Foz do Iguaçu (és az Iguaçu vízesés)

Búcsú Salvadortól, irány az Iguazú vízesés
2004-02-26
Reggel 5-kor kellett kelnem, hogy időben kiérjek a repülőtérre, így a hajnali közel 2 órai fekvés után ezúttal sem sikerült a téli álom kivitelezése. Vagy csak azért mert itt most nyár van? :) Egy szó mint száz a még "álomkóros" Csabi cimborámmal kezet ráztam, s a két saroknyira lévő buszmegállóban 5 percen belül el is kaptam egy repülőtéri buszt. A reptérre 1 óra alatt értem ki, s közben az ébredező Salvador elmulasztott városrészein és gyönyörű fel nem fedezett tengerparti szakaszokon vitt végig a busz.

Megérkezés után azonnal a Varig pulthoz mentem, hogy a már korábban több alkalommal is említett repjegyváltoztatásom különbözeti díját kifizessem. Ezután következett egy sor olyan dolog, amire egyáltalán nem számítottam, vagyis a "viccelődés" magasiskolája. Nem is tudom, hol kezdjem.

Először is a check-innél üldögélő kiscsaj közölte velem, hogy az oké, hogy újrafoglaltattam az egész szakaszt de ez csak akkor érvényes, ha újra is nyomják a jegyet az új célállomásokkal. Azt meg a reptéren nem nyomják újra, hanem csak a központban. (Ezt még nekem is eszembe jutott, amikor a legutóbb Porto Seguroban az ügyintéző nénivel a jegyfoglalás részleteiről az egyetlen szóba kerülhető nyelven (ami ugye a portugál) filozofálgattunk de ő azt mondta akkor, hogy a reptéren ez egy 2 perces mozdulat és különben meg nem kell semmit sem újranyomtatni. Jjjjo.) Mivel a jegy így valószínűleg nem is érvényes - de ennek még utána kell néznie - így valószínűleg csak akkor használhatom a már átfoglalt szakaszt, ha teljes árat fizetek érte. Mondtam neki, hogy ez akkor fog megtörténni, amikor a minden brazil beszél majd angolul és azt is hozzátettem, hogy ÉN a 8.45-ös gépen bizony rajta leszek és jobb ha minél előbb csinál valamit mert a végén még bepippanok. Kért 1 óra türelmi időt, mert a felettese csak 8 után jött be és ezt vele kellett megbeszélnie. Hát, ez alatt az egy óra alatt annyit idegeskedtem, hogy az tutira többet ártott 10 karton talpas Munkásnál.

8 után megjelent a "szupervájzör" (azaz a felügyelő felettes) és negyed órás kódexolvasgatás (mit hogyan és mennyiért lehet egy v.k. jegyen megváltoztatni) után közölték, hogy 100 dolcsi ellenében áll az alku. Köszi mondom erre kellett várnom. Ezt már régóta tudtam, hogy ez ennyi lesz. Az anyagiak gyors elrendezése után 20 perccel a gép indulása előtt rohamtempóban adtam le a csomagokat, s azt is csak úgy sikerült feltenni ekkor már a gépre, hogy külön odaszóltak egy brigádnak, hogy nyissák ki a rakodóteret, mert egy VIP csomag érkezik. 5 perccel a felszállás előtt estem be a gépre. A legjobban egyébként az idegesített, hogy az ügyintézők kritikusan rövid idővel a beszállás előtt telefonon és élőszóban is csevegtek ügyes-bajos kis dolgaikról. Amikor pedig megkérdeztem, hogy elérem-e még így is a gépet, akkor csak rámmosolyogtak és annyit mondtak, hogy "tranquillo senhor" (vagyis "nyugi uram"). Most azt inkább nem írom le, hogy erre szívem szerint mit válaszoltam volna.

