Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Auckland
Whangarei
Whitianga
Rotorua
Taupo
Tongariro N.P.
Napier
Wellington
Picton & Blenheim
Abel Tasman N.P.
Kaikoura
Arthur's Pass N.P.
Westland N.P.
Queenstown
Fiordland N.P.
Invercargill
Dunedin
Mt. Cook & Lake Tekapo
Christchurch
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Tauranga, Whakatane, Rotorua

Whitianga - Tauranga - Mt.Maunganui - Whakatane
2004-10-28
Egy sok-sok pihenéssel teli éjszaka után reggel 8 körül keltünk fel, majd megkajcsiztunk, összekészülődtünk és 10 óra magasságában elindultunk délnek. Az idő továbbra is tiszta és napos volt, így több megállót terveztünk útközben. Az elsőt fél óra kocsikázás után meg is ejtettük Whangamata falucskában, ahol sétáltunk majd üldögéltünk egyet az öbölben. Whangamata után aztán ismét útra keltünk és egészen Tauranga-ig már meg sem álltunk. Útközben beértünk a Bay of Plenty régióba, mely az északi sziget egész észak-keleti csücske fölött elterülő hatalmas öböl. Igazából nem is öböl, hanem csak a szárazföld félköríves kanyauralata fölötti tengerpart, de hát ezt itten mégiscsak öbölnek hívják.

Taurangaba érve azonnal az Apple Centerbe mentünk, ahol röviden elmagyaráztam a bolt tulajdonosának és a mechanikus gyereknek, hogy az "életem" múlik ezen a gépen és nagyon remélem, hogy megint ugyanaz a baja, mint Ecuadorban, mert különben a gép már nem garanciális és akkor megszívtam mint a borz. Egyszerűen már nincs lóvém ilyenekre költeni, így a masina problémája már egyébként is kétségbe ejtett. Az Apple bolt vezetője, egy eredetileg dán származású Karen és a mechanikus csávó Greg megkértek, hogy jöjjek vissza délután, mert a probléma megállapítása nem 5 perc. Ebben meg is egyeztünk, majd visszaszálltunk az autóba és elkocsikáztunk Tauranga belvárosába. Ebédre egy kis McDonald's szendvicset burkoltam vanilia fagyival a végén, majd levezetésként egy rövid sétálóutcai bandukolást rendeztünk, aztán a közeli Mount Maunganui felé vettük az irányzékot. A Mount Maunganui nem más mint egy 232 m magas domb és egy attól délre elterülő városka. Az útikönyvünk szerint meg lehetett mászni ezt a nagyobbacska dombot, így időtöltésnek ez kiváló megoldás volt.

Korábbi betöréses esetemből okulva az autót egy rendőrségi iroda előtt parkoltuk le (pláne, hogy ez alkalommal az összes cuccunk benne volt a kocsiban), majd felsétáltunk a Mt. Maunganui tetejére. A rövidke túra kellemes volt és a csúcsról a pazar kilátás kárpótolt minket a fárasztó mászókáért. Rövidke szünet után aztán lemásztunk vissza a városkába és du. 4-re visszaautóztunk az Apple Computer elé. "Legnagyobb örömömre" a probléma ez alkalommal is a logic board meghibásodása volt, így ígéretet kaptam, hogy 1 hét alatt megcsinálják a gépet ingyen és bérmentve. A biztonság kedvéért azért kértem egy "backup"-ot, azaz, hogy a gépen lévő infókat (főleg a képeket és a történeteket) külön CD-kre és DVD-kre elmentsék. Ennek költsége 30 dolcsi+ÁFA volt, ennyivel gondoltam még meg tudok bírkózni. A gép visszaszerzésének részleteiről egyeztettem a szervízzel, majd bevágódtunk az autóba és végleg elhagytuk Tauranga-t és Whakatane felé vettük az irányt.

Whakatane kb. 90 km Taurangától keletre és arról nevezetes, hogy tőle 50 km-re a Bay of Plenty-be befelé található a White Island nevű sziget egy aktív vulkánnal a közepén. Helen a 8 évvel ezelőtti új-zélandi körútján kihagyta ezt a mutatványt és másoktól hallotta, hogy nem kellett volna. Gondolta, hogy most akkor pótolna egyet és az ötlet nekünk is tetszett. 1,5 óra autókázás után meg is érkeztünk Whakatane-ba, itt azonnal az egyetlen White Island-re túrát szervező cég irodájába mentünk és be is foglaltuk a másnapi utat. Az irodában dolgozó csajszi csak annyit mondott, hogy reggel 8-kor telefonáljunk egyet és akkor majd ő megmondja, hogy megyünk-e vagy sem. (Rossz időjárás esetén ugyanis nincs kirándulás, ezért nem is szednek előre pénzt.) Ez fairnek hangzott, így a túrafoglalás után elmentünk szálláskeresőbe.

