtla Gutierrez mellett és a kanyon mélysége ott helyeken 1 km is lehetett.) Útközben jókat bámészkodtunk és belepislantottunk a helyi emberkék mindennapjaiba, ami nyilván teljesen fain volt.

Livingstonba 11 óra magasságában értünk. A hajóról leszállva - szokás szerint - "megrohant" egy ügynök féle csávó, ez alkalommal viszont már rutinosan pattintottuk le a manust, ahogy kell. Egy kicsit megsértődött ránk de hát az ingyen van. :) Livingston főutcáján sétálgatva körbekérdeztünk egy-két hotelt, de aztán ismét megtalált minket egy biciklis "huligán", aki addig erősködött a segítségét felajánlva, hogy a végén engedtünk a csábításnak. Segítségével találtunk is egy elfogadható hotelt 20 quetzal / éjszakáért, ami a drágának mondott Livingstonban iszonyat barátinak tűnt.

A max. 1-2 négyzetkilométerre kiterjedő Livingstonról annyit érdemes tudni, hogy teljesen más mint Guatemala egyéb részei. Az ország közepe szinte teljes egészében a Maya indiánok leszármazottaival van tele, ezt az apró karibi térséget viszont nagyrészt fekete guatemalaiak lakják. Ezeket a feketéket Garífunáknak hívják, s ők nem csak itt Guatemalában, hanem a Karib-tenger egész ezen szegletében élnek Honduras legkeletibb Mosquito tartományától Belize déli részéig. Sajátos kultúrával rendelkeznek és egy 9 különböző nyelvből összegyúrt nyelvet beszélnek, ami teljesen úgy hangzik, mint egy afrikai törzsi nyelv. (Amiből még ugyan egyetlen egyet sem hallottam de valahogy így képzelem el azokat.) Sok benne ez a glu-glu hangzó. :) Na ezt jól megaszondtam, mi? A lényeg, hogy más volt ez a hely mint a többi és ezért jöttünk ide.

A hotelben való lecuccolás után elmentünk egy Bahia Azul nevű étterembe ebédelni, majd célba vettük az egyetlen vizitre érdemes látnivalót, ami egy Livingstontól 5 km-re északra lévő Siete Altares névre hallgató 7 lépcsőfokból álló vízesés. Az út a vízesésekhez végig a tengerparton vezetett, így az ott élő Garífunák életébe való bepillantáson kívül még a Karib-tengeri hangulatot is élvezhettük. (Ami nem volt valami nagy poén, mert a tenger mocskos volt, mint atom.) A séta mindenesetre jól esett és fincsi volt. A "Hét Oltárnak" nevezett vízesések sajnos most nem igazán estek, mivel az ország ezen része nem éppen esős évszakban volt szeptember közepén. Ezen meglepődtünk de aztán elgondolkodtam, hogy Hondurasban is a Bay Islands volt az egyetlen nem esős évszakba eső rész és Livingston igencsak hasonló éghajlatúnak tűnt. Szóval almás, azaz nincs vízesés. Az "agyafúrt" helyiek közül valaki persze kitalálta, hogy az idelátogató hülye turistákat megfejendő érdemes belépőt szedni a helyre, egészen pontosan 8 quetzalt, ami kb. 200 Ft. A belépő mellé járt "security" is, azaz egy 2 méteres hatalmas fekete csávó őrizte a rendet. (Állítólag itt korábban raboltak ki turistákat. Hogy ez igaz-e vagy sem, azt nem tudom de 200 Ft mindenesetre nem vágott földhöz.) A vízesés helyén azonban találtunk egy két "Semuc Champey kistestvére típusú" természetes medencét, amelyek közül az egyikben meg is mártóztunk kellemesen. Sajnos összesen csak 45 percet tudtunk a medencénél tölteni, mivel 1,5 óráig tartott az út visszafelé is és nem akartunk sötétben a tengerparton gyalogolni.

A visszafelé út úgyszintén stenk volt és kellemesen elfárasztott mindannyiónkat. Legfőképpen pedig meghozta az étvágyunkat, így a visszaérkezést rövid megtisztulás követte, majd vacsorázni indultunk. Közvetlen indulás előtt egyszer csak puff, kiment a világítás az egész városban. Vártunk, vártunk de az nem akart visszajönni. Az utcán sötétben lébecoló helyi Garífunáktól megtudtuk, hogy ez elég gyakori dolog errefelé, mivel Livingston egy szomszéd városból kapja az áramot és ha van egy kis vihar (ami volt, mert láttuk a távolban a villámokat), akkor az áram elmegy akár 3-4 óra hosszára is. Nem volt más hátra, előkaptam a kis zseblámpámat (melybe 3 hónap után ezen a délutánon vettem új elemeket - micsoda Murphy!) és lesétáltunk egy korábban kinézett hangulatos kis étterembe. Hangulatos fali fények és fain zene hiányában gyertyafény mellett vacsiztunk, ami nem kevésbé volt hangulatos, mondanom sem kell. Az étterem kínálata között volt indiai, kínai, olasz, mexikói és még ki tudja hányféle kaja, mi az indiai választottuk, én személy szerint egy csirkés curry tálat burkoltam, ami mennyei volt. Vacsi után betévedt egy pár helyi jófej manus, így a "családi beszélgetésünk" egy konkrét tivornyába fordult, ami óriási volt. Egészen 10-ig ment a dumaparty, amikor is egy fél órára átvonultunk egy közeli dizsibe, majd a másnapi korai kelés miatt 11 körül hazavonultunk aludni. Az alvásból egy hajnalig tartó beszélgetés lett persze, de aztán valamikor mégiscsak elpilledtünk.

Livingston egy kellemes hangulatú karibi városka, ami mindenképpen többet érdemel mint egy délután, ez alkalommal viszont egyikőnknek sem volt több ideje már erre a helyre. Hogy lesz-e valaha legközelebb az még a jövő zenéje, nekem viszont már csak 1 napom maradt ezek után Guatemalában és vissza kellett érnem a fővárosba. Bye bye Karib-tenger, most láttalak utoljára egy jó időre!

Folytatás: Guate, Guate (2004.09.18. - 09.19.)



Home  - Napló  - Guatemala  - Rio Dulce & Livingston

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)