Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Sao Paulo
Rio de Janeiro
Ilha Grande
Ouro Preto
Porto Seguro
Lençóis
Recife
Natal & Pipa
Salvador de Bahia
Foz do Iguaçu
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Sao Paulo

Brazília: Sao Paulo
2004.01.18.
Dél-Amerikába való érkezésem csodálatos volt. A pilóta ugyan elég brutális durvasággal tette a földre a gépet, de ezt feledtette velem a látvány. Felhőtlen volt az ég és tombolt a meleg nyár odakint. Mikor kiszálltam, hirtelen megcsapott a 20 fokos levegő. Eszméletlen jó érzés a hideg télből a nyárba érkezni. A szokásos papírprocedúrák után kijöttem a reptérről, ittam egy kávét, felhívtam a szüleimet, hogy minden OK, majd kimentem a reptér elé és felszálltam egy buszra, ami bevitt Sao Paulo belvárosába. Amikor 3/4 óra múlva beértünk, egész véletlenül beszélgetésbe elegyedtem 2 francia hátizsákossal - akik ugyancsak a reptérről jöttek - és általuk megtudtam, hogy 2 saroknyira van egy fain kis diákszálló, s ők éppen oda igyekeznek. Én erről nem is hallottam, de jónak hangzott, hogy közel van, így mentem velük. A Sao Paulo Hostel névre hallgató egység nagyon kellemes hangulatot árasztott, így azonnal kivettem egy szobát.

Rövid fürdő és egy kis pihi után elindultam felfedezni a várost. Sao Paulo 11 milliós város, szóval igazából felfedezni elég sok időbe telne de hát a Budapestet látogató külföldi turisták sem kiváncsiak általában Rákoscsabára vagy Budafokra, s nekem is megfelelt a Sao Paulo belvárosa, ami nem olyan nagy. Kirakodóvásár volt vasárnap lévén, lett volna lehetőség helyi giccsekkel gazdagítanom a nemlétező gyűjteményemet. Mások tanácsára elmentem Sao Paulo legnevesebb múzeumába, a Museu De Arte De Sao Paulo-ba, ahol éppen Antonio Gaudí-nak volt kiállítása. Elhozták Brazíliába a Sagrada Familia-t, alig tudták begyömöszölni ebbe a szépnek nem igazán mondható modern épületbe. :) Na jól van, csak viccelek. Szóval Gaudí épülettervei és építészeti remekműveinek makettjei voltak kiállítva. Hihetetlen ez a manus. Most már tényleg el kell mennem Barcelonába. A múzeum emeletén Van Gogh, Cezanne, Modigliani, Monet, Manet és Európában kevéssé ismert Dél-Amerika művészek (mint pl. a brazil Candido Portinari) festményeit csodáltam egy ideig. Jól esett, még időeltolódás és utazási fáradalmak által okozott lepukkantságom ellenére is. A múzeumozás után visszasétáltam a diákszállásra, s mire hazaértem totálisan feltörte a lábamat az indulás előtt vásárolt túraszandál. Fainság... :( Este még pihiztem egy kicsit, majd vacsiztam egy közeli étkezdében valami helyi speckót. Lefekvés előtt még dumáltam egy órát az ausztrál szobatársammal, aki estefelé futott be Rióból. 28 éves perthi manus, aki már 4 éve Londonban él és most éppen filmet forgat a világkörüli útjáról, amit el akar majd adni, ha hazaért. Több éves álmodozás eredménye ez is. Szóval megértettük egymást fainul. 11 órakor ájultunk be az ágyba.

Sao Paulo 2. nap
2004.01.19.
Reggel 8-kor keltünk és hihetetlen módon bezabáltunk. Friss zsemle, frissen facsart ananász, mangó és narancslé, plusz friss gyümikék. Oh yeah. Reggeli után úgy döntöttem, hogy Nick-kel tartok (ausztrál manus), aki rövid sao pauloi beszámolóját szándékozott megörökíteni egy híres helyi szoborcsoportnál. Mivel nekem is vannak filmes ambícióim, gondoltam hátha tanulok tőle valamit. Hát, tanultam. Az adott szoborcsoportnál 2 és fél óra alatt vettünk fel egy kb. fél perces jelenetet. Ááááááááááá. Azt hittem lemegyek hídba. A nap égetett ezerrel, majdnem megsültünk. Elhatároztam, hogy profi módon nem fogok filmet készíteni. Egyszerűen nincs értelme. Emlékeket rögzíteni lehetetlen félgőzzel. Vagy komolyan csinálja valaki (mint a Nick) vagy inkább maradjon az amatőrfotózásnál. Elvégre is nem azért megyek világgá, mert filmezni akarok, hanem azért filmezek, hogy meg legyenek örökítve a dolgok, ha úgy érzem. És én nem érzem úgy, rájöttem. Fényképezek ezerrel, de a filmezés az más. Egyszerre nem megy a kettő. Pláne, hogy ilyen országokban, mint Brazília, egyszerűen kinézik az ember kezéből a drága apparátust. Arra meg nincs szükségem, hogy féljek a kamerám miatt, hogy mikor ütnek le. Szóval kamerázás elvetve. Van azért vele tervem de már nem olyan mint amilyen korábban volt. A Nick is megerősítette, hogy egy jó felvétel rengeteg koncentrációt és tervezést igényel, az meg sok idő. (Azt meg nem akarom erre rááldozni. Inkább élvezem a szabadságot és a napsütést.) A felvétel elkészítése után sétáltunk egy hatalmasat és egy helyi kis sarki krimóban megebédeltünk. Van itt Brazíliában egy helyi üdítőital, amit Guaraná-nak hívnak, állítólag a benne lévő alapanyagból csinálják a Red Bullt is. Valamilyen Amazonas menti növényből.