A felszállásnak kétszer futott neki a gép de aztán 9-kor már a levegőt hasítottuk. (Az első alkalomal a kifutópályán való rövid gyorsítás után visszatértünk a depoba.) Sao Pauloba 11.20-ra értünk. Ugyan az időjárás elég barátságtalan volt, itt már gondtalanul szálltam ki és vettem át a hátizsákomat mondván hogy minden tutira le van zsírozva, s du. 3-kor már valószínűleg az Iguazú vízesés által felvert vízpárát inhalálom. Komótosan a Varig check-in pultjához ballagtam, hogy a 12.50-es járatra feladjam a csomagot és megkapjam a beszállókártyát. Ez a nap nem az enyém volt. A 12.50-es járatról valami rejtélyes oknál fogva törölték a helyfoglalásomat. Reggel még megvolt, így csak arra tudtam gondolni, hogy a kis kaskalák salvadori kislány ütött valamit félre. A rendszer szerint a 15.50-es járatra még volt hely de amikor 3 perc múlva ezt a check-innél dolgozó lány be akarta foglalni, addigra csodák csodájára az összes (3 perccel korábban még 20, azaz húsz darab helyet) felvásárolta egy csoport valahol a mátrixban. És akkor hirtelen elpattant egy húr. Tudom, hogy ez valójában semmi más emberek problémáihoz képest de 3 óra alvás után annyira nem kívántam Sao Pauloban időzni feleslegesen, hogy kiborulva kérleltem a check-ines kislányt (a továbbiakban Thais), hogy csináljon valamit. A helyek száma az véges - és bár én mondtam, hogy szívesen végigállom (hehe) a 1 óra 20 perces utat - nem tudott már feltenni a gépre. A következő indul este 22.10-kor. Neeeeeeeeeemmmm!!!!!!! Mit volt mit tenni, ezt már villámgyorsan befoglalta, nehogy az éjszakát is Sao Pauloban kelljen töltenem.

Thais (akivel eme kellemetlen ügy kapcsán egyre barátibb viszonyba kerültem) mindent megpróbált, hogy segítsen. Hibásnak érezte magát, hogy miatta ragadtam S.P.-ban. Mondtam, hogy ez nem így van de azért egy kis kárpótlás jól jönne, ha már így megszívtam. Kijárta nekem, hogy a 100 USD változtatási díjból (ami az adott napi árfolyamon reggel 295 reál volt) visszaadjanak 250 reált. Ezt nem készpénzben fizették ugyan hanem egy olyan csekkben, amit majd később valahol be lehet váltani készpénzre. Ezen kívül intézett nekem egy szállodát tokkal-vonóval (+kaja, +taxi oda-vissza) a közeli Guarulhos-ban (így hívják a repteret is) és azt is elintézte, hogy az Iguazu reptérről taxi vigyen oda, ahová majd mondom. Na, ez így már nem volt olyan rossz de azért még így sem esett jól az egész napot ilyen várakozásokkal eltölteni. Említettem neki azt is, hogy problémám volt a mérföldgyűjtő tagkártyám regisztrációjával és azt is elintézte, hogy küldjenek a reptérről egy faxot a Varig központjába, hogy beletegyenek a rendszerbe minél hamarabb.

A hivatalos rohangálás után fogtam egy taxit és elmentem A hotelbe. Thais éppen ekkor fejezte be munkaidejét, s mondtam neki, hogy jöjjön velem és elmegyünk ide-oda - és akkor legalább értelmesen telik az idő - de a barátkozás akármennyire is szélsebesen haladt, erre azért még nem volt vevő. Pedig én nem gondoltam semmi rosszra. A poén az egyébként, hogy ő portugálul (mert ugye angolul azért neki se ment) én meg "portanol" (PORTuges+espANOL) nyelven gagyogtam. De egész jól megértettünk egymást.

Guarulhos egy iszonyúan lepattant városka a reptértől 10 km-re. A hotel maga egész tűrhető volt, s a kaja is ehetőnek bizonyult. Ebéd után elmentem internetezni megint (mivel is lehet a legjobban elütni az időt) majd a hotelszobában punnyadtam este 7-ig. Fél 8 körül megvacsoráztam majd hívtam egy taxit és este 9-re ismét a reptéren voltam.

A TAM / VARIG 3557-es közös járata időben indult. Az utat szinte teljesen végigaludtam, így félig bekómázva érkeztem meg Foz do Iguacu-ba. Csomagfelvétel után a Varig pultnál próbáltam a kuponomat beváltani az ígért ingyen taxira de mint kiderült, ők már este 6-kor bezártak. Nem is vártam a Varigtól mást... Így hát az egyik hotelügynök ajánlatával éltem, aki egy közeli hotelbe ígért 35 reál / éjszakás megoldást. Mikor a hotelbe értünk kiderült, hogy a szállás 150 / éjszaka amire én persze azonnal bólogattam, hogy az nem oké, mire az ügynökgyerekekkel megállapodott a portás valamiben, én meg megkaptam a szobát 35-ért. Állítólag az ügynök mjd a különbözetet állja. Hogy ez nekik hol éri meg, arra még nem jöttem rá, mindenesetre kellemeset aludtam a 2 ágyas légkondis hotelszobában.