Rövid kocsikázás után meg is leltünk egy Lloyd's Lodge Backpackers nevű egységet, ahol 21 dolcsi / kopf-ért kivettünk egy négy ágyas szobát. Lecuccolás után még elmentünk egy közeli Pak N' Save-be bevásárolni, majd a szállásra visszaérve Dzsízösz irányításával főztünk egy "10 ujj megnyalós" vacsorát. Desszertnek vettünk egy Tim Tam's nevű bombont, melyet egy magyar világutazó lány, az 1 évvel ezelőtt 2 hónapot Új-Zélandon töltött Garbo ajánlott nekem az interneten. Naggyon fincsi volt. Csak hogy el ne felejtsem, még vacsorakészítés közben a ház tulaja (aki egy maori fickó) tanított a vendégeknek egy egyszerű de eszméletlenül fülbemászó maori dalt, amire még hetekkel később is emlékeztem. (És szerintem el se fogom felejteni.)

Lefekvés előtt még dumcsiztunk egy kicsit, meg írtam kézzel egy kis naplót (hogy el ne felejtsem mi történt), aztán beszunnyadtam 11 után.

Whakatane-ből Rotoruába
2004-10-29
Reggel 8-kor keltünk a már előzőleg említett telefon miatt. Sajnos az északa megérkezett az előrejelzett rossz idő, így a White Island-ra tervezett túrát törölték a szervezők. Hát, ezzel is "spóroltam" 140 dolcsit de nem láttam (és nem is fogom még egy ideig) a világ szinte egyetlen működő vulkán-szigetét. Így jártam/jártunk. Neil szomorúan közölte, hogy nem megyünk a tervezett napi túrára, majd felajánlotta, hogy akkor lustizzunk egyet ezen a napon. Mivel a közös kirándulásunk mindössze 6 hét és azért ez Új-Zélandon nem egy hatalmas idő, ezért én a továbblépést szorgalmaztam. Neil - állítása szerint- akkor is boldog, ha 2 hónap alatt csak 3 helyet látogat meg, viszont én meg pont az ellenkezője vagyok. Magyaráztam is neki, hogy én nem vagyok híve a rohanásnak de annak sem, hogy semmittevős napokat tervezzünk be, így rövid úton végül is sikerült rábeszélnem, hogy moccanjunk tovább. A többieket nem érdekelte végül is a döntés, nekik bármi jó lett volna. Ezt a meccset megfelelő érvekkel szerencsére azonban én nyertem, így egy gyors reggeli és összekészülődés után már szakítottuk is az országutat Rotorua felé.

Rotorua, amit egyesek Új-Zéland "Las Vegasának" hívnak a töménytelen mennyiségű turista miatt - s így "Rotovegas" néven is ismert - az Északi sziget talán legnépszerűbb városa. Közelében számtalan természetes termálpark található és az egész országban a Northland kivételével a Maori nép és azok kultúrájának a jelenléte is itt a legerősebb. Ráadásul a sok termálfürdő miatt itt még rossz időjárás esetén is el lehet mókával csapni az időt, s ez volt a varázsszavam a Neil-lel való egyezkedésben is. Whakataneből 1,5 óra autókázással jutottunk el Rotoruába és szerencsénkre az LP könyvből kinézett legelső hostelben, a Funky Green Voyagerben kaptunk is helyet. Az idő sajnos itt is cudar volt és nagyon borús de úgy döntöttünk, hogy akkor is jó kedvünk lesz és csinálunk valami vidámat. Ezt kivitelezendő lecuccolás után elautóztunk a város legnagyobb parkjába, a Kuirau Parkba. Ez a park egy érdekes látvány, s ezt minden idelátogatónak látni kell, mert ilyen nem sok helyen van. A terület ugyanis teljességgel vulkanikus talajon ül, s minden 5 méteren egy természetes termálmedence (vagy sármedence) van körbekerítve, az egész park állandóan gőzölög és úgy érzi magát az ember mintha egy hatalmas szabadtéri termálfürdőben mászkálna. Ráadásul a levegő is elég kénes, szóval teljes a hatás. Kb. 1 órát sétálhattunk itt, majd bedzsaltunk a belvárosba és ott is tettünk egy kört. Hát, Rotorua modern központja nem valami nagy eresztés, így a városnézést nem is erőltettük túl. Mivel egy idő után az eső is el kezdett elég cudarul zuhogni, így 1 óra hosszára egy internet kávézóban kötöttünk ki, majd annak befejeztével egy Pak N' Saveben bevásároltunk (vettünk 2 db. hatalmas fagyasztott csirkét 10 dolcsiért!!!!), majd visszatértünk a szállásra. Shaulyval szokás szerint kanyarintottunk egy fain csirkés-tésztás-zöldséges vacsit, majd este 7-kor a nap fénypontja következett.

