Kezdõlap
Bemutatkozás
Ki ez a csávó?
Hozzávalók
Napló
Anglia
Brazília
Argentína
Chile
Bolívia
Peru
Ecuador
Kolumbia
Venezuela
Panama
Costa Rica
Nicaragua
Honduras
El Salvador
Guatemala
Francia Polinézia
Cook-szigetek
Fiji-szigetek
Új-Zéland
Auckland
Whangarei
Whitianga
Rotorua
Taupo
Tongariro N.P.
Napier
Wellington
Picton & Blenheim
Abel Tasman N.P.
Kaikoura
Arthur's Pass N.P.
Westland N.P.
Queenstown
Fiordland N.P.
Invercargill
Dunedin
Mt. Cook & Lake Tekapo
Christchurch
Hong Kong & Macau
Indonézia
Szingapúr
Fényképalbum
Bendõboldogítók
Eszembejutások
Miért?
Világjárók
Statisztika
Térképek
Média Info
Kapcsolat
A hónap fényképe:
JANUÁR 2005.
Photo of the month:
JANUARY 2005.
iKreator
Napi Háttér Képek.hu


My iKreator
Horde Mail

Picton, Blenheim & The Marlborough Sounds

Egész napos kirándulás a Queen Charlotte túraútvonal mentén
2004-11-09
Elöljáróban csak annyit, hogy Picton és környéke Új-Zéland északi szigetének egyik gyöngyszeme, a Marlborough Sounds. Ez egy apró öblökkel, kisebb-nagyobb hegyekkel és fjordokkal tagolt rész, mely teljesen úgy néz ki mint egy hegyekben lévő tóvidék, a víz azonban a Tasman-tenger és a Csendes-óceán találkozásából adódóan tengervíz, tengeri állatokkal. A vidék tele van félszigetekkel és több száz öböllel, szóval a természet itt ismét csodát alkotott. Állítólag a jégkorszak maradványai ezek a furcsa elrendezésű természeti formák, s keletkezésük millió és millió évekre nyúlik vissza, amikor is a hatalmas völgyekkel taglalt vidék mélyebb területeit a jég elolvadása következtében megemelkedett tengervíz ellepte. A Marlborough Sounds elsőszámú turistaattrakciója a Queen Charlotte Track, mely egy 71 km-es gyalogtúra. Az útikönyvünk alapján ezt azonban nem csak gyalog, hanem bringával is meg lehet tenni, s az idő szűke miatt mi ezt a megoldást néztük ki magunknak.

Az ébresztőóra reggel 6-kor csörgött. Mivel a komphajók a túraútvonal végére 8 és 8.30-kor indultak, ezért még időben el akartuk rendezni a biciklibérlést és az elemózsia összeszedését is. Hosszú idő óta először baromi nehéz volt kikelni az ágyból, mert itt igencsak jól aludtam. Felfrissülést remélve vettem egy zuhanyt, majd a srácokkal megreggelizzünk. Pontosabb informálódás végett mégegyszer elővettem az útikönyvemet és észrevettem, hogy nem csak gyalog és biciklivel lehet az ominózus félszigetet megközelíteni, hanem autóval is. El is újságoltam azonnal a srácoknak az újabb lehetőséget és pénzspórolás miatt úgy döntöttünk, hogy ezt, azaz a harmadik opciót választjuk. Mivel még sok túrát terveztünk a déli szigetre, ezért a 3 napos gyaloglás ötletét már kezdetekben elvetettük, viszont a bringázással meg az volt a gáz, hogy a komp 65 dolcsi oda-vissza, a biciklibérlet egész napra meg vagy 40-50 pénz, azaz közel 100 dollárt költenénk el egy olyan napra, ahol ráadásul még rohannunk is kell. 71 km-t gyakorlatlan túrabringásoknak egy dimbes-dombos területen 10 óra alatt lenyomni nem olyan egyszerű. Na mindegy, szóval maradt az autó. Mivel már minden készen állt az induláshoz, ezért az eredeti terveknek megfelelően 8-kor el is indultunk, de ugye autóval. A Queen Charlotte Sounds és a Kenepuru Sounds (melyek hosszú öblökkel teli tengerbenyúlások) található félsziget aljára fél óra kocsikázással jutottunk el, majd innen a félsziget belseje felé vettük az irányt.