Este még gondolkoztam egy ideig, hogy vajon ez miért történt velem de nem jöttem rá. Szilárd meggyőződésem ugyanis (és ez a saját életemben tökéletesen működik), hogy mindennek van valami oka, ami az életben velünk történik. Ez a karma. A karma definíciója egyébként az, hogy az előző életünkben történtek határozzák meg a következő élet milyenségét. Soha nem nevelt erre senki de ez valahogy megszületett bennem és ma már hiszem ezekben. Szóval kerestem az egész napos szívás gyökerét de lefekvéskor még nem jöttem rá...

Foz do Iguacu és az Iguacu vízesés Brazília felől
2004-02-27
Reggel 8-kor keltem, hogy legyen időm mindenre kényelmesen. Ez volt az utolsó tervezett napom Brazíliában, ezért igyekeztem úgy intézni mindent, hogy a vízesés brazil oldalát és a várost is megnézzem délután 4-ig, aztán meg legyen időm kényelmesen átmenni Puerto Iguazúba, ami már Argentina.

Fain kis reggelizés után elsétáltam a 1,5 km-re lévő Iguacu Nemzeti Park bejáratához, majd a park által üzemeltetett busz segítségével 20 perc alatt már a hatalmas vízesés közelében is voltunk. A buszon megismerkedtem egy német testvértrióval (Matthias, Renate és Hannah), s velük sétáltam körbe az ún "vízesés ösvényt" ami egy 45 perces kényelmes séta.

Az Iguazú vízesés (ami Brazíliában "Iguacu"-ként, Argentinában "Iguazú"-ként, angolul pedig "Iguassu"-ként ismert) a világ legnagyobb vízesése. Az Iguazú folyó 275 különböző helyen zúdul alá, némely helyen 80 méteres mélységbe. A látvány páratlan és felejthetetlen. A folyót egy természetvédelmi területnek nyilvánított nemzeti park veszi körül mind a Brazil mind az Argentin oldalon, rengeteg trópusi madár és vadállat otthona. Állítólag még jaguárcsaládok is élnek errefelé, kb. 400 különböző madárfaj és ki tudja hányféle hüllő. A vízeséstől 20 km-re az Iguazú folyó a Paraná folyóba fut bele, s itt van a hármas határ találkozóhelye, ugyanis a Paraná keleti oldalán Paraguay, a nyugati oldalának északi részén Brazília, déli részén pedig Argentína helyezkedik el elválasztva az Iguazú folyó által.

Az egyetlen probléma a vízeséssel ugyanaz, mint ami Rióban a Corcovado-n volt, mégpedig a kismillió turista. Persze megértem, hogy ennyien jönnek ide, mert a látvány tényleg lenyűgöző. Mondják, hogy mindegyik oldalnak (Brazil vagy Argentin) megvan a maga előnye. Ahogy Eli cimborámnak ezt elég találóan egy argentin idegenvezető leírta: "Az Iguazú Brazília felől olyan, mintha egy képeslapot nézegetnél; Argentinában pedig olyan, mintha benne lennél a képeslapban." Ekkor még nem tudtam, hogy milyen az argentin oldal, de Brazíliából tényleg képeslapérzésem volt.

Délután 2 körül kijöttünk a parkból majd egy helyi busszal bementünk a 20 km-re lévő Foz do Iguacu-ba. Foz nem egy szép város, engem is csak annyi érdekelt, hogy egy helyi Varig irodában visszaigényeljem az előző nap kapott 250 reálról szóló csekket. Ja merthogy azt nem írtam, hogy nem készpénzt, hanem csekket adtak. Sikerült is a történet ahogy az a nagykönyvben meg van írva. A Varig iroda egyik kedves alkalmazottjával azt is elintéztettem, hogy a még nálam lévő taxis kupont felhasználjam a Foz-ból Puerto Iguazúba való útra. Ugyan busszal is könnyen át lehet jutni, de ha már volt a kupon, akkor fizessen csak a Varig. :) YES! Egy ideig még tépelődtem azon, hogy átmenjek-e Ciudad del Este-be, ami már Paraguay de másoktól is azt hallottam, hogy csak vásárolni érdemes oda menni. Ciudad del Este ugyanis Dél-Amerika legnagyobb "piaca", palesztinok árulják a lopott elektronikai szajrét harmadáron. Nekem mindenem megvan, ami kellhet, így úgy döntöttem, mégis kihagyom.

Este fél 6 magasságában kidzsaltam a reptérre, átvettem a kupont a varigosoktól, majd fogtam egy taxit, felmarkoltam a még szomszédos Hotel Colonialban pihenő cuccaimat és irány Argentína!

Folytatás: Elsõ érkezésem Argentínába