Délután 4 óra körül aztán visszatértünk a szállásra és pihiztünk. Rövid pihi után elhatároztam, hogy felírom CD-re a kiválogatott angliai fotókat és majd egy internetkávézóban feltöltöm őket a lapra de valami különös oknál fogva (vagyis, ha vírusvédelmi okokból nézzük akkor nem is olyan különös) a publikus internetkávézókban lévő gépekben egyszerűen nincs CD olvasó. Így effajta törekvésem kudarcba fulladt. Visszatértem tehát a szállásra, ahol elbúcsúztam az Iguacu vízeséshez induló Nick-től és megpunnyadtam egy fél órára a szobában. Hopp, újabb szobatárs!!! Ezúttal egy 3 hónapja már egyedől utazgató izraeli srác, Eli lett a szobatársam (laza gyerek, jó fej), gyorsan össze is barátkoztunk, aztán 1-2 óra múlva már 4-esben (még +1 izraeli srác, meg egy svájci lány) vacsoráztunk egy közeli étteremben. Ismét szénné ettük magunkat, majd fél 12 felé visszatértünk a hostelbe és bealudtunk, mint a maci.

Sao Paulo-ból Rioba
2004.01.20.
Reggel korán keltem, mert Elitől megtudtam, hogy Sao Paulo legmagasabb (a new yorki Empire State Building mintájára épített) toronyházának a tetején ingyenes kilátóterasz van. Hohóóóó, az ilyeneket szeretem. Usgyi. Útközben még próbálkoztam 1-2 internetkávézóval és az egyikben csodák-csodájára volt CD olvasó, így fel tudtam tölteni az angliai képeket. 11 után feljutottam a toronyba és kattogtattam egy párat, majd szaladtam vissza a hostelbe, mert kora délután vmikor el akartam kapni egy Rio de Janeiroba menő buszt. Rövid kis metrózás után meg is találtam a központi Terminal Tiete nevezetű buszpályaudvart és du. 1 után pár perccel már robogtam is Rio felé az Expresso Brasileiro busztársaság jóvoltából 45 brazil reál ellenében. :) Yeah. A buszok egész jók, bár 2 méteres emberként azért nem olyan kényelmes utazni, pláne ha az előtted ülő BUNKÓ ember hátradönti a székét (ami itt legalább 45 fokik megy is). Azért igyekeztem, hogy ne pippanjak be, mert akkor kő kövön nem marad. :) A Sao Pauloból Rioba vezető út gyönyörű hegyes tájakon vitt keresztül. Az út kb. 6 óráig tartott, így este 7 előtt nem sokkal futottam be Rióba, a Novo Rio nevu buszallomasra.

Már messziről kiszúrtam a Corcovado hegy tetején méltóságteljesen tornyosuló Krisztus szobrot és a Cukorsüveg tetejét. Hatalmas fíling volt. Érkezéskor egy brazil együttes (Djavan) zenéjét hallgattam (ilyen stenk, kicsit funkys mjúzik), ami még jobban emelte a gyönyörérzetemet. Jujj ez de nyálasan hangzott. Azsebaj. :) Rióban érkezéskor egy rég nem látott barátom várt a pályaudvaron, akit még New Yorkból ismertem. (A 2000. július 4-i Függetlenség Napján, New Yorkban Zoli barátommal leszólítottunk 2 lányt az utcán, akikhez később szorosabb érzelmi szálak is kapcsoltak minket egy időre, aztán meg barátság. Az egyik lány mexikói, akit Michelle-nek hívnak a másik lány brazil, őt Liviának. Szóval hozzá jöttem.) Livia 2 éve költözött vissza Rióba miután befejezte egyetemi tanulmányait az Államokban, s azóta nem is láttam. Hihetetlenül jó érzés volt vele újra találkozni, itt Rioban. A városban, amiről már olyan sokat hallottam tőle is, mástól is. Rövid örömködés után végigvittek (Livia+Anyucija+Hugicája) a város híresebb részein (Copacabana, Ipanema pl.), de sajnos már nem sokat láttam mert kezdett elég sötét lenni. Megbeszéltük, hogy majd másnap folytatjuk. Livia a Cukorsüveg alatt lakik egy Urca nevű városrészben, ami a sikkesebb környékek közé tartozik. Hát, ezt nem is csodálom. A nappali ablakából a Cukorsüveg tornyosul előtted, a Livia szobájából az épület túloldalán pedig a Krisztus szobor látszik fent a hegytetőn. Nem gyenge. Este még vacsiztunk egy nagyot majd Éjfél körül frissítően álmosító zuhany után elaludtam.

Folytatás: Rio de Janeiro (2004.01.21. - 01.28.)



Home  - Napló  - Brazília  - Sao Paulo

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)