Ouro Preto

Érkezés Ouro Preto-ba és ismerkedés a városkával
2004-02-02
Reggel 3/4 7-re értünk Belo Horizonte-ba. Az utat szinte teljességgel végigaludtam, de nem lettem frissebb tőle. Azonnal kinéztünk egy buszt Ouro Preto-ba és 7 óra után pár perccel már robogtunk is az egykori aranyvároska felé.

Ouro Preto-ról annyit érdemes tudni, hogy az 1700-as évek közepén indult aranyláz központi városa volt, s a mai napig értékes köveket és ásványokat bányásznak a környékén. Hangulatilag elég európai, éghajlatilag viszont trópusi. Szóval érdekes. 1 km-rel fekszik a tengerszint felett fent a hegyekben.

Megérkezésünk után egy buszpályudvarhoz közeli diákszálláson cuccoltunk le, majd nem sokkal később elindultunk megmászni a várost. A kisvárost a közepén lévő Praca de Tiradentes nevű tér osztja ketté mely a legmagasabb pontja a helynek. Ettől kétirányban meredek lejtőkön lefelé járható be a völgy, ezért írtam azt, hogy megmásztuk. Kora délután elkapott minket egy hatalmas zivatar, így 3 órán keresztül semmit nem tudtunk csinálni, szóval interneteztünk egy kicsit. A nap hátralévő részében még sétálgattunk, majd este pizzáztunk egy nagyot. A diákszállásra való visszatérésünk előtt még megvettünk a jegyeket a másnapi buszokra, egészen Ouro Preto-tól Porto Seguro-ig. Az ugyanis a következő állomás. A jegy az előzetes várakozásokkal ellentétben elég drágának tűnt, de úgy tűnt, nincs más választásunk.

A diákszálláson még cseverésztünk egy rövidet mindenféle utazókkal, majd eldőltünk, mint a rohadt nád. Elég könnyen ment az elalvás.

Ouro Preto 2. nap és indulás tovább
2004-02-03
Korábban már óva intettek, hogy a dél-amerikai ételkülönlegességek egyenes következménye a gyomorrontás de nem gondoltam, hogy ez engem is utolér egy nap. Rosszul gondoltam. Reggel 5 és 9 között nagyon szoros barátságba kerültem a diákszállásunk mellékhelyiségeivel. Hmmm, vigyázni kell, hogy mit eszik az ember. :)

Szóval megint nem sikerült túl sokat aludnom de sebaj. Majd bepótolom valamikor. Délig lustálkodtunk a szálláson, majd elindultunk megnézni egy-két helyi nevezetességet. 1-2 templomon kívül egy, a XVIII. században itt élt nagyhírű szobrász, Alejadinho remekműveit szerettük volna még lecsekkolni, de valamilyen rejtélyes oknál fogva a múzeum zárva volt, így lepattantunk villámgyorsan a témáról. Helyette egy piacon kóboroltunk egy ideig, ahol helyi szobrászok mindenféle kőből készült remekműveit csodáltuk meg. Még vettem is volna 1-2 apróságot, mert nagyon olcsón adták a portékájukat de hátizsákos utazóként nem jó ötlet szaporítani a cipelnivalókat, pláne nem kövekkel.

Ouro Preto egyébként remek célpont azok számára, akik nagytételben szeretnének drágaköveket vagy aranyat vásárolni. Mivel ezekből itt rengeteget bányásznak, nagytételben nagyon jó áron hozzájuk lehet jutni. Viszonteladók, aranyimádók, hajrá!!! :)

Délután 3 körül visszamentünk összepakolni, majd újabb lustizás után elindultunk a buszpályaudvarra, hogy elérjük a Belo Horizonte-ba 17.00-kor induló buszt. Az út 87 km és 2 órára van bekalkulálva.

Erről már írtam korábban a riói buszokkal kapcsolatban de itt újabb említést kell tennem a távolsági buszokat illetően. A rövid távon közlekedő távolsági buszok (értsd 3-4 óra távolságra lévő helyek; Brazíliában ugyanúgy mint az egész amerikai kontinensen, minden utat időben mérnek, nem távolságban) olyanok mint otthon a falujáró buszok. Az összes. Itt azonban nem csak a kijelölt megállóhelyeken áll meg a busz, hanem mindenhol, ahol le vagy fel akar szállni valaki. Szóval nyomulunk az országúton kiló hússzal, majd egyszercsak egy erdei ösvényről kiinteget egy mezei munkásember, s a busz megáll. Ez a mezei munkásember aztán megy 15 percet a busszal, s int a sofőrnek, hogy leszállna. Az meg megáll. Egy másik erdei ösvénynél. A gáz csak az, hogy egy 2 órás úton ez megtörténik 15-20 alkalommal legalább. Te meg megkekkensz a sok fékezéstől meg elindulástól. Ez az élet Zsanuária néni.

Belo H-ba este 7 után értünk egy kicsivel, s így szűk 1 óránk maradt, hogy vegyünk egy kis snacket a ránk váró 17 órás út előtt. Belo Horizonte és a Bahia állam déli részén található Porto Seguro országúton közel 1000 km, s ez a hegyes völgyes utakon 17 óra utazás. Miután felszálltunk a buszra rájöttünk, hogy miért tűnt drágának a jegy. Ez a járat ugyanis egy felsőbb kategóriába tartozott, ezért 35 reáis-sal (ami kb. 3600 Ft) drágább volt az átlagos járatnál. A nagyobb ülések és tér mellett kaptunk pokrócot, párnát, vizet és snack-et. Bírtam volna ezeket nélkülözni de végül is az azt megelőző éjszakám sem volt a legnyugalmasabb, így jól esett hogy könnyebben tudtam pihenni.

Az éjszakai buszok (melyek a távolsági buszok kategória legfelső szintjét képezik) ugyancsak több árfekvésre vannak osztva. Van a normal, executive és a luxurious. Hogy a mi buszunk a 2. vagy a 3. kategória volt-e, azt nem tudom. Mindenesetre jó volt.

Az este 8-as indulás után még cseverésztünk egy ideig egy előttünk ülő izraeli lánnyal és egy bostoni sráccal, majd bepunnyadtunk, ahogy kell.

Folytatás: Porto Seguro & Arraial D'Ajuda (2004.02.03. - 02.08.)