Útközben meg-megálltunk gyönyörködni a természeti csodákban, az első komolyabb gyalogtúrát azonban fél óra után egy Te Mahia nevű helyen ejtettük meg. Itt leparkoltuk az autót egy félreeső pihenőhelyen, majd egy kilátópontra gyalogoltunk fel fél-1 óra alatt. A gyaloglás jól esett de nem volt túl egyszerű, s még örültünk is, hogy a kirándulásnak ezt a módját választottuk, Pláne, hogy találkoztunk 3 bringás sráccal, akik megizzadva tolták fel a kerékpárjukat a baromi meredek hegyoldalon, ahol feltekerni egyszerűen lehetetlen lett volna. A csúcsra érve aztán láttuk, hogy az egész környék ilyen, így kínokkal teli megizzadós nap lett volna a mountain bike-os nap. Az idő szerencsére napos volt és meleg, s a mesés kilátás élvezetét több mint egy órás pihizéssel és beszélgetéssel fűszereztük. Nagyon fincsi volt. A pihi után aztán visszasétáltunk az autóhoz és elvezettünk egy közeli piknikterületre, ahol az egyik öblöcske partjára lezuttyanva ebédeltünk egy szolídat. Neil mindössze sajtot, gyümölcsöket és egy doboz sós krékert készített be ebédre, ami az éhenhalástól símán megmentett, viszont közel 100 kilós hatalmas testem gyomrát nem tette teljességgel boldoggá. Hogy hogy gondolta Neil, hogy ennyi elég lesz 4 kifejlett 30 közeli hímnek, azt nem tudom. Ebédelés közben eléggé beborult az idő, így már nem sok kedvünk volt sétálni de azért az ezt követő 1-2 órában még felvezettünk a félsziget északi csücskébe, ahonnan a Cook-szoros is látszott. A táj egyes szakaszokon igazán félelmetes volt, ugyanakkor lélekzetelállító és gyönyörű. Az utolsó 30 km-es szakasz már nem volt leaszfaltozva, így az óvatos vezetés itt egy kicsit lassította a "projekt" ütemét, de azért még így is jó időt futottunk.

Pictonba este 6 előtt értünk vissza ami ezt a nem túl sok mozgással fűszerezett napot végül 10 órás kirándulássá tette. Visszaérkezéskor meg is állapítottuk Neil-lel, hogy ennyit sem ültünk még az autóban egyhuzamban. Mindazonáltal örültünk neki, hogy autóztunk, mert a természet gyönyörűsége ellenére a Marlborough Sounds dimbes-dombos tengeröblös vidéke nem elég változatos ahhoz - szerintünk - hogy ezt több napon keresztül ámulattal élvezze az ember. A Tongariro és az ahhoz hasonló vulkánokkal és hófödte hegyóriásokkal tagolt parkok erre a célra sokkal jobbak. (Van is belőlük egy pár betervezve.)

Első körben még elmentünk egy supermarketbe bevásárolni egy-két apróságot, majd visszatértünk a hostelbe és közös erőbedobással összehoztunk egy mennyei dinsztelt zöldségekkel teli riszes-karfiolos- csirke curryt. Annyira jó, hogy mind a négyen szívvel-lélekkel bedobjuk, amit tudunk (egyikünk zöldséget vág a másik a vizet rakja fel, Shaulyh meg közben osztja a tennivalókat, aztán gondolkodás közben már mossuk el a használt edényeket, stb.), így igazán gyorsan összehozunk egy fincsi vacsorát. A vacsi este 9-re készült el, ismét jól degeszre ettük magunkat majd egy pohár vörösborral öblítettünk egyet Floriannal. Lefekvés előtt még pótoltam egy kicsit a még mindig bőven elmaradt naplómból, majd éjfél körül bedobtam a törölközőt.