Közös és örömteli egyetértésben a nap utolsó programjának a közeli Polynesian Spa nevű termálfürdőt választottuk, ahol 15 dollár befizetése ellenében 5-6 különböző természetes medencében lubickolhattunk. A medencék legtöbbsége ráadásul szabad ég alatt található, így a kinti hűvös idő és a medence forrósága kellemes kontraszt volt és mondanom sem kell, nagyon lefárasztott mindannyiónkat. Hogy milyen kicsi a világ, az itt is kiderült, amikor pancsikolás közben beszédbe elegyedtem egy volt keletnémet fickóval, aki még anno a székesfehérvári Videotonban is dolgozott vagy 3 hónapot, meg állítólag egy magánrepülővel 1980-ban Berlinből Budapestre repült és ez hatalmas bortrány volt anno. A manus mindazonáltal egy kicsit fárasztó volt, így fél óra csevegés után otthagytam a tagot, mint eb a Szaharát. :)

A termálfürdőzésnek este 10-kor vetettünk véget, amikor is hazaautóztunk a hostelbe és 11 magasságában bealudtunk. Valamilyen furcsa oknál fogva (talán Földsugárzás vagy mi) baromi nyugtalanul aludtam el.

Kirándulás a Wai-O-Tapu termálparkba és egy bosszúsággal teli nap
2004-10-30
Reggelizés után a napi programnak a Rotoruától 30 km-re délre található Wai-o-Tapu Thermal Wonderland nevű mindenféle gőzölgő termálvizes természetes és csodálatos medencékkel teli park megvizitelését iktattuk a programba. Helen ezt már látta 8 éve és a pár héttel később Új-Zélandra látogató anyukáját is el akarta majdan ide hozni, így úgy döntött, hogy most nem jön velünk. Meg is értem, minek pazarolná a zsírt, ugye. Fél 10 magasságában bevágódtunk az autóba tehát hárman és elindultunk délnek.

Mivel én vezettem és szombat volt (kevesebb ember az utakon), így elég gyorsan odaértünk. Leparkolás után azonnal meg is vettük a jegyeket, majd átautóztunk a parkhoz tartozó Lady Knox gejzírhez, hogy megnézzük a 10:15-ös showt. Hatalmas bosszúságomra ezen a reggelen a Canon Powershot s400-as "csodafényképezőm" elköszönt a működő gépek világából. Egyszerűen nem volt hajlandó felismerni semmilyen belé helyezett memóriakártyát és ugye ez a gép végét jelenti valószínűleg. Az ebből adódó bosszúságom sajnos beárnyékolta a gejzír fantasztikus kitörésének élményét, de hát ez van. A Lady Knox-hoz érve összefutottam Dave-vel is, a még Aucklandben megismert brit pacákkal, aki szokás szerint nyomta a baromságait a fülembe. Sajnos nem jókor kapott el, mert elég fruszrált voltam éppen. Azért megpróbáltam magam megerőltetni egy kicsit. Na de miért is írtam, hogy gejzír-show? Arról van szó, hogy a Wai-o-Tapuhoz tartozó területen a Lady Knox a legnagyobb olyan gejzír, melyet szappan hozzáadásával gerjesztenek naponta mindig ugyanabban az időben. (Természetesen a turistáknak megy a móka.) Geológusok szerint a gejzír 2-3 naponta magától is kitörne, de akkor ugye a random kitörések idejének kiszámíthatatlansága miatt nem lehetne rá lóvét szedni, ezért csinálják ezt a szappan-gerjesztett módszert, melyre egy pár évtizeddel ezelőtt jöttek rá. A show kezdetén kiállt tehát egy pofa a gejzír mellé, magyarázott egy pár percet erről-arról, majd beledobott egy öklömnyi szappant a gejzírbe, mely aztán szép lassan egyre jobban elkezdett bugyborékolni és kb. 5 perc múlva 16 méter magasságban lövellte ki a forró termálvizet. A látvány fantasztikus volt, ilyet még soha nem láttam. Talán 5-10 percig működhetett a gejzír igazán hevesen, aztán alábbhagyott az ereje. Az idegenvezető manus szerint egyes alkalmakkor 30-40 percig is "üzemel a bébi". A Lady Knox lecsekkolása után aztán visszaautóztunk a termálpark valódi bejáratához és 1,5 óra alatt körbejártuk a parkot. Magáról a parkról is csak annyit tudnék mondani, hogy maga volt a tsoda. Sajnos mi már láttunk 1-2 ehhez hasonlót korábban (bár azok nem voltak ilyen látványosak), így a hatás nem volt óriási de azért tetszett mindannyiónknak. Talán 20 különböző medence található a parkban, melyek közül a legnagyobb a Champagne Pool ("Pezsgő medence"), egy sárgás-barnás szélű türkiszkék színű gyöngyszem, az idelátogatók legtöbbje emellett a gyönyörűség mellett tölti el a legtöbb időt. (Shaulynál szerencsére volt egy digit fényképező, így azért sikerült 1-2 képet a fényképalbumba elkérnem tőle.) A séta befejeztével aztán visszaültünk a Nissan-unkba és hazavezettünk Rotoruába.