Egy igen vidám nap a marlboroughi borvidéken
2004-11-10
Reggel 9-ig ment a lustizás, majd reggeli és összecuccolás után fél 11-kor elhagytuk Pictont. Erre a napra nyugalmat és vidámságot terveztünk, ezért a Pictontól 29 km-re lévő Blenheimbe mentünk, mely a világszerte híres Marlborough Borvidék egyik központja.

Bleinheimbe érve rövid keresgélés után bejelentkeztünk egy "The Grapevine" nevű diákszállóba, majd ugyanitt 10 dollárért béreltünk egy-egy bringát egész napra, magunkhoz vettünk egy térképet a környék borászatairól majd útra keltünk. Az idő nem volt se túl meleg se túl hűvös, pont kellemes volt a kerékpározáshoz. Mivel a legtöbb borászat a Blenheimtól 10 km-re nyugatra található Renwick városkája körül volt, ezért úgy döntöttünk, hogy oda megyünk azonnal. Ha nekiállunk borokat kóstolgatni akkor úgyis elég hamar bemákolunk és akkor ugye jobb, ha a következő borászat nincs túl messze. :) A borászatok szinte mindegyike du. fél 5-5 körül bezár, így nem maradt túl sok időnk pendülgetni. A 4 és fél órás "úton" végül is 4 különböző borászatba jutottunk el, csak a feljegyzés kedvéért 1. Cellier Le Brun, 2. Forrest Estate, 3. Wairau RIver Foxes Island, 4. MudHouse. Minden egyes helyen megkóstoltunk vagy 6-7 féle bort vagy pezsgőt, sőt a MudHouse-ben még mindenféle fincsi likőröket is megízleltünk. Rettenetesen jól éreztük magunkat, egy-egy helyen 45 perceket töltöttünk el végül, elcsevegtünk a személyzettel és repetáztunk, ahol csak szabad volt. A borkóstolás alkalmával ugye nagyon kicsit kap az ember 1-1 nedűből, de mivel sok kicsi sokra megy, így 2-3 óta után már ezt is érzed elég erősen. Legalábbis én éreztem. Az egyes borászatok között max. 10 percet tekerhettünk, valamint a Blenheim-Renwick távolságot fél-fél óra alatt tettük meg. Ennyi volt tehát a nap "program" része és mind a négyen jól kimosolyogtuk magunkat.

Blenheimbe du. fél 6-ra értünk vissza, itt először eltekertünk egy New World nevű szupermarketbe vásárolni, majd hazamentünk és pihentünk, na meg főztünk. Shaulyh megint nem hibázott, csak az adagot méretezte el, így másnapra is maradt egy adag tészta. A vacsora tehát mennyei volt és ízletes, majd kipukkadtunk mind a négyen. Az este folyamán már semmi küli nem történt, én naplót írtam valameddig, a srácok meg már korán kidőltek.

Folytatás: Abel Tasman Nemzeti Park (2004.11.11. - 11.13.)



Home  - Napló  - Új-Zéland  - Picton & Blenheim

© 2004 ahogyerzed.hu Az oldalon megjelenő összes anyag (cikk, fotó, logó, artwork, stb.)
szerzői jogvédelem alá esik, bármilyen célból történő újrafelhasználásuk kizárólag
a szerző írásbeli engedélyével lehetséges.

Az "Ahogy Érzed" koncepció, artwork, karakterisztika, felépítés, stílusjegy
© 2003-2004 Delta Broker Internet Kft. A weboldal szerkezete, felépítése, illetve a rajta üzemelő
szolgáltatások mindegyike szerzői jogok által védett és bejegyzett alkotások,
illegális felhasználásuk, illetve reprodukálásuk törvénysértés.


"Az legyen a tiéd, amit mindenhová magaddal vihetsz; beszélj nyelveket, ismerj meg országokat és embereket. Legyenek az emlékeid az útitáskádban."

"Own only what you can carry with you; know languages, know countries, know people. Let your memory be your travel bag."

"Solo te pertenece lo que tu puedes traer contigo; tienes que conocer lenguas; conocer paises; conocer gente. Deja tu memoria ser tu mochila de viaje." (Alexander Solzhenitsyn)