A délutáni program nem volt valami örömteli. A fényképezőm elhalálozása miatt új masina után kellett néznem és nem volt rá túl sok időm, mert szombat lévén a boltok korán bezártak. Ilyen dolgokban meg utálok 1 óra alatt dönteni. A biztonság kedvéért elvittem azért a beteg gépet egy fotósboltba de ott is csak azt mondták, hogy a Canon majd megjavítja "valamennyiért". Egy már egyéb problémákkal is küszködő masinát meg nem igazán érdemes "valamennyiért" megjavíttatni, ezért aztán nem volt más választásom. Pénzt kellett (nem is keveset) költeni! Ááááááááááá. A tényleges gépvásárlás előtt még elszaladtam egy internetkávézóba és digitális fényképezőkről keresgéltem szakértői véleményeket. (www.dpreviews.com - ajánlom az érdeklődők figyelmébe). Hosszabb-rövidebb tépelődés után aztán a Casio QV-R61-es 6 megapixeles típus mellett döntöttem, melyet még Aucklandben is ajánlgatott egy fotóüzletben egy srác Canon gépek helyett. Az egyetlen probléma csak az volt, hogy ehhez gyárilag nem jár memokártya (a nélkül meg nem sokat lehet vele kezdeni) így alkudoznom kellett. Visszamentem tehát a boltba és a fiatal eladó sráccal alkudoztam egy kicsit. Nem is kellett sokáig győzködnöm, végül is a 799 NZ dolláros ár mellé kialkudtam egy ingyen 128 megabyte-os kártyát. Így tehát rövidúton sikerült elvernem egy extra 108 ezer Ft körüli összeget. Hát, ez nagyon nem oké. Fényképező nélkül viszont nem utazhatok, így nem tehettem mást. Még továbbra is tépelődve - hogy jól döntöttem-e - tértem vissza a hostelbe és szórakoztam egy kicsit a géppel. Sajnos rájöttem, hogy 128 megára 6 megapixelben csak 37 kép fér rá, ami ugye édeskevés. Annyira hozzászoktam, hogy nincs igazán limit a fényképek készítésekor, hogy most meg már ez is zavart. Tiszta egy gáz csávó vagyok, a fene egye meg. A hostelben való tépelődés közben beszédbe elegyedtem egy baromi furcsa angol gyerekkel, akinek elsírtam az éppen aktuális bánatomat. A srác felcsillanó szemmel kérdezte, hogy a régi - nem működő! - gépem nem eladó-e. Meglepett ezzel a kérdéssel, mivel ugye ki a túró akarna nem működő digifényképezőt venni. Mindenesetre mondtam neki, hogy "hát persze, hogy eladó" és egy baráti, nagyon alacsony 75 dollárban meg is egyeztünk. A srácnak nem kellett sem a 256-os memokártya sem az extra akku, így azok nélkül adtam el a cuccost. A "tranzakció" lerendezése után aztán csodák csodájára megint működött a gép, de ekkor már nem érdekelt. Ami elromolhat, az el is romlik és ami már egyszer elromlott, az végleg is el fog romlani hamarosan. Rajtam maradt tehát 2 olyan dolog, amit még pénzzé tehetek talán később.

A délután folyamán még elkocsikáztam a Rotorua-tó partjára sétálgatni egy kicsit, majd visszamentem a szállásra a srácokhoz. Erre az estére eredetileg egy Maori falucska meglátogatását terveztük (melynek neve Tamaki village), de ezt végül a srácok a 75 dolláros ára miatt nem akarták megnézni, nekem egyedül meg nem volt kedvem elautózni az ominózus faluba. Hát, így jártam, akkor tehát most ez a Maori élmény is kimarad. Mindegy, úgy is van még 1-2 dolog, amiért vissza kéne ide majd egy nap jönnöm, úgyhogy talán majd akkor megnézem ezt is. Az este vacsorázással és nyugizással telt, már semmi külit nem csinált a csapat. Csak szinyelgettünk és beszélgettünk, majd éjfél körül bealudtunk.

Folytatás: Taupo & Lake Taupo (2004.10.31. - 11.01.)



Home  - Napló  - Új-Zéland  - Rotorua

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)